Érd-Óvárosban idén is ünnepi szentmise keretében emlékezett meg Spányi Antal püspök az egyházmegye papságával Bogner Mária Margit vizitációs nővér halálának évfordulójáról, majd együtt imádkoztak sírjánál boldoggá avatásáért.

A Szent Mihály katolikus templom zsúfolásig megtelt pünkösd előestéjén, május 14-én. Az óvárosi szentmisén többek között Aradszki Andás államtitkár, országgyűlési képviselő, T. Mészáros András polgármester, Bács István alpolgármester, valamint délvidéki zarándokok és a Vizitációs rend nővérei is részt vettek. Spányi Antal püspök elsőként a kívül-belül ékesen felújított templomot szentelte meg. Megköszönte az önkormányzat és valamennyi adományozó önzetlen segítségét, amellyel hozzájárult a templom újjáépítéséhez. Szentbeszédében a püspök Bogner Mária Margit példáját kiemelve arra utalt, hogy saját magunkat sem a világ szemével kell megítélniük. Ez a szentéletű nővér, a világ szemében csupán egy fiatal nő, akinek nem adatott hosszú élet a földön, s ezt a rövid időt is betegséggel, fogyatékossággal kellett elviselnie. Pedig, ahogy mindenki, ő is szerette volna megvalósítani álmait, ám a világnak nem kellett. Végül rátalált a Vizitációs nővérek rendjére, amely végre befogadta, náluk igazi közösségre talált, de nem sokáig élvezhette, hamar véget ért a földi pályafutása. A világ számára Bogner Mária Margit csupán egy a sok milliárd közül,  mert a könyörtelen, erőszakos, földhöz tapadt és a pillanatnyi érdekektől vezérelt világ rendjében nincs helye az ő erényeinek, rövid, de szépséges életútjának – fogalmazott Spányi Antal, hozzátéve, hogy mi akkor vagyunk okosak, ha nem ehhez a világhoz próbáljuk mérni magunkat, hanem őt állítjuk magunk elé példaként. Akkor cselekszünk jól, ha nem ennek a világnak a rendje szerint élünk és ítélünk, hanem azt keressük, hogyan vélekedik rólunk Isten, s mi az akarata az életünkben! Bogner Mária Margit testében ugyan törékeny volt, s gyengének tűnt, ám lélekben erősebb volt mindannyiunknál – húzta alá szentbeszédében Spányi Antal.

A székesfehérvári egyházmegyében nagy tisztelet övezi a délvidékről származó Bogner Mária Margit vizitációs nővért, akinek sírjához minden évben számos zarándok érkezik nemcsak szülőhelyéről, hanem Nagybecskerekről és Szabadkáról is. A nővér a Torontál megyei Melencén született 1905-ben. Már első szentáldozása után súlyosan megbetegedett, mégis szokatlan derűvel viselte a megpróbáltatásokat. Tíz hónapos ágyhoz kötöttsége után egyik lába megrövidült és megmerevedett. Nagybecskereken polgári iskolát és kereskedelmi tanfolyamot végzett, de nem találta helyét a polgári életben, így hamarosan a jezsuitáknál vállalt imaapostolságot. Bár szeretett volna, egészségi állapota miatt nem lehetett a karmelita rend tagja. 1927-ben a thurnfeldi Vizitációs nővérekhez csatlakozott, majd 1928-ban öt társával elindult Érdre, az első magyarországi vizitációs zárda alapítására. 1929-ben örök fogadalmat tett, de pár nappal később magas lázzal betegágyba került. Csaknem egy éves, türelemmel viselt szenvedés után 1933. május 13-án hunyt el. Közbenjárását kérve számos imameghallgatást őriz a Vizitációs rend és a Székesfehérvári Egyházmegye. Az egyházmegye templomaiban egész évben imádkoznak mielőbbi boldoggá avatásáért, ahogyan május 14-én Érden is ezért esedeztek a hívek az érdi Óvárosi Plébániatemplomban.