Mi a szürrealizmus, meddig szárad az olajfesték a vásznon és hogyan kell az absztrakt képeket szemlélni és befogadni? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptak azok a kíváncsi nebulók, akik a múlt csütörtökön meglátogatták az érdi kolóniában alkotó művészeket.

A Szociális Gondozó Központ Parkolóprogramjában vakációzó diákok az idén is látogatást tettek az Érdi Művésztelepen. A múlt csütörtökön Kéri Mihály művészeti vezető irányítása mellett, mintegy húsz kíváncsi nebuló szemlélődött a Bolyai Iskolában alkotó művészek alkalmi műtermeiben.

Wrobel Péter műhelyében leginkább a különleges, szinte játékszernek tűnő, miniatűr alkotások vonták magukra az apróságok figyelmét. Szerzőjük kiemelte: roppant fontos, hogy bármilyen szakmát válasszon is az ember, a gyermeki játékosságot felnőtt korban is meg kell őriznie, mert csak így lesz képes újat, különlegeset alkotni. Rengeteg szépség és csoda vár ránk a nagyvilágban, amelyek nemcsak felfedezésre, hanem továbbgondolásra is érdemesek – mondta Wrobel Péter, majd elárulta, vele gyakran előfordul, hogy papírt és ceruzát kap elő, hogy feljegyezze, leskiccelje a hirtelen jött ötleteket, ugyanis az alkotás lényege: olyat kitalálni, ami még nem volt!

Hudák Maja alkalmi műtermében a szürrealizmus mibenlétével ismerkedtek a gyerekek. Ebben a művész elkészült és folyamatban lévő alkotásai voltak a segítségükre. Az is kiderült, hogy az olajfesték száradása olykor egy napig is eltart.

Wrobel Péter a játékosság és az alkotás öröméről mesélt a nebulóknak.

Csetneki József pedig rutinos pedagógusként fogadta a műtermébe látogató aprónépet, hisz – mint kiderült – Sárospatakon egy művészeti iskolában hasonló korúaknak tanít képzőművészetet és grafikát. Elmagyarázta, hogyan kell az absztrakt alkotásokat szemlélni. Azzal kezdte, hogy két gyakori kérdést semmiképpen se tegyenek fel: mit ábrázol a kép, vagy, hogy: vajon mire gondolt az alkotó, amikor a művet festette? Ezeket azért sem érdemes megkérdezni, mert nincs rájuk jó válasz. Az absztrakt képeket inkább olyan aspektusból kell megközelíteni, mint a zenét. Ha muzsikát hallgatunk, tudjuk, több hangszer szól együtt, s mindegyiknek megvan a maga dinamikája: halkabb vagy hangosabb, magasabb vagy mélyebb a hangja és néha kivehető, máskor elvegyül a többivel. Olykor csak egy-két hangszer szólal meg, máskor az összes egyszerre. Zenehallgatás közben sem arra gondolunk, hogy egy-egy hang mire hasonlít éppen, hanem a zene összhatására figyelünk, élvezzük a dallamát, ritmusát, hangzását. Az absztrakt képeken sem azt kell keresni, hogy van-e benne arc, vagy egyéb figura elrejtve, hanem inkább kíséreljük meg úgy szemlélni az alkotást, hogy meglássuk a vonalaknak, a színeknek, a kompozíciónak az együttállását és hatását. Hagyjuk, hogy a kép ugyanúgy hasson ránk, mint a zene! – magyarázta a nebulóknak Csetneki József.

Egyik műteremből a másikba tartva, a programban résztvevő Evelin kérdésünkre elmondta: nagyon tetszik neki a művésztelepi látogatás. Sok szép képet látott, de arra is érdemes volt odafigyelni, amit a művészek meséltek.

Az Érdi Művésztelep megrendezését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap.