Két mérkőzést játszott az olimpián a világranglistán 64. helyen álló Sárosi Laura, aki egyedüli magyar tollaslabdázóként vett részt a riói játékokon. Az érdi sportoló – aki néhány éve már a pécsi Multi Alarm SE játékosa – a későbbi ezüstérmes, indiai Pusarla Venkata Sindhu és a kanadai Michelle Li ellen szenvedett vereséget, előbbi világranglista tizedik, utóbbi három helyet visszacsúszva a 23. helyen áll.

A Nemzeti Sport vasárnapi számában idézte Sárosi Laurát.

Két mérkőzést játszott az olimpián. Kihozta magából, amit szeretett volna?

A második meccsemet, a Michelle Li elleni találkozómat már jobbnak éreztem – váálaszolta a pécsi Multi Alarm SE világranglista-64. versenyzője, Sárosi Laura – Sajnálom, hogy ilyen nehéz sorsolást kaptam, ha velem csaknem azonos szintű ellenféllel játszhatok, megmutathattam volna, valójában mit tudok, mert a magyar tollaslabda nincs annyira lemaradva, mint azt a 21:11, 21:8-as eredmény mutatja. A második mérkőzésemet már jobb labdamenetek jellemezték, de aki ennyivel előrébb áll a világranglistán, az végig nyomás alatt tudja tartani az ellenfelé, én is csak néhány labdamenetben tudtam irányítani.

A rajt előtti betegsége mennyi energiát vett el?

Fizikailag gyengének éreztem magam, fogytam is, ráadásul Rióban megfáztam. Nyilván a stressz is szerepet játszott annan, hogy az immunrendszeren legyengült.

Összességében elégedett a szereplésével?

Az első meccsemmel egyáltalán nem vagyok az, de a másodiknál már úgy mentem fel a pályára, hogy nem lepett meg, milyen sokan vannak a nézőtéren. Először kifejezetten feszélyezett a sok néző, hogy ennyivel jobb játékos áll a háló másik oldlaán. Leblokkoltam, olyan káosz volt a fejemben, hogy az edzőmre sem tudtam figyelni. A második találkozómon már összeszedettebb voltam.

Több sportoló is emlegette az olimpia okozta nagy nyomást.

Az öttusában olimpiai bajnok Vörös Zsuzsanna mondta, hogy az első olimpiáján őt is „elvitték” a körülmények, nem szerepelt jól, a másodikat viszont megnyerte. Való igaz, túl sok ez egyszerre, az ember belecsöppen egy közegbe, ahol bárhová megy, olimpikonok veszik körül, nincs olyan helyzet, hogy valami vagy valaki ne juttassa eszébe, ez valami más, fontosabb.

Milyen tapasztalatokkal tért haza Rióból?

Nagyon sok, nálunk jóval nagyobb ország sokáig érem nélkül állt, rajtuk mégsem láttam, hogy nagy nyomás nehezedne rájuk, ami a magyar sportolókat jellemezte. Pedig nemcsak az éremesek számítanak, az olimpiai bajnok valószínűleg ugyanannyit edz, mint az, aki esetleg nem jut tovább a csoportjából. Lehet, tehetségesebb, mentálisan erősebb, másképpen edz, de időben biztosan nem tesz bele többet, mint a nála gyengébbek, őket mégsem veszik annyira komolyan. Pedig rengeteg munka van már abban is, hogy eljutottak az olimpiára.

Most egyedül képviselte a magyar tollaslabdasportot, ráadásul húsz év után jutott ki újra játékosunk. Mikorra ér el oda a sportág, ohgy nem számít majd különlegesnek, hogy magyar tollaslabdázó lép pályára a nyári játékokon?

Remélem, már Tokióra. Bízom benne, hogy én vagy valaki más, esetleg akár többen, mondjuk, egy férfi és egynői játékos is ott lesz négy év múlva. Mivel nemenként kettő csak úgy juthat ki, ha a világranglistán a tizenhat között van az adott ország játékosa, ez egyelőre nem reális.