Petrovits Sándor néhány évvel ezelőtt még tanácsokkal segítette Kis-Kasza Miklóst, az Érdi VSE ifjú tehetségét.

Életének 85. évében, 2017 január végén elhunyt Petrovits Sándor, az Érdi VSE korábbi tollaslabdaedzője – olvasható a Magyar Tollaslabda Szövetség hivatalos oldalán, a badminton.hu-n.

A Testnevelési Főiskolán 1978-ban tollaslabdaedzőként végzett sportvezető, nevelő Petrovits Sándor korábban több egyesületben is megfordult nevelőként, sportvezetőként, és az Érdi VSE nevelőedzőjeként is ténykedett. Fia, Gábor és lánya, Márta is többszörös magyar bajnok, de neveltjei között van még Sárosi Laura is, aki egyedüli magyar tollaslabdázóként vett részt a 2016-os riói ötkarikás játékokon. Nála kezdte el a sportágat hatéves korában a fiatal sportoló. De nem csak Sárosi, hanem a speciális olimpiai bajnok Demeter Judit is sokáig dolgozott az ő keze alatt.

Petrovits Sándor 1981 és 1988, valamint 2004 és 2008 között a Magyar Tollaslabda Szövetség elnökségi tagja volt, 1997-től haláláig két évtizeden keresztül tiszteletbeli tag volt. 1988-ban a legfelsőbb sportvezetéstől „utánpótlás nevelésért” kitüntetésben részesült. 2006-ban a Nemzetközi Tollaslabda Szövetség (BWF) a „Meritorius Service” díjat, azaz az érdemes szolgáltatás díjat adományozta neki, míg az MTSZ-től emlékplakettet kapott.

Sárosi Laura ezt írta róla közösségi portálján: „Ő az egyik ember, akinek szinte a legtöbbet köszönhetek! Ő volt, aki hat évesen megszerettette a tollaslabdát velem és még nagyon nagyon sok gyerekkel. Ő volt, aki mindennap edzett minket és segített jobb játékossá és emberré válnunk! Ő volt az egyik, aki az olimpia előtt sírva örült velem. Nem tudok elég köszönetet mondani a saját és az egész magyar tollassport nevében!! Nyugodjon békében, Sanyi bácsi.”

„Az idő rohanásában meg kell állni egy rövid időre, mert egy nagyapa, apa, edző és edző kolléga eltávozott mindörökre. Ő a mindenki Sanyi bácsija. Sajnos az élet rövid ideig engedte, hogy velem együtt dolgozzon, de e rövid idő is elég volt ahhoz, hogy megismerjem a csodálatos emberségét. Ő soha senkit nem utasított el, amikor tollaslabdázni jöttek fiatalok és idősebbek. Nagyon szeretett dolgozni a gyerekekkel, a csapatomban az utánpótlás megteremtője volt. Aztán elváltak útjaink, de a barátság megmaradt. Ő egy másik csapatnál folytatta áldásos munkáját, fáradtságot nem kímélve. Amikor nyugdíjba vonult, egy újabb nagy csodát produkált. A tollaslabda sportot elvitte Érdre, ahol aztán egy sor eredményekkel hálálták meg tanítványai. Szinte az élete volt a sport, és ebben kedves felesége is nagyban segítette. A családban két gyermeke többszörös magyar bajnokok, és az Ő nevéhez fűződik a Sárosi-testvérek sikere is, főleg Laura, aki sportszerűségben is felhívta a világ figyelmét. De a speciális embereket is segítette, így lett többszörös speciális olimpiai bajnok az Érdi Demeter Judit . Olyan példát mutatott mindenkinek, hogy azok később az életben is megállták helyüket. Nem tudom, hogy honnét volt ennyi energiája, de sajnos már nem is fogom megtudni. Elvitte magával mielőtt megkérdezhettem volna!

Kedves Sanyi bácsi köszönöm, hogy a tollaslabda család tagja voltál és azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy közöttünk leszel mindörökre.” – írta Petrovits Sándorról Cserni János a badminton.hu-n.

Fotó: sportiskola.erdcenter.hu