Az ÉRD női kézilabdacsapata hétvégén már negyedszer rendezte meg a Rózsaszín Síp akciót, melyen a játékvezetés – és így a sportág – alapjait ismerhették meg a résztvevők. A kezdeményezésen többek között előadást tartott Csenkiné Varga Zsuzsanna, világbajnok kézilabdázó, a magyar lány serdülő kézilabda-válogatott korábbi edzője.

Csenkiné Varga Zsuzsanna olyan játékosoknak volt nevelőedzője, mint Tomori Zsuzsanna, Bulath Anita vagy Bódi Bernadett, de az ÉRD vezetőedzője, Szabó Edina és jelenlegi játékosa, Kiss Nikolett is játszott a jelenleg 77 esztendős edzőnél.

Csenkiné Varga Zsuzsannával beszélgettünk a Rózsaszín Síp akción tartott előadását követően.

Hol és mikor kell megismertetni a gyerekekkel a kézilabdázást és annak szabályait? Egy hatéves ritkán néz mérkőzéseket, ahonnan esetleg tudást meríthet.

– Ha én megkérdeztem a kis tanítványaimat, ki látott meccset, a lányok közül tizenhatból kettő tette fel a kezét, fiúk közül még kevesebben. Nekünk kell edzőknek megtanítani őket a szabályokra a technikával együtt.

Hogyan lehet megtartani így egy edzést, egyáltalán meccsre vinni őket?

– Elmentünk meccsre, de ott nem számított az eredmény, mindenben kijavítottam őket a játékvezetőkkel, aztán elkezdték megszokni, hogy nem lehet a labdával ennyit futni, vagy kézben tartani azt. Ameddig technikailag nem ügyesek, addig sem cselezni, sem semmi másra nem lehet őket megtanítani. Ha az edzők ezt nem tudják időben kijavítani, akkor a gyerekben rögzülnek a rossz mozdulatok később is.

Előadásában említette az utánpótlás-nevelést, hiszen abban dolgozott, dolgozik, sok kiváló játékos megfordult az Ön keze alatt. Hány gyerek kell ahhoz, hogy egy-egy Bulath Anita, Tomori Zsuzsanna, Szabó Edina szintű játékost kineveljen?

– Sok. Bulath Anita 1983-as, Tomori Zsuzsanna ’87-es. A ’83-as korosztályban ott volt a Görbicz Anita, akit abszolút nem is engedtek, hogy a serdülőválogatottban játsszon, mert olyan jó játékos volt, hogy rögtön az ifibe vitték fel. Viszont, ha elengedik őt az ifjúsági-Európa-bajnokságra – ahova nem engedték el – akkor megnyerhettük volna, így viszont bronzérmesek lettünk… De akkor sem az volt a lényeg, hogy nekem legyen jó, hanem az, hogy a gyereknek és neki akkor így volt jó.

Egy serdülőkorú gyereknél mi alapján lehet megállapítani, mekkora tehetség?

– Ekkor még nem lehet. Nagyon hosszú időszak kell ahhoz, hogy valakiről kikiáltsuk: nagyon tehetséges vagy egyáltalán, hogy lesz belőle valami. Nem biztos, hogy lesz. Nekem volt olyan játékosom, akiről azt mondtam, ha nem lesz válogatott, akkor semmi. Aztán eltűnt…

Az elmúlt években mintha eltűntek volna a tizenöt-tizenhat éves tehetségek, akik bemutatkoznak az NB I-ben. Régebben erre jóval több példa volt. Mostanában pedig az a jellemző, hogy minél több játékperccel készítik fel a „gyerekeket” az NB I-re.

– Hol? Hol játszanak az NB I-ben ilyen fiatalok felnőttben?

Itt Érden is tudok két-három olyan játékost mondani, aki egyre több lehetőséget kap a felnőtteknél.

– Egyedül Edina az, aki ezt csinálja. Aki a fiatalokat próbálja felhozni és benyomni a csapatba. De neki sem mindegy, mert neki is eredmény kell, de próbálkozik. Meg még talán a Gábor (Elek Gábor, az FTC vezetőedzője – a szerk.), aki próbál egy-egy játékost benyomni, de őket is csak a szélre. Elhozzák a másod-, harmadosztályú külföldieket és berakják a felnőttekhez. A csomó fiatal, akinek lehetőséget kellene adni, hogy játsszon, kinője magát, az nem kap lehetőséget. Ilyenkor azt mondom: „Akkor kiből lesz válogatott?”. Nekem mindig ez a szívfájdalmam, hogy ne legyen már a Kisvárdának tíz külföldi játékosa… Minek?

Visszatérve az ÉRD-re, amikor Szabó Edina átvette annak idején a csapatot, akkor szinte idehozták a teljes juniorválogatottat, akikből mára a felnőtt válogatott oszlopos tagjai lettek.

– Neki van egy koncepciója, nem beszéltem vele erről. Látom, hogy mennyire szeretné, hogy egy jó magyar csapata legyen. Megtartja azokat a játékosokat, akik itt vannak, de néhány külföldi játékos kell ahhoz, hogy ezt a harmadik helyet megtartsák, vagy egy kicsit előrelépjenek. De nem lenne ez, ha más csapatnál is a magyarokat játszatnák. Mert a legnagyobb baj, hogy a magyar játékosnak nincs lehetősége. Hiába ügyesek, tehetségesek, ezt a légkört nem tudják megszokni…