A kézilabda sava-borsa

Már negyedszer rendezte meg az ÉRD női kézilabdacsapata a Rózsaszín Síp akciót, melyen ezúttal a fiatal játékosok vehettek részt a sportág jeles személyeinek előadásain, így a szerb Zorica Masics, Branka Marics EHF-játékvezetői kettős, a franica válogatott másodedzőjeként dolgozó Sebastien Gardillou, Csenkiné Varga Zsuzsanna, világbajnok játékos, illetve Soltész Iván, a Magyar Kézilabda-szövetség játékvezetői albizottságának oktatási referense is megosztotta tapasztalatait a résztvevőkkel.

Hasonló tartalmaink:

Az ÉRD kezdeményezéséből már több játékvezető is kikerült, akik NB I-es, NB I/B-s mérkőzéseket vezetnek, s az általános tapasztalat, hogy nem csak a játékvezetői pályára készülőknek hasznos a képzés, hiszen az általános szabályismeret tudatában a játékosok is sokat hasznosíthatnak a sípmesterek feladatait illetően.

Az ÉRD hazánkban egyedüli klubként indította el az akciót, s ebben közrejátszhat az is, hogy a klub elnökének, Tekauer Norbertnek az édesapja is játékvezető volt. – Gyerekként sokat voltam a pálya szélén és a bírói öltözőben, rengeteg játékvezetőt ismertem, így elképzelhető, hogy ez is benne volt a kezdetekben, de az elsődleges előmozdítója az volt, hogy az EHF zászlajára tűzte a női szakág megerősítése címén minél több hölgyet bevonjon a kézilabdás életbe, ezek között egyik módszer a női játékvezetők szerepének növelése. – mondta a klub elnöke. Az elmúlt években az akciót szélesítik azáltal, hogy tavaly a testnevelőknek tartottak képzést, míg idén ismét a játékosok voltak a főszereplők. Ezzel kapcsolatban Tekauer Norbert elmondta, szerinte a szülőnek is lehetne tartani, mert akkor más szemmel néznék az eseményeket, így lehet, az lesz a következő, mert minden évben tematikusan próbálják megjeleníteni a Rózsaszín Síp akciót. Az ÉRD először hirdette meg a teljes nagyközönségnek az akciót, így volt, aki Debrecenből érkezett, de Miskolcról is voltak jelentkezők.

– Ez a kezdeményezés közelebb hozza az emberhez a játékvezetés miliőjét, attitűdjét, azt a fajta részét, amivel kevésbé találkozunk, mivel kevesen vannak, akik beszélgetni tudnak azokkal a játékvezetőkkel, akik az adott mérkőzést levezették. Látható, hogy a mi gyerekeink ezáltal egészen más szemmel tudják nézni ezeket az embereket és tevékenységükkel tisztában tudnak lenni. – jegyezte meg Tekauer Norbert, aki – ahogy említettük – édesapja által rengeteg kézilabdamérkőzésen járt, viszont egyesületi elnökként abban a különleges helyzetben van, hogy így neki is objektívan kell látni a történteket, s talán a játékvezetésben ez a legnehezebb, mivel a döntések az esetek nagy részében valamelyik félnek nem tetszenek/nem kedvezőek. – Mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy egyszer próbálja ki a játékvezetést és akkor rájön, hogy nem egyszerű feladat, mert ha én a pálya egyik szegletéből látok, az nem biztos, hogy úgy is néz ki a másik nézőpontból. Természetesen a közönség folyamatosan próbálja befolyásolni a játékvezetést, de ez talán így van jól. Édesapám jó mondása volt, amikor arról kérdeztem, nem zavarja-e, hogy a közönség próbálja befolyásolni, szidja az anyádat. Erre azt mondta, nem is hallja a pályán, mert nem arra figyel. Ehhez persze olyan egyéniségnek is kell lenni, aki ezzel tisztában van. Ha ezeket a külső tényezőket kizárja, akkor tud a legobjektívebben játékot vezetni. – mondta Tekauer Norbert.

Az előadások után a szerb játékvezetői duó, Branka Marics és Zorica Masics kért egy-egy darab rózsaszín sípot, s ígéretüket tették, hogy pályafutásuk utolsó évében, ami jövőre lesz, az összes nemzetközi mérkőzésen az itt kapott sípokat fogják használni.

Címkék