A fekete pedagógia jelensége már jóval azelőtt létezett a családban és az iskolában, mielőtt magát a fogalmat pontosan meghatározták volna. Arról a negatív hatásrendszerről van szó, amely tudatosan vagy nem tudatosan megjelenik a nevelés során, és szemben a pedagógia deklarált szándékával nem segíti, hanem gátolja a neveltek harmonikus fejlődését.

Olyan nevelőktől, iskola- és osztálytársaktól elszenvedett sérelmek, bántások, cserbenhagyások sorolhatók ide, amelyek hosszú időn keresztül kínzó élményként rögzülnek az érintettekben, sok esetben veszélyeztetik testi-lelki és szellemi egészségüket.

A “fekete pedagógia” kifejezést, a gyermek kiszolgáltatott helyzetével visszaélő, a nevelést a gyermek rovására mindenáron ésszerűsíteni akaró törekvések jelölésére alkalmazzák. Egyes szakmai irodalmak szerint “fekete pedagógiának” tartják a családi nevelési módszereknek azt a részét is (ami a szüleinket, nagyszüleinket is érinti), amelyek úgymond el akarják nyomni a gyermeki elevenséget. Ennek eszközei pl.: a csapdaállítás, a hazugság, a ködösítés, a manipuláció, a megfélemlítés, a szeretetmegvonás, a bizalmatlanság, a megalázás, a megvetés, a gúny, a megszégyenítés, az erőszak, a hamis információk és vélemények közvetítése. E felfogás szerint a “fekete pedagógiai” hatások nem tudatosan károsak és rosszindulatúak, csupán megoldásmódok, a felnőttek saját neveltetésének eredményei.

Az iskolába a gyermekek azért járnak, hogy a családi nevelést kiegészítve fontosra, szépre, jóra tanítsák őket a pedagógusok. A diákok iskolát elítélő esetleg bántó, indulatos szavait nem ritkán rejtett megértéssel hallgatják a szülők, de csak azért, mert szinte természetesnek tartják a tanuló és az iskola közötti kibékíthetetlennek tűnő ellentétet. Hogy minderről az iskola is tehet, arra nem nagyon mernek és szeretnek gondolni az emberek. Mi felnőttek – gyermekeink szülei és tanárai – úgy vagyunk szocializálva, hogy az iskola úgy jó, ahogy van, és igyekszünk gyermekeinknek is ezt átadni. Pedig az iskola körül szaporodnak a kérdőjelek. Pszichológusok véleménye szerint neurotikussá válnak a gyermekek az iskola hatására. Szociológiai vizsgálatok tanúsítják, hogy némely helyen az intézmény nem tölti be egyik alapvető társadalmi feladatát, vagyis nem csökkenti, hanem inkább növeli a tanulásban érvényesülő esélyek egyenlőtlenségét.

A Mindenki Oscar-díjas magyar kisfilmről kapcsán beszélgetünk az ÉRD FM 101,3-on Vikukel Zsuzsa, fejlesztő pedagógussal a témáról. Hallgassa meg!