Követte nagypapája példáját, az ő mintájára lett kapus. Az egész élete a sportról szól. Még csak 25 éves, de már csapatkapitánynak mondhatja magát, és lassan húsz éve erősíti az Érdi VSE-t. Pedig mehetett volna vízilabdázónak is, hiszen nagypapája, Novák Ferenc évtizedekig volt a Budapesti Honvéd vízilabda szakosztályának vezetője. Ha nem sport, akkor az autók. Kertész Ferenccel beszélgettünk.

– Miért nem a vízilabda, miért a foci?

– Az egész pályafutásom úgy kezdődött, hogy nagypapám, Novák Ferenc kapus volt és kimentem egy öregfiúk-meccsre. Ott védett, akkor eldöntöttem, hogy én is kapus leszek. 1998-ban kerültem Érdre, Mórás Zsolt csapatához, ott kezdtem el védeni hét évesen, aztán itt ragadtam. Egy ideig rengeteget jártam vízilabdázni is, bár azt sosem űztem versenyszerűen. Nem tagadom, tudok vízilabdázni is, de nekem a foci az első.

– A kisgyerekek nagy része profi futballista akar lenni. Ön is így vágott neki?

– Az életemben nagyon meghatározó tényező az öregapám. Amikor az utánpótlásban elkezdtem, akkor kezdett egyre inkább kialakulni, hogy minél magasabb szinten játsszak. Ez egyelőre nem adatott meg, de a kapusokhoz képest fiatal vagyok. Meglátjuk, mit hoz a sors. Nem baj, ha maradok Érden, mert akkor innen vonulok vissza.

– Tizenkilenc éve erősíti az Érdi VSE-t. Úgy tartják, az 1990-es, 1991-es születésű korosztály a csapat történetének eddigi legjobbja.

– Természetes, hogy számtalan nagy élményben volt részünk. Ez úton is szeretném megköszönni az összes utánpótlásedzőmnek, kezdve Mórás Zsolttól, Habos Gáboron át, hogy támogattak és úgy tereltek, hogy a felnőtt csapatban tudjak játszani.

– Sosem gondolkozott el azon, hogy váltson?

– Mindig kacérkodtam a gondolattal, sőt, tizennégy évesen el is akart vinni a Felcsút, mert a Pest megyei válogatottban jól szerepeltem. Ott is akartak tartani, de nem vállaltam a bentlakásos iskolát. Nem akartam elhagyni a szülői házat. Később elkerültem Paksra, ott az első napokban megsérültem, haza kellett jönnöm és meg kellett műteni a könyökömet. Ez a két igazán komoly lehetőségem volt a váltásra. Voltak még apróbbak is, de azok miatt nem érte volna meg elhagyni az Érdet.

– Ez mekkora törés volt a karrierjében? Addig is és azt követően is folyamatosan lépegetett előre, mindezt úgy, hogy volt egy riválisa a posztján Kovács Róbert személyében, akit tizenhat évesen a Ferencvárosi TC felnőtt csapatába hívtak, ám végül nem vállalta el.

– Akkor két meccset ő, kettőt én védtem. Folyamatosan váltottuk és húztuk egymást felfelé. Tudtuk, hogy minden héten jónak kell lenni, különben a másik fog védeni.

– Húsz éve játszik zöld-fehérben, emellett születése óta Érden él.

– Rengeteget jelent a város. Azért is mondom mindig, ha elhívnak minket valamilyen rendezvényre, például legutóbb az EYOF-lángfutásra, hogy nagyon örültem a meghívásnak, mert emlékszem, régen nem képviselhette senki a focicsapatot. Itt nőttem fel, nagyon szívszorító lenne, ha el kéne mennem a városból. Ez az otthonom.

– És az Érdi VSE?

Az meg már lassan az első otthonom. Heti öt edzésünk van, plusz a meccsek. A társaságot imádom (eközben a csapat fiataljai az interjú helyszínén kiabálják: Kertész Feri a legnagyobb király! – a szerk.). Álmomban is idetalálnék a sporttelepre, tudom, hány lépést kell menni jobbra, balra és egyenesen, hogy idetaláljak. Remélem, hogy hamarosan lesz egy új otthonunk és védhetek benne. Örülök, hogy ezt a várost képviselhetem és meg van a lehetőségem, hogy az NB III-ban védjek. Jó végigmenni az utcán. Egyre többen megkérdezik, hogyan szerepelünk, milyen volt a meccs. Kezdem elhinni, a foci is egyre jobban érdekli az embereket.

– Majd’ húsz év alatt voltak emlékezetes pillanatai. Melyek voltak ezek?

– Amikor a Batthyány iskolában rendezett tornákon a Kőrösivel egyszer legyőztük a Batthyányt és kijutottunk a megyei döntőre, vagy a Budapest Bajnokságban szerepeltünk a csapattal, nemzetközi tornákra jártunk, de a Pest megyei válogatottban is rengeteg olyan dolog volt, ami meghatározó, az ifivel bajnokok lettünk. Felnőtt pályafutásomból, amire legszívesebben emlékszem, az a második mérkőzésem volt, amikor az NB III-ban a Zsámbékot a kivédett tizenegyesemmel vertük 3–2-re. Most itt volt ez a Magyar Kupa-szereplés, Érddel tizenhat közé jutni óriási élmény volt, de annyi emlék van még…

– Azt hittem, rávágja, hogy a Haladás elleni Magyar Kupa-mérkőzésen védett tizenegyeseket, majd azt a büntetőt mondja, melyet Ön értékesített és azzal ejtették ki az élvonalbeli csapatot.

– Az is jelentős volt, de már egy körrel korábban, a Budaörs ellen is meg lehetett volna rá a sanszom, mert Limperger Zsolt megkérdezte, vállalom-e, mondtam, hogy persze.

– Az iméntiekről beugrott, hogy Király Gábor hasonlóképp debütált a válogatottban, amikor Ausztria ellen büntetőt fogott.

– A mai napig megvan a képe, amit aláírt, mielőtt 1999-ben kiigazolt a Herthába. Azóta ott van az ágyam mellett, ő a magyar példaképem.

– Tizenkilenc év alatt volt jó pár csapattársa. Ki az, akivel meghatározó a viszonya?

– Csizmadia Zolival minden héten beszélünk, vele együtt is nevelkedtünk, egy korosztály vagyunk. Szerintem életünk végéig megmarad ez a viszony. De annyi csapattársam volt, hogy nem szeretnék kiemelni senkit, mert mindenkivel jóban vagyok, viszont a legtöbb barátság a mostani csapathoz fűződik.

– Ennek köszönhető, hogy az elmúlt években Ön vezeti ki a csapatot, mint kapitány? Hiába jó a társaság, Ön a kikiáltott vezér.

– Ezt Kovács Bélától örököltem meg, akkor már második számú „cséká” voltam. Amikor elment, volt egy titkos szavazás, így a csapatnak köszönhetem, hogy én lettem a kapitány. Remélem, a srácok meg vannak velem elégedve.

– Sokan úgy tartják, hogy nem mindig szerencsés, ha kapus a csapatkapitány, hiszen a mezőnyben a vitatott helyzeteknél Önnek kell rendet tennie, de ez a tizenhatoson belülről nem könnyű.

– A karszalag rajtam van a pályán, de úgy gondolom, a csapat vezére a meccsen Melczer Vilmos. Ezen túl a vezetőség felé nekem kell kommunikálnom, mit szeretne a csapat. Ha valakinek bármiféle gondja van, az hozzám fordulhat és együtt segítünk neki.

– Az NB III-ban játszó labdarúgók nagy része nem a fociból él. Mivel foglalkozik?

– Édesapámnak van egy fuvarozási vállalkozása, neki szoktam besegíteni, illetve autószerelő vagyok, Németországban vásárolok hibás járműveket, azokat hazahozom, megjavítom és eladom. De ez csak másodállás, mert a foci mellett nem olyan egyszerű, egy szabadnapunk van a héten, ekkor kell kimenni és hazahozni az autókat, így leginkább apukámnak segítek be.

– Miért épp autószerelő?

– Édesapám már a kétezres évek elején is autókkal foglalkozott, én pedig kint voltam vele a garázsban, néztem, hogyan szerelt. Aztán, amikor a Kőrösiből elballagtam, autószerelőnek tanultam tovább.

– Ha nem autót szerel, vagy focizik, akkor mit csinál szívesen?

– Lazulok. Vízparton vagyok vagy a csapattársakkal a Bálna-teraszon. Ilyenkor teljesen kikapcsolunk és próbálunk nem a futballra gondolni.

– De ezektől teljesen nem lehet megszabadulni ott sem.

– Mivel fiatal férfiak vagyunk, természetes, hogy csajok, haverok, buli, de a foci is szóba kerül

– 25 évesen Önt választották Pest megye legjobb kapusának. Sokadik idényét kezdi meg, fiatal kora ellenére már szép, tartalmas pályafutás van Ön mögött.

– Amit ezen a szinten elértem, az majdnem a legtöbb. Voltam NB III-as bajnok is, de az idei ezüstérem sokkal értékesebb, mint a 11/12-es Duna-csoport-arany. Ezt sokkal nehezebb volt megszerezni, mint azt. Ami a Pest megye legjobb kapusa címet illeti, olyan társakat előztem meg, akiket ezen a szinten is nagy dolog. Örültem neki, főleg, hogy nem is számítottam rá, igaz, nem is tudtam, hogy van ilyen díj…

– Az Érdi VSE-nél milyen a kapusképzés? Nagypapája és a szakosztályvezető, Romics Ervin is kapus volt, viszont Ön az U11-es korosztályban védő Oláh Benedeket is edzi, felnőtt csapattársa, Ebedli Zoltán munkáját segítve.

– Nekem nem volt ilyenem, annak idején otthon a kertben nagypapám segített, aztán Szimandl Gábor (az Érdi VSE korábbi kapusa – a szerk.) és nagybátyám, ifj. Novák Ferenc is foglalkozott velem.

– Nyilvánvaló, hogy minden családban fontos az unoka-nagypapa kapcsolat, de azt hiszem, Önök között sokkal szorosabb a kötődés.

– Nagyon felnézek rá amiatt, amit a vízilabdában, a fociban és a magyar sportban elért… Benne volt a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségében, a női ligának mai napig is ő az elnöke. Ezért nemcsak úgy tekintek rá, mint nagyapámra, hanem mint a sportban jelentős szerepet vállaló személyre. Azt viszont hangsúlyozom: mindig kizárom, hogy ő az egyesület elnöke és az unokája vagyok. Ebből nem szeretnék előnyt kovácsolni. Van, amikor az elnököm, van, amikor a nagypapám, ez két külön dolog.

– Milyen a családjuk? Még mindig nem szakadt el a szülői háztól.

– Igen, még velük élek, de tervezem, hogy elköltözöm. Legyen egy komoly kapcsolatom, és akkor vele majd külön utakra megyek, de a családtól sosem fogok elszakadni – a mi családunk nagyon összetartó és szeretjük egymást.

– Többgenerációs házban élnek, együtt a nagyszülők, szülők és unokák. Otthon mennyire van központban a sport?

– A meccsek után közvetlenül nem szeretek beszélni róla, ha nyerünk, ha veszítünk. Akkor alszunk egyet rá, aztán másnap megbeszéljük, ki hogyan látta a történteket. Otthon az egyesületről kevés szó esik, inkább a vízilabdáról kérdezősködöm. Abba jobban bele merek szólni. Mindig kíváncsiskodom, milyen volt a meccs, Vad Lajost (a Budapesti Honvéd vízilabda csapatának edzője – a szerk.) nagyon szeretem, mint edzőt. Szívós Marciról és Decker Attiláról kérdezem – ők a kedvenceim –, persze csak akkor, amikor nem látom a meccset, ugyanis rengetegszer kimegyek.

– Csak a Honvéd?

– Leginkább. Legutóbb a Final Six-re is elmentem, megnéztem az elődöntős meccseket. Válogatott szinten még jobban érdekel a vízilabda, női meccsekre is elmegyek.

– Minden pályafutásnak egyszer vége. Önnek van bő másfél évtizede. Hogyan képzeli el a közelebbi és távolabbi jövőt?

– A közeljövőt az Érdben képzelem el, azt viszont, nem tudom, mi lesz öt év múlva – fél évenként lehet változás, az is benne van, hogy jön egy súlyos sérülés, ezért mindig egy évre tervezek. Szeretnék az Érddel az NB II-ben futballozni.

– A karrier végeztével marad az autószerelés mellett, vagy szeretne kapuspalántákat, labdarúgó-palántákat nevelni?

– A Testnevelési Egyetemen szeretném elvégezni a sportmenedzseri szakot, addig egy nyelvvizsgát is szeretnék, az autókat sem hiszem, hogy elengedem, de kapusokat is nevelnék, mert fél évvel ezelőtt, amikor elkezdtem, nagyon megtetszett, több pozitív visszajelzést kaptam.

– Az általános és középiskolai évei milyenek voltak?

– A Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola sok jó élményt adott, nagyon szerettem oda járni, jó tanárok neveltek fel. A gimis években autószerelő-iskolába jártam, nyilván egy lány sem volt, csak fiúkkal voltam összezárva hat éven keresztül, mert utána a szakmát is elvégeztem. Az igazgató úr ott is nagyon preferálta a sportot, olyannyira, hogy egyszer még az Érdi VSE meccsére is kijött. Annyi kikérőt kellett vinnem, hogy kénytelen voltam meghívni… A középiskolával az országos négyes döntőbe is eljutottunk. Ezek mind a focihoz köthető emlékek, ott sem a tanulás volt az élmény…

– Milyen tanuló volt?

– Erős közepes, kicsit felette. Nem azt mondom, hogy kitűnő, de a hármas feletti átlagot mindig hoztam. A magatartásom csak felfelé húzta ezt az átlagot, mert, jó gyerek voltam, szerettek a tanárok. Amit tőlem elvett az élet rosszaságból, azt az öcsém megkapta.

– A bajnokságban szünet van, csak július 6-án kezdi meg a felkészülést a következő idényre a csapat. Addig mivel tölti idejét?

– Pihenek, nyaralok. Kaptunk egy programot, mert azért az erőnlétet tartani kell. A nyaralás valószínűleg Horvátországban lesz a következő hetekben, ha oda nem jutok el, akkor a Balatonon. A horvát tengerpart az egyik kedvenc helyem, de ez is összeköthető a vízilabdával, mert nagypapám egyik korábbi játékosa ott ad ki nyaralókat, és most elég szűkös a határidő, ezért valószínű, hogy őt fogom felhívni, hogy keressen nekem szállást.

– Ha nem foci és nem is vízilabda, akkor milyen sportág a kedvence?

– Rengeteget járok kézilabdameccsre, azt is nagyon szeretem, bowlingozok, biliárdozok, biciklizek és úszok  – ezeket a sportágakat űzöm és nézem is.

– A Kőrösi  ének-zene tagozatos iskola, ezek szerint énekel és hangszeren is játszik?

– Nem voltam énektagozatos, így nem játszom hangszeren és azt sem szeretik, ha énekelek, mert nagyon hamis vagyok…

Névjegy:

Kertész Ferenc 1991. október 10-én született, 1998-ban kezdett el focizni az Érdi VSE színeiben. A Kőrösi Csoma Sándor Általánosi Iskolába, majd a budapesti Fáy András Közlekedésgépészeti Szakközépiskolába járt. Labdarúgóként már az ifjúsági csapattal is bajnoki címet szerzett, majd a 2011/2012-es szezonban az NB III-as bajnokság Duna-csoportjában lett aranyérmes. Ezt követően a Pest megyei I. osztályban ezüst- és aranyéremmel zárt, míg legutóbb is második helyen végzett a harmadosztályban. A csapat egyetlen olyan játékosa, aki soha nem játszott más együttesben. Nagyapja mintájára lett kapus. De mehetett volna vízilabdázni is. A sport az élete, ott viszont „mindenevő”. Kedvenc étel: hús – minden mennyiségben, ital: víz és rozé, autó: BMW 3, zene: Despacito, csapat: Real Madrid, FTC (labdarúgás), Budapesti Honvéd SE (vízilabda), ÉRD (kézilabda); hely: Bálna-terasz, Horvátország, Spanyolország.

(Érdi Újság)