Nem is akármilyen. Itt működött a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület, ami legendás volt a maga idejében a repülőgépek tervezéséről, építéséről. És itt emelkedett a levegőbe először a Gerle, ami aztán átrepülte a Földközi-tengert is.

A Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnek alakult itt ki a „tábora”, akik Mátyásföldön már kicsit zsúfoltan működtek, ezért telepítették át őket az érdi legelő északi részén (az egykori sertéshizlalda felőli oldalra) felállított sátorhangárokba. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesületben folyó repülőgép tervezési és építési munka országosan elismert volt. Itt „született” például Bánhidi Antal saját tervezésű Gerle gépe, aminek berepülésére az érdi sportrepülőtéren 1930. szeptember 4-én került sor. A berepülések állítólag ritkán járnak azzal az eredménnyel, hogy a gépen ne kelljen valamit változtatni, de a Gerlén nem kellett semmit sem módosítani. Pontosan olyan volt, amilyennek megtervezték.

Később, 1933. február 19. és március 24. között Bánhidi Antal és Bisits Tibor a Gerle 13 repülőgépen 100 óra repülési idő alatt körülrepülte a földközi-tengeri partvidéket, és a 12 258 kilométeres út során 22 város repülőterét érintették. Bánhidi ugyanebben az évben leszállás nélkül Londonból Debrecenbe repült és elsőként repülőpostát is szállított. Észak-európai túrarepülés után 1937-ben több mint 15 ezer kilométeres utat tett Dél-Amerika feltáratlan őserdei felett, ez a korabeli repülőtechnika bravúrjának számított. 1931-ben ő irányította az első magyar óceánrepülés műszaki előkészületeit.