Az irodalomtörténész Toldy Ferenc írta még egyszer, réges-régen, hogy: “Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek… s egy szellemi: a könyvtárnok”. Utóbbiakról hajlamosak vagyunk elfelejtkezni. Vagy hamis sztereotípiákba zárni. Pedig megérdemelnék, hogy megismerjük őket és munkájukat – amit értünk, olvasókért tesznek – a maguk valóságában. Legalább ma, a könyvtárosok világnapján.

Április 14-e a könyvtárosok világnapja, amit két nagy szervezet, az Amerikai Könyvtárak Szövetsége és a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége vezetett be, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a könyvtárosok nyújtotta értékekre.

Mi jut eszünkbe a könyvtárról? Hogy ott mindig csendben kell üldögélni egy könyv fölött elmélyült arccal, miközben a szemüveges, kontyos, elnyűtt kardigánba bújt könyvtáros néni időnként felnéz a kötőtűi mögül, és sasszemeivel végigpásztázza az olvasótermet, ki pisszent meg, ki nem hozta vissza időben a könyvet? Ideje, hogy mindezt elfelejtsük, mert a könyvtárosok nem ilyenek. Hogy milyenek is ők valójában, arról Nida Judittal, a Csuka Zoltán Városi Könyvtár igazgatóhelyettesével beszélgettünk.

“Nagyon sokrétű a mi feladatunk. Nem is gondolják a civilek, amikor beszélgetünk velük, hogy mennyi mindent csinálunk. Egyrészt ki kell válogatnunk a dokumentumokat (könyveket, újságokat, filmeket, hanganyagokat), hogy mire van szükség, azokat be kell szerezni és leltározni kell, fel kell szerelni a könyvtári azonosítókkal, el kell helyezni őket  a rendszerben – tartalmilag és fizikailag a polcon. Ez a gyakorlatban több hetet vesz igénybe, természetesen folyamatosan. A másik része pedig amikor ezeket a dokumentumokat az olvasók rendelkezésére bocsátjuk.”

A kölcsönzés mellett pedig manapság előtérbe került a rendezvényszervezés is. “A mai világban az az igény, hogy azon felül, hogy dokumentumokat, vagyis inkább úgy mondom  hogy információt közvetítünk az olvasóknak, ezen felül a közösségi élet színterévé is kell válnunk. Ez nagyon nehéz feladat, mert nagyon kevés olyan könyvtár van az egész országban, ahol ideális körülmények vannak ahhoz, hogy közösségi feladatot lássanak el. Mi sem igazán büszkélkedhetünk, hiszen picik a tereink, egy térben dolgozunk, itt, a felnőtt könyvtárban csak akkor tudnánk rendezvényt szervezni, ha lenne egy leválasztható terünk. Amikor egy olvasó bejön egy könyvet választani, nem tehetjük meg vele azt, hogy közben egy sarokban meg egy énekkar próbál, hiszen a könyvválasztás és kölcsönzés, az adminisztráció folyamata csendes, nyugodt körülményeket kíván meg. Vagy hozhatnám fel példának a gyerekkönyvtárat, ahol igazán színes és nagyon sokféle programunk van, amin természetesen gyerekek vesznek részt. És itt jön a csavar, hogy a gyerekek soha nincsenek csendben – hála Istennek. Ott is nagyon nehéz ezeket a feladatokat megoldani, de azért igyekszünk.”

Nida Judit 32 éve könyvtáros, ezalatt az idő alatt az összes könyvtári folyamat átalakult, de az olvasói igények is teljesen megváltoztak. “A gyerekek teljesen mások, mint 30 évvel ezelőtt. Más a tempójuk, a szüleiknek is mások az igényeik, más az iskolarendszer, de a felnőtt olvasóink is teljesen mást várnak már el tőlünk. Ezekhez pedig nekünk folyamatosan alkalmazkodni kell, ami nehéz is, de szép is. Borzasztó precízen és közben naprakészen kell dolgoznunk. Pontos és jó adminisztrátornak, könyvelőnek kell lenni, jó pedagógusnak kell lennünk a gyerekek vonatkoztatásában, jó pszichológusnak kell lennünk, mert az olvasóink összetétele nagyon színes. Minden nap más és minden feladatkör más”, meséli az igazgatóhelyettes, aki az elmúlt három évtizedben a könyvtáros munka minden szegmensében dolgozott már.

“Az emberekkel való foglalkozás és bánásmód nagyon bonyolult, de éppen azok a legszebb pillanatok, amikor látjuk ennek a nagyon bonyolult és sokrétű munkának az eredményét. Amikor egy olvasó úgy hozza vissza a könyvet, hogy ez mennyire jó volt, vagy amikor valaki egy nehéz kérdésre jön be megkeresni a választ, és együtt megtaláljuk azt az információt, amit keresett, vagy amikor nem is tudja, mit szeretne kivenni, de sikerül eltalálnunk az igényét, vagy amikor egy-egy rendezvény után kapunk egy képeslapot, hogy milyen jól érezte magát ezen a látogató, vagy amikor karácsonykor behoz egy néni egy tálca süteményt, azzal hogy “drágáim, ezt nektek sütöttem, mert egész évben olyan jó könyveket adtatok”, vagy amikor látunk egy gyereket felnőni, akit még totyogós korában hoztak el először a szülei, és felnőve is olvasó, illetve az olvasónk marad. Ezek nagyon szép pillanatok, ezért éri meg, azt hiszem.”

És bár itt vége is lehetne a beszélgetésnek, megvolt a szép zárszó, de térjünk rá kicsit a nehézségekre is. Mert ezekről is beszélni kell. Amikor azt kérdezem Nida Judittól, hogy van-e utánpótlás a szakmában, látom, hogy őszintén elszomorodik. “Nagyon kritikus kérdés az utánpótlás kérdése”, mondja,”aminek a fő oka az, hogy a bérezésünk rendkívül alacsony. Számtalan példát tudnék mondani, személyeskedés nélkül. Több olyan kolléga is volt már, aki bár nagyon jól érezte itt magát, de talált a szakmán kívül egy olyan állást, ahol a sokszorosát keresheti meg. Nap mint nap találkozunk azzal, hogy értelmes, tettre kész kollégák hagyják itt a pályát emiatt.”

Ha mi nem is tudunk a bérükön változtatni, tegyük meg azt, amit megtehetünk. Hogy leszámolunk a róluk felállított, régi sztereotípiákkal. Hogy legközelebb, ha bemegyünk a könyvtárba, felnézünk az olvasójegyünk és a kikölcsönzött vagy éppen visszahozott könyvek fölött, és rámosolygunk a könyvtárosokra. Vagy megköszönjük nekik a munkájukat. Mert nekik köszönhetően kölcsönözhetjük ki mindazokat a könyveket, filmeket, zenei anyagokat, amik a dolgozatíráshoz, a munkánkhoz vagy csak egyszerűen a szabadidőnkhöz kellenek. Mert nekik köszönhetően tudunk otthonos, nyugodt körülmények között olvasni a könyvtárban. Mert nekik köszönhetően tartanak bábszínházat vagy éppen kézműves foglalkozásokat a gyerekeinknek és unokáinknak. Mert nekik köszönhetően jön el a kortárs költő vagy az Operaház primadonnája estet adni. Mert nekik köszönhetően már régen nem érvényesek a régi sztereotípiák a könyvtárról és a könyvtárosokról.

(kép: https://hu-hu.facebook.com/csuka.konyvtar/)