Határtalanul Kárpátalján

Kárpátaljára látogatott március elején az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium tantestülete, 35 fővel. A Határtalanul! pályázat keretein belül megvalósuló háromnapos látogatás során megismertek számos, a magyarság számára fontos történelmi emlékhelyet, a vidék nevezetességeit, találkoztak a szórványban élő magyarság képviselőivel, és támogatták a Nagyberegi Református Líceumot is. Homoki Árpád, a VMG laborvezetőjének beszámolója.

Hasonló tartalmaink:

A pályázat a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülését, a határon átnyúló kapcsolatépítést, segítségnyújtást kívánta elősegíteni az utazással, a nehéz helyzetben élő kárpátaljai magyar lakosság támogatása érdekében.

Utazásunk kiemelt célja az volt, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki olyan határon túli oktatási intézménnyel, ahol őrzik a magyarság értékeit, közös történelmi gyökereinkre építkeznek és ápolják hagyományainkat. Ebből a célból látogattunk el a Nagyberegi Református Líceumba, ahol nagyon tartalmas és őszinte betekintést kaptunk az ott zajló oktató-nevelő munkába, annak minden nehézségeivel és szépségeivel. Tapasztalatot cseréltünk nevelési, oktatási témákban, kölcsönösen osztottunk meg pedagógiai jó gyakorlatokat.

A Nagyberegi Református Líceum

A Nagyberegi Református Líceum

 

Fontosnak tartjuk, hogy közelebbről, személyes kontaktus alapján – akár egy tantestület mindennapjain keresztül – ismerhessük meg a magyarság határon túli értékeit, közös történelmünket, hagyományainkat, bővítsük tapasztalatainkat a pedagógiai folyamatok terén. A líceum 1993-as alapítása óta semmilyen támogatást nem kap az ukrán államtól, fennmaradása az egyház, a helyi magyarság és az anyaország támogatásával biztosított.

Gimnáziumunknak sikerült pénzbeli segítséget is eljuttatni a líceumba: jótékonysági kulturális gálaműsort szerveztünk, ahol kértük a tisztelt szülők, kedves támogatóink hozzájárulását a líceumnak szánt adomány bővítéséhez. Az osztályközösségek is kiemelkedően járultak hozzá anyagi támogatásukkal az ügyünkhöz. Mindezek eredményeként 1000 euró értékben támogattuk a líceum egyik termének digitalizálását (adományunkat a digitális tanítás fejlesztésére, IKT eszközök beszerzésére fordították).

Hálásak vagyunk, hogy ezt a nemes célt nagymértékben támogatták a tisztelt szülők!

Utazásunk második napján Beregszászból a Felső-Tisza vidékére látogattunk. Megnéztük az egykori ugocsai Vármegyeháza épületét, melyben ma Nagyszőlős egyetlen magyar tannyelvű középiskolája működik. Ebben az épületben adta első zongorakoncertjét a gyermek Bartók, aki három évig a város lakója volt.

Husztra érve először az egykori vár romjaihoz látogattunk, melyek Kölcseyt is megihlették Huszt című versének megírására. A vár a XII. századtól fontos stratégiai szereppel bírt, ellenőrzése alatt tartotta a Felső – Tiszai sóutat és több koronaváros védelmét is ellátta.  1766-ban – sok ostromot és hadi eseményt is túlélve – jóval egyszerűbb ok végzett a várral: villám sújtott a tornyába, mely után tűzvész keletkezett, a tűz elérte a lőporraktárt, ami felrobbanva maradandó sérüléseket okozott az épületben. Ma a várat szinte teljesen benőtte a növényzet, de az még romos állapotában is nagyszerű látványt nyújt.

Csoportkép a huszti emlékműnél

Csoportkép a huszti emlékműnél

 

Sikerült megnéznünk a város rendezett és megújult központját, valamint a huszti református vártemplomot is. A helyi tiszteletes bemutatta a szórványban élő magyarság hitéletét és mindennapjait, részletesen kitért a megmaradást jelentősen megnehezítő körülményekre is: a nehéz gazdasági helyzetre és az ebből fakadó elvándorlásra, az állam erősödő ukránosítási törekvéseire, a magyar nyelvű oktatás és a hitélet problémáira.

Husztról az egykori koronaváros, Visk felé vettük az irányt, ahol a helyi Falusi Zöld Turizmus egyik szervezője, Ötvös Ida látott vendégül minket egy hagyományos viski ebédre. Vendéglátóink által megismertük a település múltjának és jelenének fontosabb részleteit is.

A Kárpátalján történő utazásokat jelentősen nehezíti és lassítja az utak rossz állapota, így a mi utunk is a tervezettnél több időt vett igénybe. Emiatt a nap fennmaradó részébe már csak a tiszaújlaki Turul-emlékmű és a település központjában álló egykori sóház épületének megtekintése fért bele. Az emlékmű egy mesterséges halom tetején áll, mely a kuruc csapatok 1703. július 14-én, a Tiszaújlak-Tiszabecsi révnél vívott első győztes csatájának állít emléket.

Turul emlékmű Tiszaújlakon

Turul emlékmű Tiszaújlakon

 

Ott-tartózkodásunk harmadik napján sikerült Munkács és Beregszász történelmi múltjával és nevezetességeivel megismerkednünk. Az esős idő ellenére is nagy élményt nyújtott a munkácsi vár meglátogatása, ami Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, a turistacsoportok kedvelt látogatási célpontja. Az utóbbi években felújított, szakszerűen restaurált vár a vidék egyik legérdekesebb látnivalója. A tatár hordák, a törökök elleni harcokban, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában, az 1848-1849-es magyar szabadságharcban játszott kiemelkedő szerepet.

A munkácsi vár fontos szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában. A fejedelem 1703. június 16-án a Vereckei-hágón át érkezett Lengyelországból Magyarországra, majd csapataival 1703. június 24-én elfoglalták Munkácsot, a várat birtokba venni azonban akkor még nem tudták. A munkácsi vár ostroma 1703 novemberében kezdődött és 1704. február 16-án a kuruc sereg győzelmével ért véget. Rákóczi azonnal beköltözött a várba, innen irányította szabadságharcát. 1705-ben hozzálátott a vár megerősítéséhez, a munkálatok, melynek nagy részét Bereg-megyei jobbágyok végezték, egészen 1710-ig tartottak. A vár mellett a fejedelem 1706-ban pénzverdét alapított, amely egészen 1713-ig működött.

II. Rákóczi Ferenc számos külföldi küldöttséget fogadott nagy pompával a munkácsi várban, közöttük I. Péter orosz cár küldötteit is. A kurucok szabadságharca vereséggel végződött: 1711. június 22-én a munkácsi vár védői is letették a fegyvert. Az osztrákok kegyetlen bosszút álltak a felkelőkön, több tucat falut romboltak le a vár környékén. A munkácsi vár fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét.

1782-ben a várat börtönné alakították át, az elkövetkezendő évtizedekben sok neves forradalmár fordult meg kazamatáiban. Itt raboskodott többek között Kazinczy Ferenc magyar író, nyelvújító és a Martinovics-féle összeesküvés 42 résztvevője.

A restaurátorok gondos, szakszerű munkája eredményeként a vár lassan visszanyeri régi, eredeti formáját, termeiben Rákóczi-szoba, Petőfi-szoba, helytörténeti kiállítások nyíltak.

Beregszász megismerése jelentette a Kárpátaljára való látogatásunk utolsó programelemét. Az egykor szebb napokat megélt települést, korábban magyar szabad királyi várost és vármegye-székhelyt napjainkban méltán tartják a kárpátaljai magyarság fővárosának, és nem csupán a beregszászi lakosok. Megtekintettük a város nevezetes épületeit, megismertük a város gazdag történelmének fontosabb eseményeit, időszakait. A városban március 8-10. között került sor a hagyományos Beregszászi Nemzetközi Borfesztiválra, így a sétálóutcán felállított standoknál remek borokat, egyéb finomságokat fogyaszthattak az ide látogatók, emellett kézműves termékek gazdag választéka is várta őket.

Tartalmas, eseményekben és élményekben gazdag három napot töltöttünk a kárpátaljai magyarok között. Testközelből láthattuk a Kárpátalján élők nehéz és küzdelmes mindennapjait, a gazdasági nehézségeket, az ottani magyarok harcát a megmaradásukért. Jó lenne, ha ebben a – sokszor kilátástalannak látszó – helyzetükben figyelemmel kísérnénk sorsuk alakulását, lelki és anyagi támogatásunkkal is hozzájárulnánk közösségeik fennmaradásához.

Homoki Árpád laborvezető, Érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium

 

Címkék