Milyen feladatokat kellett megoldani a középszintű magyar érettségi második részében, milyen szempontokra kellett odafigyelni? Szabó Rolandot, az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium magyar tanárát, az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének megbízott oktatóját kérdeztük.

Szabó Roland úgy látja, a műértelmező feladatnál a klasszikus, hagyományos novellaelemző feladatot kapták a vizsgázók. „Ennél a feladatnál csak azok a vizsgázók csalódhattak némiképp, akik a tavalyi Arany-év apropóján balladaelemzésre számítottak, ugyanis volt már erre a műfajra is példa. A novella értelmezésének fő csapásiránya a mesehős alakja köré tulajdonított jellemzők átrendeződése. A mű a népmese elemeivel operál, és abból számos elemet léptet be a szövegvilágba mint például a népmese objektív tér- és időnélkülisége, az eredeti mese számszimbolikája, a narratív mondás népmesei fordulatai. Ennek a szöveghagyománynak az újraértelmezése, és mesei alakok történetének „újra-„ és „másképpelmondása” módosítja az eredeti jelentésstruktúrákat” – magyarázza.

Hozzáteszi: ennek a módosulásnak a vizsgálatát kéri a feladat, a „Mosolygó”, és a „Tündér” Ilona elnevezések kijelölésével. „A „felnőtteknek szóló mese” műfaji megnevezés már a feladatkijelölésben előreutalja a vizsgázók számára, hogy alapvetően a mű olyan metaforikus értelmezését várja a feladat, amely rámutat arra, hogy melyek azok a pontok a szövegben, amelyek eltávolítják azt az eredeti népmesei világától, ilyenek például a naturalista jellegű szöveghelyek, amelyek alapvetően az ember ösztöni jellegét emelik ki: brutalitás és az ebből fakadó pszichológiai defektusok” – teszi hozzá.

Összehasonlító verselemzés: két korai művet kaptak a diákok

„József Attila-kutatóként örömmel üdvözlöm a feladat készítőit. Alapvetően a modern magyar líra két igen súlyos életművel rendelkező költőjének két korai művét kellett a vizsgázóknak összehasonlítaniuk. A feladatban ezúttal az alkotók személye teljesen másodlagos, hiszen üdvözlendő módon a mai világunkban is fontos kérdés, a generációs problémák mentén kellett összehasonlítani a két művet” – mondja, hozzátéve: az összehasonlítás főbb szempontjait a feladat a megszokott módon kijelölte, és ennek mentén kellett vizsgálni a generációs különbségekből adódó problémafölvetéseket, ugyanakkor ügyelni kellett arra is, hogy nem csupán a hasonlóságok, hanem a különbségek bemutatása is sarkalatos pontja a feladatnak.

„A két vers közös pontja az ősök, a szülők nézőpontjából való kitekintés önmagunk lehetőségeire az akkori „mai” társadalmi konvenciók között. Továbbá közös pont még a szegénység problémája is, amely fölveti azt a szociális kérdést is, hogy mi a feladata az idősebb generációnak, s ebből adódóan ezek a társadalmi kötelezettségek hogyan adódnak át a következő generációknak. Lényegi különbség a két vers között, hogy amíg József Attila műve jóval vehemensebb, agresszívabb, küzdő és bizakodóbb hangvételű, addig Szabó Lőrinc költeményében a beszélő jóval rezignáltabb, pesszimistább nézőpontból tekint önmaga jelenére és a jövő lehetőségeire, pontosan a szegénységből kifolyólag” – magyarázza.

A szaktanár szerint József Attilánál a szegényember-motívum, Szabó Lőrinc versében a munkás-ember motívum köré szerveződik a szöveg, ez akár hasonlóságnak, de különbségnek is értelmezhető. „A stiláris-retorikus szempontok mentén a két mű az említett szociális helyzetből fakadó kérdéseket veti fel vagy teszi fel, amelyre a generációs sorsközösség-vállalás nézőpontjából reflektálnak, ezt jelzik is a többes szám első személyű megszólalások” – teszi hozzá.

(forrás: eduline.hu)