A kereszténységben pünkösd a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja, húsvét és karácsony után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. Honnan ered Pünkösd ünnepe és milyen néphagyományok kötődnek hozzá? Olvassa el összeállításunkat a témában!

Az Ószövetségben még a hetek ünnepeként hivatkoznak rá, mert akkor a kovásztalan kenyér ünnepét követően 7 héttel tartották meg, de jelenleg is használatos nevét a görög pentekoszté, azaz ötvenedik szóból kapta, amivel előbb az egyiptomi kivonulást követő 50. napon, a Sinai hegyen kihirdetett Törvényekre utaltak, később pedig a Szentlélek kiáradására Jézus feltámadását követő 50. napon. Ehhez, a Szentlélek eljöveteléhez kötődik az új szövetség kötése Isten és az emberek között. „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek”, olvasható Ezékielnél. A feltámadást követő 50. napon a Szentlélek leszállt az apostolokra, akik ennek következtében különféle nyelveken kezdtek beszélni, az összesereglett, csodálkozó népből ki-ki a maga nyelvén hallotta a prédikációt. Közülük ennek hatására sokan megkeresztelkedtek, ekkor alakultak az első keresztény közösségek, így a pünkösd az egyház születésének ünnepe is. A Megváltó halála után bizonytalanná vált tanítványokat erő és bátorság öntötte el, és bátran tanúságot tettek hitük mellett. A bujdosó egyházból a Szentlélek eljövetelével megszületett az erő és a bátorság egyháza: a tanítványok megvallották hitüket, életük feláldozása árán is kiálltak mellette.

“Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje”
Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell az életet, imádkozni kell a bő termésért, gyermekáldásért.  A templomokban a Szentlélek eljöveteléhez kötődő lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket, és kezdődhetett a mulatság.

Sok helyen tartottak ezen a napon búcsújárást, a legjelentősebb és legismertebb pünkösdi hagyományok közé tartozik a máig is élő búcsújáróhely, Csíksomlyó, mely az utóbbi években nem csak keresztény, de összmagyar zarándokhellyé is vált. Egykor a székely ősök fogadták meg, hogy ha a szűzanya megsegíti őket őseik hite megőrzésében, akkor pünkösd szombatján minden évben elzarándokolnak Csíksomlyóra.

Pünkösdi királyság

Európa jelentős részén már a középkor óta tartanak pünkösdi vagy májuskirály-választást, ez a legismertebb pünkösdi hagyományunk. A királyt, amint arról Jókai Mór is írt Egy magyar nábob című regényében, lovasversenyen választották, ezt néhol egyéb erőpróbák is kiegészítették. A győztes egy évig a legények vezetője lett, ingyen ihatott, hivatalos volt minden esküvőre. De csak egy évig – innen ered szólásunk is: rövid, mint a pünkösdi királyság.

Pünkösdi királynéjárás
Öt lány járt házról-házra, köztük a legkisebb (akár egész kicsi, 4-5 éves) volt a kiskirályné, vagy más néven: cucorka, a fején fátyollal vezették a többiek, és az egyes házakhoz érve felemelték, termékenységvarázslással összekötött köszöntőt énekelve.

Pünkösd – a párválasztás ideje
Az udvarlási szokások közé tartozott, hogy a legények pünkösd hajnalára pünkösdi rózsát tettek a leány ablakába, vagy például Egerben a legény egy 8-10 éves, ünneplőbe öltözött kislánnyal mátkatálat küldött a választott lánynak, melynek közepén koszorúba font kalács és egy üveg bor volt kendővel letakarva, s ha a lánynak is tetszett a legény, hasonló tálat küldött vissza. A küldöncöt néhány krajcárral jutalmazták.

Májusi eső aranyat ér – ne de a pünkösdi?
Pünkösdkor a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágakat helyeztek, hogy a gonosz, ártó szellemeket távol tartsák; néhol ilyenkor állították a májusfát is. Időjárás- és termésjóslás is kapcsolódik az ünnephez, bár a különböző tájegységeken meglehetősen ellentétes jelentésekkel: Gyimesben például a pünkösdi eső jó termést jelent, Baranyában viszont nem kívánatos az eső, inkább a szép idő, ami bő bortermést hoz. A pünkösdi harmatnak szépségvarázsló erőt tulajdonítottak: a lányok napfelkelte előtt a kertben harmatban mosdottak, hogy szép legyen a bőrük.

 (kiemelt kép:A csíksomlyói búcsú a Kis és Nagysomlyó-hegy közötti hegynyergen 2018. május 19-én-MTI-Fotó-Mohai-Balázs
forrás: Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, 1997, Mezőgazda Kiadó)