Egy helyismereti gyűjtemény olyan információmorzsákból áll össze, amelyeket csak lelkes és szorgos lokálpat­rióták képesek fölkutatni, rendszerezni, közzétenni. Ezért is volt időszerű, hogy tíz év szünet után a Csuka Zoltán Városi Könyvtár ismét meghirdette a helytörté­neti pályázatát, amelyre hat értékes anyagot szolgáltató pályamű érkezett.

A változatos témájú munkákat Hor­váth Natália helytörténeti könyvtáros segítségével te­kintettük át.

Teremi Nándor arra a kérdésre próbált választ találni dolgozatában, hogy létezett-e Érden Micsurin Tsz? Mint kiderült, nem, de 1950-ben alakult a Duna melletti ártér hasznosítására a Micsurin nevét viselő állami gazdaság,amely egy szörpüzemet működtetett, aminek életéről képet kapunk egy interjúból Boros Zoltánnal, aki fiatalon ebben az üzemben dolgozott.(Boros Zoltán–TeremiNándor: Az Érdi Micsurin Tsz szörpüzemében dolgoztam – kutatás egy érdi üzem sorsa felől)

Vetőné Pásztor Mária szép feladatot vállalt azzal, hogy egy köztünk élő, Hadikfalván született székely asszony, Cseke Mártonné Jakab Balbina visszaemlékezését lejegyezte. Egy gyermek szemszögéből ismerhetjük meg a bukovinai székelyek kitelepítésének eseményeit, megpróbáltatásaik történetét, betekintést kapunk vallási hagyományaikba, népszokásaikba,
ráadásul a szöveg bőven illusztrált dalokkal, amelyek a néprajzkutatók számára lehetnek különösen érdekesek. (Cseke Mártonné Jakab Balbina emlékei. Lejegyezte: Vetőné Pásztor Mária)

N. Goller Ágota irodalomtörténész boldog érdligeti gyermekkorát írja le. Megismerhetjük az 1930-as évek Érdjét, a parcellázások történetét, a „nagy Érd” kialakulását. Megtudjuk, hogy a Balatoni út helyett sokáig a Duna utcát tartották az „igazi” útnak, ismereteket kapunk a közlekedésről, a közösségi életről, a vásárokról, a piacról, a szórakozási lehetőségekről, a moziról. A kert leírásából megtudjuk, hogy milyen gyümölcsöket termesztettek Érden. A sok apró, személyes történet révén közelebb kerül hozzánk, szerethetővé válik településünk múltja és a mai Érd. A visszaemlékezés személyes hangvétele, kitűnő stílusa okán élvezetes olvasmány. (N. Goller Ágota: Gyermekéveim a régi Érdligeten)

Ilyés Márk az ófalusi kastély történetét tárja föl szakdolgozatában, ami ennek megfelelően alapos levéltári és könyvtári kutatómunkát takar. A kastély történetét kronologikusan, teljességre törekvően követi végig, beszámol fontosabb korszakairól, birtokosairól. (Ilyés Márk: Az Érd ófalusi kastély története)

Kis Krisztián Bálint nem mindennapi témát választott, az Érdi Hitelszövetkezet történetét igyekszik föltárni a Pest Megyei Levéltárban talált források, elsősorban jegyzőkönyvek alapján. A szövetkezet első évtizedeire nem talált megfelelő forrásanyagot, így elsősorban az 1940-es évek történetére szorítkozik. A jegyzőkönyvek alapján részletesen föltárja a szövetkezet vezetőiről, a személyi állományról,a tisztviselők  illetményéről,az ügyfélfogadási időről, a különböző pénzügyi,
befektetési tevékenységekről, a felügyelőbizottság munkájáról és az ellenőrzések során feltárt szabálytalanságokról, vitákról szóló anyagot. Kiderül, hogy a hitelszövetkezet vezetői a helyi társadalom köréből kerültek ki. (Kis Krisztián Bálint: Békés és háborús (pénz) ügyek az Érdi Hitelszövetkezetben)

Szilágyi József dolgozatában az érdi rácok betelepülésének, eredetének és identitásának rövid összefoglalása után levéltári adatokra, összeírásokra hivatkozva a településen élő rácok, illírek összetételére vonatkozóan közöl forrásanyagot, nevekkel bizonyítja jelenlétüket a településen. A szerző felhívja a figyelmet egy kevéssé ismert tényre is: 1924-ben lakosságcsere folytán sokan Szerbiába költöztek az érdi rácok közül. A dolgozat foglalkozik a rác népszokásokkal, hagyományokkal is. (Szilágyi József: Gyűjtések az érdi rácok múltjából)

/Érdi Újság/