A héten a Magyar Földrajzi Múzeumban kutatott dr. Steve Jobbitt történész, a kanadai Thunderbay-en található Lakehead Egyetem magyar és közép-kelet európai történelem tanára. A történész Győri Róberttel, az ELTE TTK FFI Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékének vezetőjével közösen végez kutatást Cholnoky Jenő, Fodor Ferenc és Princz Gyula geográfusok két világháború közötti tevékenységéről.

Mint azt Steve Jobbitt kérdésünkre elárulja, cserediák volt Finnországban 1989-ben, amikor öt napra ellátogatott Magyarországra, ami annyira megtetszett neki, hogy 1991-ben, amikor egy nagyobb biciklitúrára indult Párizsból, visszajött, és itt ragadt három évig. 1995-ig Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Berettyóújfaluban tanított. Végül, amikor visszatért Kanadába, a torontói egyetemen magyar történelemből doktorált.

Amikor az interjút csinálom vele, éppen Cholnoky Jenő cikkeit tanulmányozza. A geográfus megkönnyítette a kutatást, hiszen önmaga is féltő gonddal gyűjtötte a cikkeit. Ugyanakkor körülbelül ötven dobozt tesz ki hagyatéka: levelezése, cikkei, és mindezt ráadásul egy nem anyanyelvinek elolvasni – be kell látnunk,- elég nehéz feladat. De a történész nagyon lelkes, a korszak és a téma megszállottja. Ahogy mondja, érdekli „az a politika, az a világszemlélet, ami a Trianon utáni magyar földrajztudományban volt.” Korábban, 2016-ban Győri Róberttel együtt már kiadták Fodor Ferenc önéletírásait is, és a jelenlegi kutatásából is terveznek majd egy könyvet írni.

„Évtizedek óta szoros kapcsolata van a múzeumnak az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetével. Az utóbbi három évben pedig a kötelező nyári természetföldrajzi terepgyakorlatukat végzik a múzeumban a geográfus hallgatók”, kezdi mondandóját Lendvai Timár Edit, muzeológus. „Nagyon örülünk annak, hogy a Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék is felismerte a nálunk őrzött tudománytörténeti anyag jelentőségét, a tanszék vezetője, Győri Róbert volt az a kontaktszemély, akin keresztül megismert minket Steve Jobbitt.  Az, hogy nálunk kutat most a kanadai történész, rendkívül izgalmas, hiszen egy külföldi kutató mindig másképp látja a történelmünket, más következtetéseket von le, más összehasonlításokat tesz, amelyekkel érdemes megismerkedni. Nekünk ez nagyon fontos. Nem jellemző egyébként – egyelőre legalábbis, – hogy olyan sok kutató érkezne külföldről, de az az egyik küldetésünk, hogy megismertessük a hazai történész, földrajzos  vagy néprajzos, kultúrantropológus szakmai műhelyekkel a nálunk őrzött anyag jelentőségét.”

Az országból, de talán Érdről is sokan nem tudjuk, hogy a Magyar Földrajzi Múzeum igazi unikumnak számít Európában, mert sehol máshol nincs a földrajztudománynak különálló múzeuma. Ahogy azt Lendvai Timár Edit hozzáteszi: „Tavaly augusztusban tizenkét svéd muzeológus érkezett hozzánk egy workshopra, és megerősítették: egészen egyedülálló, hogy a földrajznak, mint tudománynak, ilyen történeti tárháza legyen, mint amilyen a Magyar Földrajzi Múzeum.”

Steve Jobbitt a jövő héten már Pécsett, később pedig Pesten folytatja a kutatást Győri Róberttel együtt. Munkájuk eredményét a tervek szerint a magyar közönség is olvashatja majd – magyarul is – a közeljövőben. Addig is látogassunk el a múzeumba, mert mindig van miért, és legyünk rá büszkék, hiszen van rá okunk.