Akármilyen értelmetlenül is hangzik, a címben feltett kérdés sajnos nem légből kapott – tudhatta meg az, aki múlt péntek este ellátogatott a Parkvárosi Közösségi Ház évadzáró ökofilmklubjára, ahol A méhek világa című dokumentumfilm megnézését követően id. Csuja László méhésszel, biológussal, ökológussal lehetett alaposan körbejárni a kérdést.

A svájci Markus Imhoof rendező filmjében egészen alapos és közeli képet kaphatunk a méhek életéről, számunkra is fontos munkájáról, az őket tizedelő ártalmakról – éljenek azok svájci családi vállalkozásokban vagy amerikiai nagyüzemekben, esetleg Ausztráliában. A film a méhek pusztulására hívja fel a figyelmet. Egy Einsteinnek tulajdonított mondás szerint ha a méhek kihalnak, az emberiség négy évvel élheti túl őket. Ennek igazát pedig nem nehéz beismerni, hiszen ha nincs méh, akkor nincs, aki beporozza a virágokat, ha nincs aki beporozza a virágokat, akkor nincs termés, ha nincs termés, akkor nincs élelem. Kínában mára már teljesen kipusztultak a méhek, ott emberek próbálják elvégezni a méhek munkáját. De, hogy a címbeli kérdést is megválaszoljuk, az emberekből sosem lesznek jó méhecskék. A film vetítését követő beszélgetésre elhívott id. Csuja László elmondta, hogy régebben a beporzó rovaroknak csak 5%-át alkották a méhek, ma már ez az arány 80%-os. Nem azért, mintha ennyivel több méh lenne, hanem azért, mert ennyire sok rovarfaj tűnt már el. Ugyanakkor a globális felmelegedésnek köszönhetően a méheknek egy tucat olyan kártevője, élősködője megjelent, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi azt, hogy a vadon élő méhcsaládok fennmaradjanak. Közép-Európában már csak méhész gondoskodása mellett tudnak hosszú távon megmaradni a méhcsaládok. A méhek tehát rendkíül mértékben függenek tőlünk – de mi is tőlük.

2008-ban volt a méhészet első nagy összeomlása: méhek milliói tűntek, azaz pusztultak el rejtélyes módon. És ez nálunk sincs másképp. A szakember kiszámolta: évente 20 milliárd forintnyi tőkeveszteség éri a magyar méhészetet, amit mézben és méhtömegben kell érteni. A rejtély, ami a méheket ilyen jelentős mértékben megtizedelte és tizedeli még ma is azonban nem rejtély többé: a növényvédő- (csávázó-, gombaölő szerek) esztelen és mértéktelen használatának köszönhető mindez. Ugyanis, bár önmagukban ezeknek az anyagoknak a nagy része nem is öli meg a méheket, ha egymás után használják őket, akkor azzal felerősítik a szerek hatását, és ez a méhek pusztulását okozza. A Greenpeace már évek óta foglalkozik a témával, és hét olyan vegyszert azonosított, amik pusztítják a méhek állományát. Ezekből néhányat, legutóbb három csávázószert már betiltottak az Európai Unióban, ugyanakkor id. Csuja László nem optimista e tekintetben, mert mint elmondta, bár a „koktélok”, azaz a vegyszerek keverésének használatát tiltják, de a nem megfelelő mértékű ellenőrzés miatt, ha ezeket a vegyszereket betiltják, erre fognak átállni a gazdák.

Közben, ahogy arra a szakember is felhívta a figyelmet, a Kárpát-medence igazi kánaán lehetne a méheknek: míg például Japánban és az USA-ban több ezer kilométert kell utaztatni a szó szoros értelmében a méheket, hogy elvégezzék a munkájukat (ami kétségtelenül megtizedeli a számukat), itthon ez a távolság sokkal kisebb. A szakember elmesélte, hogy annak idején, friss ökológus-biológus diplomásként 30.000 Ft-ból nem trabantot kért magának, hanem 10 méhcsaládot, ami aztán kitermelt neki autót, lakást, és 3 gyereket is fel tudott nevelni belőle.

Nemrégiben megjelent a városi méhészkedés is, hiszen a városokban sok virág van, ami jó a méheknek, ugyanakkor nincs olyan mértékű növényvédőszerezés, mint a szántóföldeken (ami pedig nem jó), id. Csuja László azt javasolta, ahol közösségi kertek, parkok vannak, ott legyen méhészkedés is. New Yorkban, Torontóban, Londonban vagy Párizsban igen elterjedt a városi méhészkedés: ezekben a nagyvárosokban például saját mézüket kínálják a vendégeiknek a szállodák, amiket a tetőkön tartott kaptárakban készítenek el az általuk tartott méhek.  2013 nyarán a Műcsarnok hátsó teraszán valósult meg nálunk először nagyobb publicitással egy olyan projekt, ami egyrészt megismertette a méhek életével a közönséget: kis plexi építményen keresztül lehetett megfigyelni őket, másrészt megpróbálta bevezetni a hazai városi méhészkedést is. Az eredmény önmagáért beszél: 3 méhcsalád 5 hét alatt 65 kg mézet hordott össze a Városligetben a hivatalos magyar méhészeti szezonon kívül.

A nyári szünet után, szeptemberben a tervek szerint oktatási és szociális kérdésekkel folytatódik majd a filmklub – utóbbi a Csak a szél című film vetítésével és a rendező, Fliegauf Benedek meghívásával.