Bőséges nyári olvasnivalót kínálnak – remélhetően nem csak egymásnak – az Irodalomkedvelők Klubja és a Poly–Art Alapítvány köreihez tartotó alkotók: megjelent az IRKA folyóirat aktuális száma és a Poly–Art füzetek nyári kiadása.

Aki figyelemmel kíséri a helyi irodalmárok, alkotók munkáját, azoknak nem kell bemutatni a kiadványok szerzőit, a tartalomjegyzékben a megszokott neveket látjuk, de természetesen mindenki valami újat, vagy eddig még nem ismertet kínál az olvasóknak.

Kezd bebizonyosodni – amit persze sejteni lehetett –, hogy jó ötlet volt a Poly–Art füzetek életre hívása, hiszen a helyi vers- és prózaírók termékenysége már-már szétfeszítette az IRKA újság kereteit. Mostanra a „munkamegosztás” is kezd kialakulni, a két orgánum között. A folyóirat, amellett, hogy változatlanul szemezget a szerzői kör legfrissebb írásaiból, egyre több teret tud szentelni a két alkotói közösséghez kötheti rendezvényeknek, programoknak és szerzői bemutatkozásoknak. Egy-egy friss lapszámot kézbe véve szembesül az ember, mennyire érdekes és színvonala program várta az érdeklődőket az elmúlt hónapokban, így, csokorba gyűjtve az alkalmakat, látszik igazán, mennyire aktívak ezek a közösségek, hogy mennyire figyelnek egymásra. Volt mire visszaemlékezni a tudósításokkal, valóban színvonalas programokra szóltak a meghívók az elmúlt hónapokban Ilka Gábor kiállításától kezdve Nagy Rakita Melinda szerzői estjén, Márkus József budapesti kiállításán, Szigeti Eszter és Varga Zoltán lemezbemutatóján át a Bíró András 95. születésnapjáról való megemlékezésig vagy a Poly–Art Pódium keretében tartott könyvbemutatókig. Nem véletlenül írta, írhatta Daróci Lajosné, az IRKA vezetője a lapnyitó írásában – mondhatjuk akár úgy is, hogy vezércikkében – a következőket: „Igényes irodalmi műsorok rendezése, egyéni és gyűjteményes kötetek, tematikus kiadványok, saját kulturális lap, barátság, szeretet, tisztelet – ez az IRKA.”

A lap „bemutatkozik” rovatában ezúttal két olyan alkotó vall magáról, akiknek valójában nincs  is szükségük erre a fajta  „ismertetésre”, bár mindig szívesen olvasunk róluk. Baka Györgyi immár sokkötetes szerzőként az irodalomkedvelők körében jól ismert, versei nélkül elképzelhetetlenek lennének az IRKA kiadványai. Marcali Kiss Melittát pedig végkép nem kell bemutatni, hiszen érdi alkotó lett és maradt ő akkor is, ha a Balaton mellett született és most a messzi Paraquayban él és alkot – és tanít, ahogy itthon is tette hosszú éveken keresztül, miközben fáradhatatlanul festette – 62 önálló kiállítása volt! – az általa szimbolikus expresszionizmus címkével illetett, többnyire akvarell technikával készült képeit. Természetesen a közölt önvallomás mellé dukál, hogy az ő festményei illusztrálják a lapszámot.