Mindenki kipróbálhatja a fafaragást, szövést, papír- és textilkosár készítést csütörtökönként 17 órától a régi Parkvárosi Közösségi Házban berendezett Ékes Műhelyben, ahol a résztvevők összetételét és a foglalkozások jellegét úgy jellemezte a műhely vezetője, Venczel Ilona munkatársunknak, hogy az olyan, mint régen a fonóban volt. 

A műhely egyik oldalán szövőszék, mellette újrahasznosított papírkosár, szépkorú asszonyok, fiatal nők, sőt, férfiak és egy kislány fogadott bennünket. Az Éltető Értékeinkért Egyesület szervezésében egész évben folynak az Ékes Műhely kézműves foglalkozásai a régi Parkvárosi Közösségi Házban, ahol folyamatosan lehet fafaragást és szövést tanulni. Venczel Ilona, a műhely vezetője elárulta, hogy az utóbbi időkben újságpapírból fontak kosarat, most épp papír és textil felhasználásával készítik ugyanezt. A műhely résztvevői között mindkét nem és csaknem minden korosztály képviselteti magát. – Most is jár egy apuka a kislányával, és szenzációsan alkotnak – büszkélkedett el kérdésünkre a műhely vezetője. – Mint régen a fonóban. Nincs megadva, hogy csak fiatalok vagy csak idősek jöhetnek.

Valóban, a szemközti asztalnál egy édesapa ügyködött nagy buzgalommal a textil kosarán kilenc éves lányával együtt. Ahogy kérdésünkre elárulta, egy hónapja járnak az Ékes Műhelybe. Egy rövidáru boltban hallottak a foglalkozásokról, és mivel ő maga is szereti a kreatív dolgokat, a felesége pedig általában dolgozik délutánonként, adott volt, hogy ő fogja elhozni a lányukat, aki szintén csillogó szemekkel mesélte el nekem, mennyire szeret kézműveskedni.

Nagyné Kettler Erzsébet a szövést tanítja a műhelyben, illetve évtizedekig a furulyázás mellett ezt tanította a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában is, egészen addig, míg nyugdíjba nem ment. Amikor arról faggattam, hogyan vált ennyire szerves részévé életének a szövés, azt mesélte, hogy egyszer kórházba került, ahol minden néni hímzett, így hát ő is megpróbálkozott vele, de leszólták, hogy nem jók a színei. Erzsi néni nem hagyta annyiban a dolgot, felkereste Petrás Annát, és végül nemcsak hímezni, de szőni is megtanult tőle, illetve elvégezte a népi szövő szakoktató tanfolyamot. Merthogy a furulya és a szövés mellett, vagy azok előtt a tanítás a mindene, így hát nem volt kérdés, hogy ha már ő megismerte a szövés fortélyait, akkor a tanulóinak is átadja azokat. Míg az iskolában 4. osztályos nebulókat tanított a technikára, itt 5-80 évesek a „tanulói”.

Azt mondják, a régmúlt emberei, kézművesei nagyobb anyagismerettel rendelkeztek, de könnyebb helyzetben is voltak, hiszen ők még benne éltek a természetben. Ma már örülhetünk, ha hagyományfenntartó műhelyekben ismerkedhetünk meg a technikákkal, az anyagokkal, a mintákkal, mint például az Ékes Műhelyben.  Sebő Ferenc egy helyen azt mondta: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.” Tessék hát megélni őket!