Gyerekes felnőttek – felnőttes gyerekek
Vajon miért van az, hogy ha az anyósunk pakolászik merő jóindulattal a szekrényünkben, az rettentően érzékenyen érint bennünket, ám ha a saját lányunk von kérdőre minket, hogyan rakhattunk rendet puszta jószándékból a cuccai között, egyáltalán nem értjük, miért veszi így a szívére a dolgot? Ugye ismerős a helyzet? A Gyerekes felnőttek – felnőttes gyerekek című képzeletszínházi előadás alkotói csupa ilyen életszerű, mindenki által jól ismert hétköznapi szituációt mutatnak be a közönségnek Janikovszky Éva ’A lemez két oldala’ című könyve alapján.
Janikovszky Évát a legtöbben a gyermekek számára írt könyvei kapcsán ismerik, pedig az írónő felnőtteknek szóló írásai is legalább olyan nagyszerűek és korszerűek. Ennek remek bizonyítéka, hogy a színházi előadás alapjául szolgáló ’A lemez két oldala’ a megírása után negyven évvel is abszolút aktuális! Az eredeti mű színpadi verzióját az írónő halálának 10. évfordulóján, 2013-ban mutatták be először a budapesti Katona József Színházban Horváth Lili és Fullajtár Andrea szereplésével és akkora volt a sikere, hogy az előadást öt éve folyamatosan játsszák. Tavaly a produkció férfi verzióját nézhette meg az érdi közönség Elek Ferenc és Scherer Péter jóvoltából, míg most a női verziót láthatják szeptember 2-án Láng Annamária és Horváth Lili szereplésével. A bemutatott élethelyzetek, tipikus családi szituációk értelmezéséhez, megértéséhez dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogász, a Hintalovon Alapítvány alapítója és elnöke lesz az érdi közönség segítségére, mint háziasszony-moderátor, aki a nézőkben felmerülő kérdésekre is örömmel válaszol majd.
A darab sikerének egyik kulcsa tehát a mindenki számára jól ismert, sokszor roppant mulatságos élethelyzetek, a másik pedig Janikovszky Éva jellegzetes szarkasztikus, ironikus írói stílusa. Az egyes jeleneteket át-átszövi a mély emberszeretet és az empátia, valamint a humor és a szellemesség, ami remek tükröt tart mindannyiunk elé, amin keresztül először közvetlen családtagjainkra, majd rokonainkra, barátainkra ismerhetünk a szereplőkben, míg végül (s talán ez a legnehezebb) magunkra is.
Tiszta szívvel nevethetjük ki itt magunkat – mindkét értelemben -, miközben végre feltehetjük a kérdést: egyáltalán mire jók ezek a játszmák és mi lenne, ha egyszer csak abbahagynánk őket és elkezdenénk másképpen viselkedni egymással?
- Hiszen nagyon sokszor nem is a rosszindulat, nem a gonoszság vagy az egymás szándékos bántása motivál bennünket, hanem az, hogy valójában nincs más(fajta) mintánk arról, hogyan lehetne az életet szebben és konfliktusoktól mentesebben vagy akár nyitottabban és őszintébben élni – foglalja össze legfontosabb tapasztalatát Tollár Mónika, a színpadi feldolgozás megálmodója és rendezője a produkcióval kapcsolatban.
Az előadást a Parkvárosi Közösségi Házban lehet megtekinteni szeptember 2-án 16 órakor.