Érd 775 címmel rendezett helytörténeti konferenciát csütörtökön a Magyar Földrajzi Múzeum. A nyolc előadásnak köszönhetően az érdeklődők megismerkedhettek Érd legújabb régészeti és levéltári kutatásainak eredményeivel.

Az ingyenes rendezvényen minden érdeklődőt szeretettel láttak, hiszen – mint dr. Kubassek János múzeumigazgató az ÉrdMostnak hangsúlyozta – a konferencia célja nemcsak az elmúlt évek kutatási eredményeinek számba vétele és felmutatása volt, hanem az érdi identitás erősítése is. Fontosnak tartottuk azt is, hogy az Érdi Napok programjaihoz mi is hozzájáruljunk – tette hozzá Kubassek János.

Simó Károly alpolgármester köszöntőjében úgy fogalmazott: ahhoz, hogy megértsük a jelent, ahhoz, hogy meg tudjuk tervezni a jövőt, ismerni kell a múltat – és nagyon jó, hogy vannak olyan emberek Érden, akik ismerik ezt a múltat, és köszönet illeti azokat, akik alkalmat adnak arra, hogy mások is megismerhessék.

A  helytörténeti konferencián kilenc előadás hangzott el; az érdeklődők Érd legújabb régészeti és levéltári kutatásainak eredményeivel ismerkedhettek meg, az őskortól a középkorig.

– Az alapján válogattunk, hogy milyen ásatások folytak az elmúlt húsz évben, kik vezették, és milyen szakirodalom jelent meg ezekről. Az eredményeket az ásatást, illetve a feldolgozást végző régészek mutatták be – mondta lapunknak Lehoczki Zsuzsanna helytörténész, a konferencia szervezője.

– Az 1963-ban megásott neandervölgyi telepről dr. Mester Zsolt beszélt, míg dr. Daschek Eva Jacqueline – aki Franciaországból érkezett hozzánk – arról tartott előadást, hogy az ötven éve megásott telep közép-paleotikumi csontanyagán újonnan végzett elemzések milyen eredményeket hoztak.

Dr. Kovács Gabriella a százhalombattai földvár régészeti kutatásáról beszélt a talaj-mikromorfológia tükrében, míg T. Németh Gabriella az Érd-százhalombattai kora vaskori halomsírmező kutatásának új eredményeit ismertette. Az M6-os autópálya építése során is folytak leletmentő feltárások: ezek két római villagazdaságot, továbbá Árpád-kori lelőhelyeket érintettek a Benta-patak két partján. Előbbiről dr. Ottományi Katalin, utóbbiról dr. Mester Edit beszélt a közönségnek.

Rácz Miklós a Szent Mihály templom felújításának előkészítése kapcsán végzett régészeti kutatás eredményeiről tartott előadást, míg dr. Stencinger Norbert a Bekri Musztafa által vezetett oszmán, illetve Lotaringiai Károly által irányított keresztény seregeinek 1694-es csatájáról beszélt. A múzeum munkatársa, Lehoczki Zsuzsanna az 1876-ös ősrégészeti kongresszus érdi kirándulásáról számolt be a közönségnek.

Mint dr. Kubassek János igazgató elmondta, szeretnék az elhangzott előadásokat cikkek, tanulmányok formájában is megörökíteni, így azok, akik a konferencián nem tudtak részt venni, elolvashatják a legújabb tudományos eredményeket. Ezek közül az egyik a Fundoklia-völgyi csontmaradványokkal kapcsolatos.

Fundoklia: nem éléskamra, hanem tanyahely

Mint ismeretes, 1963-ban különleges ősemberi lelőhelyre bukkantak a Fundoklia-völgyben: a Neander-völgyi ember kőeszközeivel együtt jégkori állatok sok ezer csontját tárták fel – többségében barlangi medvéét. Az akkori vizsgálatok alapján úgy vélekedtek: a hely az ősember éléskamrája volt, vagyis azokat az állatokat, amelyek csontjait megtalálták, az ember vadászta le, majd zsákmányát ide gyűjtötte.

Az ötven éve feltárt csontmaradványokon újonnan végzett régészeti, állattani és tafonómiai (azaz a tetemek halál utáni folyamataival foglalkozó) elemzések azonban kimutatták: a Fundoklia nem csupán az ember tanyahelye volt, hanem hiénáké, medvéké is, persze nem egy időben. Vagyis a Fundoklia-völgy valójában nem csupán az ősember éléskamrája volt, ahová a zsákmányát gyűjtötte.

Fotók: Boros Sándor