Legalábbis a lámpásokon, amik a Gyermekkönyvtárban készültek, ahol már korábban is szerveztek izgalmasabbnál izgalmasabb programokat az óvodás csoportoknak, de családi délutánra most először került sor. A sikert és a könyvtárosok elszántságát nézve azonban biztosan nem utoljára.

A kicsik és nagyok ez alkalommal szüleikkel, nagyszüleikkel érkeztek a gyerekkönyvtár rendezvényére, hogy együtt készítsenek lámpásokat miután Kondriné Varga Kornélia felolvasta nekik Bartos Erika Bogyó és Babóca meséi közül a Lámpásokat. Az asztalokon egy nagy doboznyi egykor volt bébiételes üveg várta, hogy sárkányos, tündéres vagy házikós minták, krepp papír, no meg egy kis csillámpor kerüljön rá, aztán otthon mécses beléjük, és fényt hozhassanak az éjszakába.

Lehetett emellett üvegfestéket, sőt, foszforeszkáló festéket is használni – utóbbi segítségével például sötétben viláígtó szentjánosbogarak szálltak a kis üvegcsékbe.  Mindezek nemcsak a gyerekek, de a szüleik vagy épp nagyszüleik keze munkája eredményeképpen születettek meg, és épp ez volt a rendezvény lényege, hogy a felnőttek csemetéikkel együtt alkossanak. De persze közben körülöttük sertepertéltek és segédkeztek a könyvtárosok is, akik a foglalkozás előtt, meg sem lehet becsülni, összesen hány órát tölthettek  a több száznak tűnő sárkány, tündér és házikós forma kivágásával.

Ha valaki azt hiszi, a kézműveskedés csak a kislányokat érdekli, hát az nagyot téved, mert itt bizony a nagyfiúk is kivették a munkából a részüket. Egyikük már éppen végzett, és megrohamozta a könyveket, amikor megszólítom édesanyját, Anikót, aki szorgalmasan ragasztja a mintákat az üvegcsékre: két, otthon maradt, még a foglalkozáshoz túl kicsi lánya számára készít lámpásokat. Nevetve mondja, hogy ez neki is kikapcsolódás, és így újra gyerek lehet “A családomban , a barátok körében azt látom, hogy a gyerekeknek igényük van rá, hogy leüljenek közösen a szüleikkel barkácsolni. Ez egyrészt erősítheti, bensőségesebbé teheti a kapcsolatukat, másrészt később, amikor elővesszük ezeket a közösen alkotott műveket, olyan jó érzés visszaemlékezni, milyen is volt, amikor együtt voltunk, és együtt készítettük el ezeket. Én is jó szívvel emlékszem vissza a saját gyerekkoromból ezekre az alkalmakra”, meséli.

Gina, egy hétéves kislány már a harmadik lámpását készíti. Anyukája, Kata magyarázza, hogy csemetéje reggel óta feszült figyelemmel leste az órát, mikor kell végre jönniük. Gina azt mondja azért, mert rettentően szeret kézműveskedni, otthon is sokat szoktak édesanyjával. “Itt ugyanakkor az a jó, hogy az ember figyelme nem osztódik meg a háztartás, a munka és a gyerek között, tudok csak a gyerekemmel foglalkozni. Jövünk máskor is ilyen családi programra, a lányok nagyon élvezik, fejleszti őket”, teszi hozzá Kata. Lilla, Gina barátnője azt meséli lelkesen, hogy azért tetszett neki a lámpáskészítés, mert csinált egy szentjánosbogarasat, amit otthon majd az ágya mellé tesz, és fényt hoz a sötétbe, hogy ne féljen elalváskor.

Mivel a foglalkozásnak a gyermekkönyvtár adott otthont, ezért a családok a szentjánosbogaras, sárkányos, tündéres, csíkos és egyéb ilyen-olyan lámpások mellett egy tucat mesekönyvvel felfegyverkezve hagyták el az épületet a foglalkozás után.

Végül az is kiderült, valóban lesz folytatás: a legközelebbi családi délutánra karácsonyváró foglalkozással készülnek majd a könyvtárosok.