Kezdetben azért küzdöttek, hogy a szakemberek elfogadják és értékeljék a munkájukat, majd el kellett érniük, hogy a rászorulók minél szélesebb köre értesüljön a létezésükről. A Harmóniáért Közhasznú Egyesület mára már kezdi kinőni az érdi székhelyét, hiszen egyre gyakrabban szervez közösségi programokat a fogyatékossággal élő rászorulóknak és a kezelés alatt álló pszichiátriai betegeknek.

Az egyesület a városunktól meglehetősen távol eső helyen, Kisvárdán kezdte meg működését, de négy éve az érdi kistérségben is állami feladatot lát el. Az Érdi Újság kérésére Maximovits Györgyné Ibolya, az egyesület elnöke elmesélte, hogyan is került a háromszáz kilométernyi távolságban megalakult szervezet Érdre.

- A Harmóniáért Közhasznú Egyesület négy évvel ezelőtt pályázat útján nyerte el annak lehetőségét, illetve engedélyt kapott arra, hogy az érdi kistérségben támogató szolgáltatást nyújtson a fogyatékkal élők és a pszichiátriai betegek számára. Ez tulajdonképpen olyan állami feladat, amit civil szervezetek is átvállalhatnak, amennyiben rendelkeznek a szükséges feltételekkel. Kezdetben az András utcai irodaházban működött a szervezet érdi székhelye, de a közösségi foglalkozások miatt nagyobb helyiségre is szükségük volt, így tavaly májusban átköltöztek a Velencei út 1. szám alá.

Kezdetben gondot okozott a megfelelő munkatársak kiválasztása, ugyanis ezen feladatkörök ellátásához az iskolai szakirányú végzettség kevés, mert ahhoz, hogy önzetlenül segítsék és a szükséges támogatást nyújtsák a rászorulóknak, megfelelő elhivatottságra és nagyfokú együttérzésre is szükség van. Szerencsére, mára már sikerült Érden is kialakítani egy olyan remek csapatot, akiknek a munkájára igen büszke vagyok, mert nem csupán kötelességből, hanem őszinte lelkesedéssel végzik el a rájuk bízott feladatokat: valóban a lelkükön viselik az ellátottak sorsát.

Igaz, amikor elkezdtük az érdi munkát, tisztában voltunk vele, hogy legalább három évnek el kell telnie ahhoz, hogy ez a fajta ellátás valóban úgy működjön, ahogyan szeretnénk. Úgy tűnik, mára sikerült beindítanunk a szolgáltatásokat, és egyre többen értesülnek rólunk, ami nekünk is lendületet ad a továbblépéshez. 

- Miből tartja fenn magát az egyesület?
- Dolgozóink fizetését, a bérleti díjat és az egyéb, működésünkhöz szükséges forrásainkat 90 százalékban állami normatívából, 10 százalékban pedig saját bevételeinkből (szállítási költség, ápolás és egyéb szolgáltatások) tudjuk finanszírozni, de ez további terveink megvalósítására, közösségi programok szervezésére már nem elegendő, ezért megragadunk minden pályázati lehetőséget is annak érdekében, hogy tovább fejleszthessük tevékenységeinket. Kisvárdán egyébként már tíz éve jelen vagyunk, egyesületünk látja el a kistérségben a fogyatékkal élő embereket a számukra szükséges szolgáltatásokkal.
- Mondana valamit a kezdetekről? Ön például miért választotta ezt a hivatást?
- Szabolcs megyében rengeteg hátrányos helyzetű, elesett ember él. Nem mintha másutt nem lennének segítségre szorulók az országban, de azt hiszem, sokan tudják, hogy ebben a térségben még rosszabb a helyzet, mert kevesebb a munkalehetőség, így a nélkülözés számos bajnak, betegségnek forrása.

Korábban ápolónőként dolgoztam egy gyermekosztályon, ahol naponként értek azok az impulzusok, amelyek arra sarkalltak, hogy tegyek valamit a segítségre szoruló emberekért. Miután a saját gyermekeim felnőttek, úgy éreztem, itt az ideje annak, hogy ezen a téren tovább lépjek. Egy ismerősömtől értesültem arról, hogy civilek is részt vehetnek közfeladatok ellátásában, így megalakítottuk a Harmóniáért Közhasznú Nonprofit Egyesületet, amely szociális területen tevékenykedik, a támogató szolgálatot és egyéb segítséget felvállalva.

Úgy vélem, a szociális rendszerben az egyik leghálásabb feladat a fogyatékkal élő emberek ellátása, mert ők önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, ezért nagyon őszinték és tettre készek. A legkisebb segítségnek, eredménynek is nagyon tudnak örülni. Bár velem is előfordul, hogy elfáradok, elcsüggedek, de nekem nap, mint nap erőt ad az ő élni akarásuk, és az a derű, amivel a legnehezebb helyzeteket is vállalják, és elviselik. Sokan, akik apróságok miatt is képesek kétségbe esni, példát vehetnének tőlük abban, hogyan küzdjék le a nehézségeket!

- Csaknem háromszáz kilométert tett meg, hogy a nőnapot együtt ünnepelje az érdi kollégákkal és gondozottakkal. Nem okoz gondot az ön számára Kisvárdáról felügyelni az egyesület érdi tevékenységét?
- Egyáltalán nem. Heti rendszerességgel meglátogatom az itteni munkatársakat, és tevőlegesen, szociális munkásként és rehabilitációs tanácsadóként is részt veszek a feladatok ellátásában, bár – mint utaltam rá – az érdi kollégák nagyszerűen helytállnak ebben a szolgáltatásban. Annak is örülök, hogy a helyi lelki gondozóval is sikerült jó kapcsolatot kiépítenünk, bár kezdetben nehezen akartak bennünket elfogadni – talán korábbról nem voltak jó tapasztalataik, nem tudom –, de mára már felhőtlenül együtt tudunk működni, hiszen ugyanazért dolgozunk: a pszichiátriai betegeknek, a fogyatékkal élőknek, a gondozásra, ápolásra szoruló emberek mindennapi életét próbáljuk megkönnyíteni.

Szállítást és személyi segítést, közösségi gondozást kínálunk a hallás-, látás-, mozgás- és értelmi fogyatékkal élők, az autista emberek részére. A személyszállítást természetesen bárhová igényelhetik, például orvoshoz, kórházba, rendezvényekre, fodrászhoz, gyógyfürdőbe vagy akár vásárláshoz is (70 forint a kilométerenként térítési díj). Az otthoni gondozást pedig főként idős emberek részére vállaljuk, minimális térítési díj ellenében. Akinek tehát segítségre, vagy akár egy kis közösségre van szüksége, kollégáim szívesen látják az érdi telephelyen, és amiben tudunk, szívesen segítünk. Természetesen, szeretnénk több közösségi programot szervezni, mert kiderült, hogy erre most nagy az igény a gondozottak részéről, de ehhez nagyobb helyiségre is szükségünk lesz. Bízunk benne, hogy a jövőben ezt is sikerül megvalósítanunk, különösen akkor, ha támogatókat is találnunk, illetve pályázatot nyernünk erre a célra – mondta Maximovits Györgyné Ibolya, a Harmóniáért Közhasznú Egyesület elnöke.

Érdi Újság, Bálint Edit

Képünk illusztráció