Valamikor, hajdanán a legtöbb használati tárgyunk iparosok keze munkáját dicsérte. Kézműves termékek voltak ezek a szó valódi értelmében. Ma, az ipari tömegtermelés korában a kézművesség elszakadni látszik a mindennapoktól, s inkább a képzőművészet felé közelít. Ezt illusztrálja évről évre a Magyar Kézművességért Alapítvány által megrendezett kézműves-seregszemle a fővárosi Duna Palotában, amelynek idén is van érdi résztvevője R. Nagy Erika személyében.

Az idei kiállítás a szervezők szándéka szerint kettős tematikájú, az éves bemutatkozás mellett Arany János születésének 200. évfordulójára is emlékezni kívántak. Már a nyitóceremóniát is ennek szentelték, hiszen Faragó Laura, majd a Metzker Kamaraegyüttes olyan műveket adott elő, amelyeknek zenéjét is nagy költőnk szerezte. Némi áthallást vélhet felfedezni az ember, ahogy a költő elkalandozott a zene világába, úgy készítettek lényegében illusztrációt versekhez azok a kézművesek, akik alapvetően használati tárgyakat hoznak létre, még ha ezek ma már inkább díszítő, esztétikai funkciót hordoznak elsősorban. Ahogy Németh László, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke is mondta, mintegy indokolva a kettős tematikát, korunkban át kell értékelni a munka fogalmát, a globalizált világban a nyelv és a kézműves kultúra a megamaradás záloga. Szedlacsek Emília, az Emberi Erőforrások Minisztériuma főosztályvezetője megnyitójában a Magyar Kézművességért Alapítvány érdemeit ecsetelte a hagyományőrzésben, a kézművesség értékeinek megőrzésében.

A pályázatra érkezett alkotások természetes alapanyagokból, különböző kézműves technikákkal készültek, összesen mintegy 50 művészi kézműves szakma, mesterség, szakág közel 230 képviselőjének – határon túli magyar alkotóké is – munkái láthatók a tárlaton. Túlzás nélkül állítható, hogy az anyag napjaink kézművességének színe‐javát reprezentálja. A pályázók által szabadon választott népművészeti és iparművészeti alkotások – amelyek egy‐egy tájegység néprajzi motívumkincsét, forma‐ és színvilágát hűen tükröző vagy a hagyományokat napjaink igényeivel ötvöző illetve saját tervezésű használati vagy dísztárgyak – alkalmasak a mai otthonok igényes berendezésére; az öltözékek és kiegészítők pedig megfelelnek az egyedi, alkalmi ruhákat és a lezser stílust kedvelők ízlésének is. Az Arany János költészetéhez kapcsolódó munkák között olyanokat láthattunk, amelyek a Toldi, a Vörös Rébék, a Tengeri‐hántás, az Ágnes asszony, a Családi kör tartalmát jelenítik meg, szereplőit ábrázolják.

Talán mondanunk sem kell, a kiállításon érdi alkotó munkái is láthatók. R. Nagy Erika keramikus nem is csak egyszerű résztvevője, immár 23 esztendeje, a seregszemlének, de a szervezésből is kiveszi a részét. A szakmát 40 évvel ezelőtt a fazekasság egyik Mekkájának számító, a Vas megyei Őrségben lévő Veleméren tanulta. Kezdetben népi kerámiákat készített hagyományos anyagból, hagyományos formát és motívumokat használva. Később aztán – szinte illusztrálja ezzel, amiről eddig beszéltünk, a kézművesség szerepének kényszerű változását – keményebb, tartósabb anyagra váltott, ami jobban megfelelt a napi használat igényeinek, az edények így kevésbé sérülékenyek, s bírják akár a mosogatógépet is. Elmaradtak aztán a népi motívumok is, a hagyományt a forma őrzi, így születnek a ránézésre egyszerű, mintegy minimalista készletek, amelyek formájukkal hordozzák magukon – mintegy kiemelve – a magyar fazekasság hagyományait, s ezzel találkozik nap mint nap az a külföldi, aki valamelyik budapesti hotelben R. Nagy Erika készletéből teázik vagy kávézik.

(Érdi Újság)