Szekér Gizi kis híján fél évszázada hajtja a fazekaskorongot, s készíti szebbnél szebb edényeit, kollekciója a magyar fazekasság legnemesebb hagyományait őrzi.

Ám ez a múlt értékeinek megőrzésére csak az egyik módszer, a hagyomány igazi átörökítése az, ha a tudást is tovább adja a mester, ahogy ezt Szekér Gizi 18 éve teszi a sóskúti Andreeti Károly Általános és Művészeti Iskola kerámiaszakkörében.

Igaz, ezekből a kis tanítványokból – akiknek munkái a művelődési központ előtéri kiállításán láthatók – aligha lesznek fazekasok, noha sok portékán látszanak az ehhez szükséges tehetség jelei. De az anyaggal való kapcsolat, az alapmozdulatok elsajátítása, a szín- és formavilág megismerése révén minden bizonnyal olyan felnőtté válnak, akik egy-egy szép kerámiában többet látnak puszta használati tárgynál. Egy váza alakja számukra fölidézi majd az agyag tapintását, a mázak illatát, kinyíló kemencéből áradó forróságot, s persze mindazt, amit mesterük, Szekér Gizi a fazekasságról, az ősi formákról, mintákról mesélt nekik. Ha valami, akkor ez a hagyományok továbbélése, amikor szinte észrevétlenül épülnek be mindennapjainkba a múlt értékei.

Az már csak hab a tortán, hogy ezek a gyerekek által készített kerámiák – virágok, meseházak, állatfigurák, kaspók, apró edénykék – szépek, szerethetők, még ha olykor látszik is rajtuk készítőjük gyakorlatlansága, de igyekezete és lelkesedése is. Ettől lesz egyedi, ettől lesz alkotás minden egyes darab.