Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 61. évfordulójára emlékeztek az érdiek az Ötvenhatosok terén, a Megtorlás emlékműnél november 4-én kora este. A koszorúzással egybekötött eseményt rendkívül meghitté tette a több száz gyertya, ami az áldozatok tiszteletére égett. 

A magyar történelem tele van szomorú évfordulóval, gyászdátummal. Hosszan lehetne sorolni a muhi és a mohácsi csatavesztéstől a világosi fegyverletételig. Ilyen október 6-a, az aradi vértanúk emléknapja, már­cius 19-e, az 1944-es német megszállás napja, s ilyen végzetes dátum november 4-e is, amikor a szovjet hadsereg, felrúgva minden előzetes ígéretét, foglyul ejtette a törvényes magyar kormány delegációját Tökölön, s a világ legnagyobb hadseregével megindította mindent elsöprő offenzíváját a körülkerített főváros elfoglalására.

Évtizedekig szigorúan tilos volt emlékezni a magyar forradalom és szabadságharc hit- és szószegő leverésé­ről, vérbe fojtásáról és az utána következő kegyetlen kádári megtorlásról, ami nemcsak akasztásokban, súlyos börtönbüntetésekben, emberi egzisztenciák, családok tönkretételében nyilvánult meg, hanem a  megbélyegzett, engedetlennek bizonyult nép folyamatos terror alatt tartásában, módszeres üldözésében. Abban, hogy mindenki az életével, de legalábbis az állásával, szabadságával játszott, aki meg merte mondani, le merte írni az igazságot 1956 hőseiről.

Az érdi ünnepségen Simó Károly alpolgármester mondott beszédet, aki azt mondta lelketlenek azok az emberek, akik képesek elfelejteni mi történt 1956-ban, és cinikusak azok, akik „csak a szépre emlékeznek”.  - Dühítő, ha tudatlanságból, gyomorforgató, ha tudatosan, hogy vannak akik ma is a karhatalmista, az 56-os forradalmat mindig is ellenforradalomnak minősítő, pufajkás Horn Gyulát állítják példaképnek – mondta, majd megjegyezte, hogy “ahhoz szerencsére már nincs bátorságuk, hogy az október 23-ai városi ünnepségen megjelenjenek. Tudják, hogy nincs helyük ott.”

Simó Károly beszélt arról is, hogy az 56-os forradalom eltiprása után a hatalom megpróbálta cinkosává tenni a nemzetet. A hallgatást ajánlották a tisztázás helyett. A nyugalom látszatát az építő béke helyett. - Ezt ajánlották nekünk a baloldali kormányok 1989 előtt és 1994 után is, és ezt ajánlják most is. Ugyanazok, ugyanazt. Hallgatást, látszat-országot. De akiknek szent a mártírok vére, akiknek szent a szabadság, amelyért hőseink az életüket áldozták, azok valódi és magyar országot akarnak. Nem árulással vett hatalmat, hanem békés hazát. Ők a mi szellemi elődeink, nem Kádár romlott lelkű fiai – zárta szavait.

A megemlékezésen megjelent Vén István, aki 1956-ban fiatal szabadságharcosként vett részt a forradalom eseményeiben. A Politikai Foglyok Szövetségének tagjaként szólt az egybegyűltekhez. Azt mondta, fontos látni, hogy ma is az egyik legfontosabb küldetése a magyar kormánynak a határaink megvédése, ezért ő is részt vesz a nemzeti konzultációban.

Az esemény végén az egybegyűltek megkoszorúzták a Megtorlás emlékművét és további gyertyákat gyújtottak az áldozatokra emlékezve.

Fotó: Boros Sándor