Csütörtökön délután diavetítést tartottak a gyerekeknek a Parkvárosi Könyvtárban, hogy visszacsempésszék a szülőknek a diamesék emlékét, és hogy megismertessék azt a mai – főleg tv-n és interneten mesét néző gyerkőcökkel. A kezdeményezés dicséretes, de vajon hogy fogadták a kicsik? 

Spánitz Éva, a Parkvárosi Könyvtár munkatársa elmondja, hogy a vetítés ötlete a 2014-ben 60 éves Diafilm Kft-től jött, akik akkor arra kérték fel az óvodákat, iskolákat, könyvtárakat és művelődési házakat, hogy tartsanak közösségi diavetítéseket, ezáltal hozzák vissza a régi diázás emlékét.

A gyerekek már a diavetítés előtt birtokba veszik a közösségi házat: önfeledten szaladgálnak a nézőtéren, ugrálnak a színpadon, csimpaszkodnak a színpad korlátján, de amikor sötét lesz, és kezdetét veszi a vetítés leülnek, és elmerülnek előbb Bogyó és Babóca, majd Maszat egyik történetében, végül a Magyar népmesék sorozatból A só című mesében.

A legkisebb néző alig pár hónapos, a legtöbben óvodásak, bölcsisek. Van olyan anyuka a közönség soraiban, aki már nem emlékszik, hogy gyerekkorában látott-e diafilmeket, de a gyerekét most elhozta, hogy hadd legyen része ilyen élményben, méghozzá közösségben, más gyerekekkel együtt. Amikor továbbhaladok, meglepetésemre legelöl egy nagylánnyal találkozok, aki le sem veszi a szemét a vászonról. Kiderül, hogy 8 éves, a testvéreivel jött, közülük a legnagyobb 11 esztendős. Mindannyian szeretik a diafilmeket, otthon is szoktak nézni diameséket.  Anyukájuk elmondja, hogy jobban szereti, ha ezt nézik, mert ebből többet tanulhatnak, mint ha a tv elé ülnének le. Régebben sokat olvasott is nekik, de „most már ők olvasnak nekem”, teszi hozzá mosolyogva.

Spánitz Éva a vetítés után, miközben egy vödör cukorka is előkerül a hálás közönség számára, elárulja, hogy nagyon izgult, mert ez volt az első ilyen rendezvény itt, a Parkvárosi Könyvtárban, de örömmel látta, hogy nagyon sokan összegyűltek. Épp ezért, mikor azt kérdezem, hogy lesz-e a programnak folytatása, úgy válaszol: „Mindenféleképpen lesz, mert ez a nagy létszám igazolta, hogy szüksége van rá a parkvárosi anyukáknak, apukáknak és gyerekeknek, hogy fenntartsuk ezt a lehetőséget. Úgy gondolom, minden hónapban rendezünk egy-egy vetítést.”