Tart zenés baba-mama klubot a Gyermekkönyvtárban, zenebölcsit, zeneovit a zeneiskolában és két magánóvodában. Verbuvált az Ága-Boga Egyesület gyerkőceiből egy kis zenekart, azt is vezeti. Az egyesületben, ahol őszig a férje volt az elnök, körzetvezető. Hegedül az Érdi Kamarazenekarban és az Érdligeti Baptista Közösségben. Szabadidejében mostanában a férjének (és mindenkinek, akit érdekel) készít hangoskönyvet a Megváltás-sorozatból. És nem utolsó sorban öt gyermek édesanyja. Egész lényével azon munkálkodik, hogy közelebb hozza a zenét a gyerekekhez. A férje mellett a másik szerelme a hegedűje. És ami valahogy természetes módon, a legbensőbb énjéhez tartozóan van jelen: az a hit. Tóth Andorné Tímeával beszélgettünk.

Hogy alakult ki a hegedű iránti szerelem?

 A szüleim nem voltak zenészek. A zenéhez való kötődés az esetemben inkább belülről jött. Két általános iskolás osztálytársam Püspökladányban már elsőben hegedülni és zongorázni tanult, én meg mindig kérdeztem tőlük, hogy milyen volt, milyen volt. A szüleim nem tudtak elvinni a zeneiskolába, meg kellett várnom, amíg elég nagy lettem ahhoz, hogy egyedül járjak oda. Így hát harmadikos koromig csak vágyakozhattam, de akkor elmentünk beiratkozni, és emlékszem, ott a zeneiskola ajtajában döntöttem el, hogy a hegedűt választom, mert zongorát nem tudtunk venni, hegedűt meg lehetett kölcsönözni. Nem bántam meg, hogy így döntöttem. Később tanultam a Zeneiskolában, középiskolában melléktantárgyként zongorázni is, de a hegedű a szívem csücske.

 Miért fontos, hogy minél fiatalabb korban megismerkedjünk, megszeressük a zenét?

 Kodály, akit ma is idéztem a foglalkozás előtt, azt mondta, hogy a zenei nevelés már 9 hónappal a gyerek születése előtt megkezdődik. Pedagógiai továbbképzésre járok, ahol Kokas Klára módszerét is tanulom. Ő az igényes, értékes zenét hangsúlyozza a könyvében. Mert ez a zene tudja az ember lelkét is kinyitni, formálni, értékesebbé tenni. A zene az egyik legősibb emberi megnyilvánulási forma. Bennünk van, csak a felszínre kell hoznunk. Van ezzel kapcsolatban egy nagyon jó élményem. Anyósomék minden nyáron rendeznek  keresztény tábort, ahol tavaly is  vezettem egy csoportot. Egy kollégám, Sanyi „bácsi” a tizenévesekkel foglalkozott, voltak köztük olyan fiúk is, akik nem akartak jönni, és eleinte nem is találták egymással a közös hangot, de aztán kimentek együtt focizni, és onnantól kezdve már kialakult egy kapcsolat közöttük. Pénteken, az utolsó napon minden csoport előadott valamit, ők pedig úgy döntöttek, hogy egy négyszólamú karéneket is szeretnének elénekelni. Sanyi megkért, hogy segítsek, beosztott hát mellém egy fiút. Ez pénteken délelőtt volt, és délután volt az előadás. Elkezdtük a próbát ezzel a fiúval, és én megrémültem, mert nagyon nem ment neki az éneklés, nem találta el a hangokat. De ahogy próbáltunk és próbáltunk, mintha kinyílt volna a füle, egyetlen nap alatt nagyon sokat fejlődött. Akkor jöttem rá, hogy a zene tényleg benne van a gyerekekben, csak ki kell belőlük hoznia valakinek. Ez a fiú a nap végére megismerte a dallamot, egyre tisztább lett a hangja, olyannyira, hogy az előadás után mondtam a szülőknek is, neki is, hogy próbáljon meg kórusba állni majd, és látszott rajta, hogy jól esett neki a dicséret. Fontos az, hogy találkozzanak a gyerekek a zenével, elindítson bennük egy folyamatot. A zenével olyan sok minden fejlődik…

 Pont erre szerettem volna rákérdezni.

 Először is: közösségben vagy, egy csapat része leszel. Most legutóbb, október 23-án kórussal muzsikáltuk Kodály Kállai kettősét. A kórus csak magában is énekelt. Annyira gyönyörű volt, ahogy ott ültünk, és mögöttünk megszólalt a kórus, élőben jött és körülvett mindenhol minket az énekhang. Tehát közösségi élmény. Megtanul az ember másokra is odafigyelni, megtanulja, hogy nemcsak én vagyok, hanem közösen alkotunk valami szépet. Lehet még beszélni a ritmusérzék fejlesztésről, a hallásfejlesztésről, a kreativitásról: hogy egy-egy énekbe belecsempésszük a gyerekünk nevét, vagy kitalálunk vele egy közös éneket, és ezzel máris mélyítjük, bensőségesebbé tesszük az anya-gyermek kapcsolatot is. A gyermekdalok kifejezetten segítenek a kicsiknek elsajátítani a magyar nyelvet, bővíteni a szókincsüket, a helyes kiejtést. Kitárul a világ előttük, gazdagodik a lelkük.

 Valahol Skandináviában az iskolában amióta alkalmazzák a Kodály-módszert, azt látják, hogy a diákok jobban teljesítenek a többi tantárgyban is. Hogy lehetséges ez?

 Úgy, hogy a dalok megtanulásával a memóriájukat is egyre többet és egyre jobban tudják használni. A kitartást, önfegyelmet, gondolkodást is fejleszti a zene, pl. meg kell tervezni, hogy mekkora vonót használok a különböző hosszúságú hangokhoz, hangerőhöz, milyen erővel, kialakul a testkép, a testérzet, a koncentráció. Mozgatja az agyat és a lelket is a zene. Belülről hat. Érzékennyé tesz, finommá, puhává simítja a lelket.