Aki ezekben a forró napokban arra adja a fejét, hogy Szentendrére kiránduljon, előbb vagy utóbb arra kényszerül, hogy megigyon valami frissítőt egy árnyas helyen. Nos, nekik azt ajánljuk, hogy a válasszák a főtéren a Pótkulcs nevű helyet, mert mostanában érdi ismerőssel, pontosabban a képeivel találkozhatnak. A falakon ugyanis László Emőke festményei láthatók, aki többször bemutatta már munkáit az érdi művelődési központban, s a legutóbbi Téli tárlaton.

László Emőke építészmérnök saját bevallása szerint gyermekei születésekor érezte, hogy szüksége van valami más önkifejezési eszközre is, így fordult lépésről lépésre a képzőművészet felé. Kezdetben – minden bizonnyal a szakmai meghatározottság okán – tussal, lavírral épületábrázolásokkal próbálkozott, se aztán óhatatlanul elkezdődött a színekkel való barátkozás korszaka is. A belső vívódás, a lelki vergődés vagy akár a meleg, oltalmazó ölelés – idézzük ismét őt – a közösségi, illetve a különbözőség érzése fogalmazódik meg a vásznakon. László Emőke számára a legfontosabb a belső gondolatok dinamikus kivetítése. A hogy a tárlatot megnyitó Vida Ilona festőművész is mondta: Emőke amit gondol, azt  viszi a vászonra azonnal, szinte lendületből. Ehhez alkalmazkodik a technikája is, szívesen fest gyors módon, kenőkéssel. Mindez persze egy folyamat látható vége, hiszen a gondolatot olykor évekig érleli a fejében, amíg eljön a pillanat: most!

Utalt arra is Vida  Ilona – jól ismerve az alkotó munkáit, hiszen évek az ő alkotótáborának, aktív résztvevője Tésenfán, ahol látásmódját, tudását csiszolja –, hogy László Emőke sorra boncolgatja azokat a kéréseket, amelyek foglalkoztatják: vallási megosztottság/sokszínűség, zenei gyökerek képi megjelenítése modern köntösben, azaz képi megalkotása. Mert, hogy László Emőke képalkotónak szereti nevezni magát, mivel nem hivatásosként fest, a foglalkozása építész – azt tanulta és nem a festészetet –, nem pedig képzőművész.

A hangsúly persze nem azon van, miként azonosítja magát egy alkotó, hanem azon, hogyan fejezi ki gondolatait, leginkább érzéseit. Ezt pedig László Emőke vásznai megmutatják, de, aki ennél többre is kíváncsi, az augusztus 26-án 16 és 19 óra között látogasson el a Pótkulcsba, ahol találkozhat és beszélgethet az alkotóval.