Paróczai Zoltánné, az érdi Dizseri Tamás Habilitációs Központ vezetője vehette át az idei Dizseri Tamás szeretetszolgálati díjat szombaton Budapesten. A díjazott immár 32 éve végzi szolgálatát, amelyet 1983-ban Dizseri Tamással kezdett: együtt hozták létre az első, nappali ellátást biztosító intézményt fogyatékos gyermekek számára.

A kitüntetést a Bethesda Kórház, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinata, a Dunamelléki Református Egyházkerület és a németajkú protestáns gyülekezet fóruma hozta létre. A Dizseri Tamás-díjat 2005-ben adták át először. A Melocco Miklós szobrászművész által tervezett, az irgalmas szamaritánust ábrázoló kisplasztikával nettó 700 ezer forint pénzjutalom jár.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere ünnepi beszédében kiemelte: Dizseri Tamás azt a hőskort képviseli, amikor a rendszerváltás után újraindult az egyházi intézmények működése Magyarországon. Az a kettősség, amely ezt az időszakot jellemezte, ma is jelen van az egyházi intézmények életében: egyfelől a vágy és a törekvés, hogy az egyházak intézményeikkel is megmutassák, mit tudnak adni Magyarországnak “az ember javára és Isten dicsőségére”, másfelől a félelem, nehogy az intézményi struktúrában elvesszen az egyházat jellemző lelkület – mondta a miniszter.

Balog Zoltán rámutatott: az egyházi intézményeknek mind a mai napig kihívás, hogy őrizzék, megmutassák és gyümölcsöztessék azt a mást, azt a többet, amit az egyház adhat, ugyanakkor elfogadják a mindenkire érvényes állami szabályrendszert. Az állam kihívása pedig az, hogy olyan szabályrendszert alkosson, amely teret enged az egyháznak, hogy intézményeiben is megmutathassa legsajátabb üzenetét. Hozzátette: még mindig van egyfajta idegenség az állami rendszeren belül az egyházi intézményekkel szemben.

Mindkét oldalon van tanulnivaló – hangsúlyozta a miniszter -, ugyanakkor fontos eredmény, hogy ma már mind az állam irányításában, mind az egyházban dolgoznak olyan emberek, akik ismerik az egyház belső életét, ugyanakkor azt is tudják, hogyan működik az állami rendszer. Azoknak a tudására kell építeni, akik otthon vannak mindkét rendszerben. Ha kölcsönösségen alapul az együttműködés, akkor “úgy tudunk tovább tanulni, hogy közben nem felejtjük el Dizseri Tamásnak, az alapító atyáknak az életművét” – tette hozzá.

Bölcskei Gusztáv, az MRE zsinatának lelkészi elnöke laudációjában elmondta: Paróczai Zoltánné munkáját Budapesten, az Egészségügyi Gyermekotthonok Módszertani Intézetében kezdte, ahol súlyos, halmozottan fogyatékkal élő gyermekek, fiatalok gondozása volt a feladata. 1983-ban Dizseri Tamás kezdeményezésére elsőként hoztak létre nappali ellátást biztosító intézményt fogyatékos gyermekek számára. Az intézmény megszervezésére és vezetésére Dizseri Tamás kérte föl Paróczai Zoltánnét, aki azóta is, immár 32 éve végzi ezt a szolgálatot – hangzott el. A lelkész feidézte: a korai fejlesztés mellett Paróczai Zoltánné beindította a szakemberek által vezetett zene-, lovas, és hydroterápiát, kerámiaműhelyt és varrodát létesített az intézményben. Nagyon sokat tett a sérültek társadalmi, közösségi elfogadtatásáért, munkájának eredménye, hogy a város befogadta és elfogadta az intézmény gondozottait. A Csengettyű együttes számos alkalommal szerepelt és sok sikert aratott a város rendezvényein – mondta a püspök.

Dizseri Tamás (1949-2003) Széchenyi-díjas orvos, gyermekgyógyász a Szegedi Orvostudományi Egyetemen doktorált 1974-ben. Ezután 1980-ig a POTE Gyermekklinikán dolgozott, majd Érden volt gyermekorvos 1989-ig. Megszervezte a gyermek-egészségügyi alapellátást, a fogyatékos gyermekek napközi otthonát, Pest megye első családsegítő központját. 1989-1991 között Pest megye anya- és gyermekvédelmi, szociálisügyi főorvosa. 1992-től a Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának igazgatója, később főigazgatója. 1988-2000-ben a Gödöllői Családóvó Nyári Egyetem egyik szervezője volt, a Johannita Lovagrend tagja. 2002-ben kapott Széchenyi-díjat a gyermekgyógyászat területén végzett kiemelkedő munkájáért.

 fotók: Boros Sándor