Érd lengyel testvérvárosa nemzeti ünnepükre hívta meg a magyar kollégákat. Lubaczów delegációja is évről évre részt vesz a március 15-i érdi ünnepségen. T. Mészáros András polgármester elmondta: látogatásuk alkalmával szeretnék tájékoztatni testvérvárosunk vezetését Érd helyzetéről, lehetőségeiről, illetve a Modern Városok programról.

A polgármester ünnepi köszöntőjét az alábbiakban olvashatják!

Tisztelt Polgármester Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Lubaczówi Barátaim!

Köszönöm mindannyiuknak, hogy ismét itt lehetünk Önökkel a legnagyobb lengyel ünnepen, a függetlenség napján! Öröm önökhöz, Lubaczówba látogatni, mert tudjuk, hogy barátok fogadnak bennünket. Európában talán mi, magyarok értjük a legjobban, hogy mit jelent Önöknek ez a nap, a függetlenség napja. Alig három hete ünnepelte Magyarország a szovjet-kommunista birodalom elleni 1956-os forradalmunk évfordulóját. S bár hazánk akkor kiharcolt függetlensége csak két hétig tartott, soha ki nem törölhető a nemzet emlékezetéből és lelkéből.

Lengyelország 123 év után nyerte el újra függetlenségét 1918-ban. De e több mint egy évszázad alatt egyetlen másodperc sem volt, amikor a lengyel nép feladta volna lelki függetlenségét. Egy lélekben szabad nemzet életében nem létezik ilyen pillanat. Nem létezik, mert a szabadság, a függetlenség vágya kitéphetetlen gyökerekkel él a szívekben.

Ma szabad, független államban élhetnek mindkét nemzet polgárai. Tagjai vagyunk Európa nagy közösségének, az Uniónak. A demokrácia, a szabadságjogok mindkét országban biztosítottak, és az emberek szabad választásokon dönthetnek a jövőről. Ezekért a jogokért, ezért a szabadságért küzdöttünk évtizedekig.

Mi 1956-ban, majd a forradalom leverését követően Kádár kommunistáinak uralma alatt, Önök Gomulka, majd Jaruzelski diktatúrájában. De a két nép egymás iránti szolidaritása ezekben a súlyos, nehéz évtizedekben sem szűnt meg. Mert ugyanazt a levegőt, a szabadság levegőjét áhította mindkét nemzet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Most, amikor mindez megadatik, oly természetesnek vesszük a hétköznapokban, hogy sokszor elfelejtünk aggódni érte. Pedig a függetlenséget nemcsak fegyverek, nemcsak diktatúrák fenyegethetik.

Van egy ennél szelídebbnek látszó, de éppen ezért veszélyes fenyegetés is. Amikor a demokráciára hivatkoznak ugyan, de nem a többség akaratára épülő, doktriner politikai, gazdasági érdekektől vezérelve semmibe veszik egy közösség többségének a véleményét. Igen, az Európai Unióról beszélek, és annak egyes vezetőiről, akik az európai közösség egyik legnagyobb válságát, a menekültválságot nem a polgárok akaratának figyelembevételével kívánják megoldani, vagy legalább kezelni.

Az Unió több mint félmilliárd lakosának véleményéről van szó. Az ő akaratukról, szabad jövőválasztásukról van szó. A mi közös jövőnkről. Való igaz, hogy Lengyelország és Magyarország csak 11 éve tagja az Uniónak, de egyrészt teljes jogú tagja, másrészt tett annyit, sőt többet is az elmúlt évszázadok során Európa szabadságáért, mint a többi tagország. Nincs okunk szégyenkezni!

Áldozott annyi vért a szabadságért ez a két ország, hogy joggal tarthasson igényt az egyenrangú partnerségre. Ahogy Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament volt elnöke a napokban Budapesten fogalmazott: a közép-európai népek szabadságvágya nélkül ma nem lenne német egység, nem lenne szabad Európa.

Csakhogy ennek a szabad Európának most meg kell újulnia. Olyan válságot élünk át, amelynek kezelése a jelenleg érvényes mechanizmusok révén nem lehetséges. Európa kétezer éves története során mindig képes volt a megújulásra, amikor a szükség úgy diktálta.

A különböző válságokat legtöbbször a görög-zsidó-keresztény értékektől való eltávolodás okozta, a megújulások pedig mindig visszatérést jelentettek ezekhez az értékekhez. Európa megint ilyen kihívás előtt áll.

Ha meg akarjuk őrizni erkölcsi, kulturális gyökereinket, ha meg akarjuk védeni függetlenségünket, meg kell újítanunk Európát. Nem kellenek más, új erkölcsi és kulturális fundamentumok az Európát éltető görög-zsidó-keresztény gyökerek helyett. Nem szólhat erről a változás! Ezt mondja a történelmi tapasztalat, ezt mondja a józan ész és ezt az európai emberek döntő többsége. Nem lehet egységes Uniót teremteni a nemzetek ellenében és az e nemzeteket összekötő gyökerek meglazításával.

Olyan Európára van szükség, amely egyrészt tiszteletben tartja tagjainak szuverenitását, függetlenségét, másrészt tiszteletben tartja közös kulturális gyökereinket. Ez az egységes Európai Unió alapja.

A lengyel családból származó amerikai újságíró, James Surowiecki írt arról egyik könyvében, hogy az önálló, szuverén vélemény, a sokféleség elengedhetetlen alkotóeleme a bölcs kollektív döntésnek. Ez a sokféleség segíti elő a függetlenség megőrzését, ezért egy kollektívan bölcs közösség aligha lehet meg nélküle.

Meggyőződésem, hogy ezt a függetlenséget kell most megvédenünk. Az Unió nagy és lassan mozduló szervezet. De léteznek közös és jogos akaratok, amelyeket koncentrálva elősegíthetjük tágabb közösségünk, Európa függetlenségének megóvását, őrizve közben azokat az értékeket, amelyekért elődeink oly sokat küzdöttek.

Egyedül, egyenként lehetünk ugyan okosak, de erősek nem. Ezért kell a visegrádi országoknak összetartani. Most talán még jobban, mint eddig. Nyilván e kisebb közösségen belül sem minden akarat és szándék egységes. De képesnek kell lennünk arra, hogy ezeket közös nevezőre hozzuk, hogy érdekeinket egységesen képviseljük.

Közép-Európa számára jelenleg ez az egyetlen útja annak, hogy releváns tényező maradjon az európai döntéshozatalban, hogy megőrizze függetlenségét, s ne másoknak kiszolgáltatva élje a jövőt. A Visegrádi Négyek szövetsége sosem volt még olyan erős, mint amilyenné az elmúlt hónapokban vált. Ez a négy szereplő – Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia – együtt mozogva komoly súlyt képvisel. Jól látható, hogy a migráció kérdése az, ami összekovácsolta ezeket az országokat. A négy állam közösen erős akaratképzésre képes, hiszen migrációs politikánk egyre népszerűbb és egyre hatékonyabb.

Kedves Barátaim!

Megtisztelő számunkra a lengyel nép és testvérvárosunk, Lubaczów barátsága. Az a barátság, amelyet több mint ezer éve köt össze a történelem, s amelyet közös királyok és Szűz Mária oltalmazó keze fon egybe. Egy megharcolt, sokszor megszenvedett, bizonyságokon alapuló barátság ez két független nép között.

Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy itt testvérvárosunkban osztozhatunk a lengyel nép ünnepében.

Az Isten Áldja meg Lengyelországot!

Az Isten áldja meg Önöket!