Egy igényes könyv megjelenése ünnep, mert kultúrát közvetít és egyúttal kultúrát teremt, de egy könyv megjelenése nem csak az egyetemes kultúra ünnepe. Kiemelten lehet ünnep kisebb közösségek számára. Adhat ugyanis öntudatot, formálhatja a közösség összetartó erejét. Amit kap itt és most az olvasó, az voltaképp nem is egy könyv – hanem lényegében kettő. Egy 130 oldalas tanulmánykötet – amelynek szerzői régészek, építészek, művészettörténészek, restaurátorok; és egy bő 90 oldalas forrásközlés.

A tanulmánykötet 11 szerző 8 írását tartalmazza. Ezek az írások logikus, átgondolt szerkezettel vezetik át az érdeklődő olvasót az előző évek hatalmas templomfelújítási munkálatain. Krähling János cikke a templom részletes kutatás előtti leírását tartalmazza. A Gyetvainé Balogh Ágnes, Héczey-Markó Ágnes és Rácz Miklós által alkotott trió első írása a templomra vonatkozó történeti forrásokkal ismerteti meg az olvasót. A következő írásban Héczey-Markó Ágnes és Rácz Miklós számolnak be a 2009 tavaszán végzett régészeti és falkutatási tapasztalatokról és lehetőségekről. Ezután ismét az előbbi trió veszi át a szót, hogy a középkori építéstörténet fázisait röviden összegezzék. Armuth Miklós, Hegyi Dezső, Patak Gergely és Sipos András Árpád jegyzi a következő írást, amely megvilágítja azt, hogy miért is került sor erre a nagyszabású épület rekonstrukcióra, és miként zajlott az le. Krähling János és Zsembery Ákos írása szól a templomépület műemléki helyreállításának 5 éves folyamatáról. Leszögezi a szöveg azt a fontos tényt, hogy a középkori töredékek oly csekély mennyiségűek voltak, hogy érdemi bemutatásuk nem látszott kivitelezhetőnek. Derdák Éva ismerteti a templombelső festésének restaurálását, Schrett László pedig az oltárok renoválásáról számol be.

A könyv második fele, vagy ha úgy tetszik a „második kötet” a kalandos sorsú érdi historia domus jelenleg elérhető részének magyar nyelvű szövegkiadása.

Egy plébániai historia domus kétségkívül az egyik legértékesebb forrás hely- és egyháztörténeti kutatók számára. A historia domus műfaja szerint napló, amelyben a plébános rögzíti az egyházközség életének legfőbb eseményeit. Egyrészt önmaga számára – mert az elme feledékeny –; másrészt hivatali utódai számára, hogy az majd értelmezni tudjon jelenségeket, tisztában legyen a helyi hagyományokkal, a korábbi lelkipásztori erőfeszítésekkel. A pap azonban – a tárgyalt korszakban különösképpen – nem pusztán szemlélője az eseményeknek, hanem alakítója is, a kis számú helyi intelligencia megbecsült alakja. Az egyház oly mélyen benne él a társadalomban, hogy az egyletekben, a gazdasági szövetkezetekben is magától értetődő természetességgel találjuk meg helyi képviselőjét. A pap politikai állásfoglalása is meghatározó. Így nyilvánvaló, hogy a pap – műfaji sajátosságából eredendően szubjektív, bár mégis „hivatalos” – naplója egy különleges fontosságú helytörténeti forrás.

Nemcsak Érd, hanem a szomszédos, és sokáig filálisként egyházigazgatási szempontból Érd alá tartozó Batta (Százhalombatta) történetéhez is remek és gazdag forrás e kötet.

Tolle, lege. Vedd és olvasd. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek!

Lehoczki Zsuzsanna szerk.: Az érd-ófalui Szent Mihály-templom műemléki helyreállítása és Historia Domusa. Érd, Magyar Földrajzi Múzeum, 2016. 232 p.

Érdi Újság

Mózessy Gergely