Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, és ez a karácsonyi ünnepi menüre is igaz, ami ha házanként nem is, nemzetiségenként bizony nagyon is eltérhet. Összeállításunkban érdi nemzetiségek karácsonyi receptjei következnek: lengyel, sváb, horvát és roma tradicionális karácsonyi ételekből adunk ízelítőt

Lengyel hagyomány: káposztás-gombás derelye

(Sebestyénné Majchrowska Ewa receptje)

Ez a tradicionális étel nem hiányozhat a lengyel ünnepi asztalról. A derelye – amit minden lengyel nagyon kedvel – tölteléke egy kis fej (kb. 60 dkg.) savanyított káposzta, és egy maréknyi (10 db) erdei szárított gomba. A káposztát apróra vágjuk, megfőzzük, levét kinyomkodjuk. A gombát egy éjszakára vízbe áztatjuk, majd a lében megfőzzük. Ha elkészült, leszűrjük és apróra vágjuk. Egy fej apróra vágott hagymát megpirítunk (karácsonykor ehhez kötelezően hidegen sajtolt repceolajat használunk), majd hozzáadjuk a kinyomkodott káposztát és a lecsöpögtetett gombát. Jól összekeverjük, sózzuk, borsozzuk. A tésztát fél kiló lisztből, egy tojásból, két-három deci meleg vízből és egy kanál olajból lágyra gyúrjuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd vizespohárral kiszaggatjuk. A korongokra egy-egy kiskanál tölteléket halmozunk, majd összehajtogatjuk (azaz összeragasztjuk a széleket). Forrásban lévő vízben addig főzzük a derelyéket, míg a víz felszínére nem jönnek. Vajon pirított hagymával tálaljuk.

Sváb medvetappancs, avagy muskacondli

(Eszes Mária receptje)

A svábok szigorú böjtöt tartottak az adventi időszakban, és apró karácsonyi süteményekkel készültek a karácsonyra. A muskacondli is ilyen elmaradhatatlan aprósütemény, amit a 24-ei vacsorán a boros teába mártogatva ettük, és már három héttel ünnep előtt megsütöttük, hogy szentestére kellőképp puha legyen. Tésztája lisztmentes: egy citrom héját és a felének a levét, 1 vaníliás cukrot, 4 tojás keményre vert fehérjét – amihez egy csipet sót is adtunk –, 20 dkg. porcukrot, 1 tojás sárgáját, 10 dkg. reszelt csokit, 35 dkg. darált diót és (ízlés szerinti mennyiségben) őrölt szegfűszeget és fahéjat összekeverünk, majd a tésztát hideg helyen két órán keresztül pihentetjük. A masszát speciális, kis, lapos formába öntjük (a miénk csokornyakkendő alakú), amelyet előzőleg kristálycukorba mártottunk. A tetejét késsel elegyengetjük, majd óvatosan kifordítjuk a megvajazott tepsibe. Ezt addig ismételjük, míg a tészta el nem fogy. A muskacondlit 150-180 fokon 15 perc alatt készre sütjük. Jól zárható dobozban sokáig eltartható.

Horvát böjti bableves, diós-mákos csipetkével

(Weszelovits Istvánné receptje)

Az érdi rácok ünnepi szokásait, ételeit már a Sina Simonnál sokszor vendégeskedő Jókai Mór is megörökítette. A rácpontyot és a borlevest sokan ismerik; álljon itt hát a kevésbé ismert, hagyományos, rántás nélkül készülő böjti bableves receptje. Az előző nap beáztatott babot leveszöldséggel, apróra vágott vörös- és fokhagymával, esetleg zellerrel tegyük fel főni. Ha elkészült, sűríthetjük, illetve habarhatjuk aludttejjel, íróval, tejföllel. Manapság leginkább kefírrel készítjük. A diós-mákos csipetke a leveshez tartozó második karácsonyi fogás. Egyszerű foszlós (vajas) kalácstésztából készül: a családi hagyománynak megfelelően egybesütve, utólag szeletelve fogyasztjuk, vagy még nyersen diónyi darabokra csípjük, és kemencében vagy sütőben megsütjük. Az elkészült csipetkét mélytányérba tesszük, cukros tejjel leöntjük, vagy (mint a tehetősek készítették régen) dióval, mákkal megszórjuk, majd leforrázzuk. Mézzel is meglocsolhatjuk.

Kézzel nyújtott roma rétes, túrótöltelékkel

(Rafael Attila receptje)

A káposzta és a rétes előkelő helyet foglal el a roma gasztrokultúrában. Ez utóbbi karácsony első napján is asztalra kerül. Gyermekkoromban sokszor lestem a mamámat, ahogy a rétes tésztáját gyúrta, kelesztette. A házi rétes előkészületeket igényelt: az asszonyok körmöt vágtak, a hajukat kendővel hátrakötötték. Először a tölteléket készítették el, házi túróból. (Egy nagy családnál akár öt kilót is felhasználtak.) Egy nagy edénybe tették, belekeverték a tejfölt, a fahéjat, citromot, mazsolát, és fél napig hagyták állni, hogy az ízek összeérjenek. A fánkéhoz hasonlító kelt tésztát az asztalon nyújtották, majd húzták, addig-addig, míg be nem terítette az asztallapot. Szakadnia nem volt szabad (ezért vágtak körmöt), és hogy jó ruganyos maradjon a tészta, közben olajozták, liszttel szórták. Ha elkészült, belekerült a töltelék, és ment a teakályhába sülni, amiben a férfiak folyamatosan rakták a tüzet. Ma már nincsenek teakályhák, tűzhelyben sül a rétes, de az asszonyok előkészületei megmaradtak.

Érdi Újság 

Ádám Katalin