A Bolyai János Általános Iskola két kitüntetett diákjával beszélgetek: nem kis teljesítményt mondhatnak a magukénak, nyolc éven keresztül kitűnő volt a bizonyítványuk és az országos, megyei tanulmányi versenyeken is dobogós helyezést értek el.

Némi bizalmatlansággal szervezem a beszélgetést: lehetséges, hogy amolyan szemüveges könyvmolyokról van szó, akik éjjel-nappal magolnak és rendszerint elsőnek nyújtják fel a kezüket, mindegy, hogy mit kérdez a tanár!?

Az első szempillantásban megnyugszom: csillogó, értelmes arcokkal nézek szembe, nyoma sincs itt semmiféle törtetésnek, feltűnni-vágyásnak.

- Saját magamnak akarok megfelelni –mondja Gothard Barbara (15) aki jelenleg már a VMG tanulója. – Kíváncsi vagyok a nagyvilág működésére, a kíváncsiság sarkall és ösztönöz, hogy újabb és újabb ismereteket szerezzek. Rajongok a kémiáért, nem véletlen, hogy a megyei kémiai versenyen dobogós helyezést értem el. A reáltudományokért lelkesedem, de a humánokról sem mondtam le, érzésem szerint a kettő szorosan összefügg. Igaz, többnyire a népszerű irodalmat olvasom, de abból is a legszínvonalasabbat.

- A szellemi erőfeszítés mellett jut időd a sportra, vagy a művészetre?

- Igen, röplabdázom és gitározom, persze csak amatőr szinten. Így kapcsolódok ki – mosolyog a csillogó barna szemű kislány. – Persze az is igaz, hogy szüleim támogatása nélkül nem jutottam volna ide, és az is tény, hogy befogadó, baráti közösségre leltem az iskolában. Úgy érzem, minden teljesítmény mögött ott van az emberi kapcsolatok megtartó ereje, s ezt én itt éreztem meg igazán.

Regőczi Péter (15) magas, karcsú fiú, némi zavarral válaszol kérdéseimre, nyílván nincs hozzászokva az újságírói kíváncsiskodáshoz.

- Édesapám gépészmérnök, anyukám tanárnő, volt kiktől tanulnom, de az igazi ösztönzést önmagamtól kaptam. Ugyanis nem tartottam kötelező leckének a házi feladatot, az órai tanulást: úgy éreztem, mintha egy izgalmas rejtvényt kellene megoldanom, s minden túlzás nélkül mondom, sikerélményt éreztem, amikor rájöttem a megfejtésre. Nem gondolkoztam úgy, hogy teher és kötelesség a tanulás, inkább kulcs a kíváncsiságom kielégítésére. Kedvencem a matematika és a fizika, de a humántudományokkal sem vagyok haragban, imádok olvasni és szenvedélyesen sportolok. Vívok, országos versenyen lettem harmadik, de jövőre már megcélzom a dobogó legfelső fokát.

Baranyi Teréz igazgatónő büszke tanítványaira, mint mondja, öröm volt oktatni őket. – Széles látókörű, intelligens fiatalok, akik könnyen beilleszkedtek osztályközösségükbe, s támaszkodva a családi háttérre, bebizonyították, hogy „saját jövőjük kovácsai”. Nagyon szeretném, ha mindkettőjüket ott látnám az „Érd Kiváló Diákjai” cím várományosai között. – fűzte hozzá az igazgató.

A fiatalok példája bizonyítja, hogy semmi másra nincs szükség, mint a kíváncsiság felkeltésére, arra, hogy ne higgyenek az öregeknek, akik bölcs képpel állítják, hogy már szinte minden kérdést megválaszoltak, hiszen mindegyik válasz két újabb kérdést szül. Ők már életcélt nyertek azzal, hogy a valós világ rejtélyeit kutatják a tudomány segítségével.

Érdi Újság 

Urbán László