Harmadszor hirdette meg a diákok számára kiírt Így írok én… irodalmi pályázatát a Szepes Gyula Művelődési Központ. A városi verseny már tavaly is igen népszerű volt, de arra nem számítottak, hogy az idén kétszáznál is több pályamű érkezik.

– Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy az immár harmadik évébe lépő, gyermekeknek és fiataloknak szóló irodalmi pályázatunkra minden eddiginél többen jelentkeztek. Zalaegerszegtől Győrig, Gárdonytól Kecskemétig, Mohácstól Mezőszentgyörgyig – az ország minden részéről, sőt még a határon túlról is érkeztek pályaművek – emelte ki köszöntőjében dr. Bács István alpolgármester a díjazás előtt, a Magyar Kultúra Napja tiszteletére rendezett január 22-i, vasárnapi ünnepségen.

– Ennyi pályamunka láttán, valóban nem voltunk könnyű helyzetben – ismerte el lapunknak nyilatkozva Nida Judit, a Csuka Zoltán Városi Könyvtár igazgató helyettese, aki egyike volt annak a háromtagú zsűrinek, amelyben még Arató Zsolt sajtófőnök és Fekete Zoltán, az Érd Médiacentrum igazgatója, az Érdi Újság felelős szerkesztője vett részt. Mint megtudtuk, 121 pályázótól összesen 209 munka érkezett, amelyek között most kevesebb vers és jóval több prózai írás volt. – Rengeteg színvonalas pályaművet olvashattak, az azonban feltűnt a zsűrinek, hogy kevés, vagy szinte alig volt köztük jó hangulatú, derűt sugárzó történet. Az írások zöme azt sugallta: a gyerekek igencsak sötéten látják, vagy legalábbis így ábrázolják a saját és környezetük helyzetét – mondta Nida Judit, de sietett hozzátenni: az is elképzelhető, ez csak azért történt így, mert a szomorúságot, a problémákat valahogy mindig könnyebb az embernek kiírnia magából, mint egy derűsebb témáról jó történetet kitalálni. Ha minden rendben van és harmonikus a környezet, miből lesz konfliktus? Akadt azonban olyan téma is, amelyhez meglátásuk szerint túl fiatal volt a szerzője, jó esetben még tudnia sem kellene azokról a dolgokról, amelyeket az elbeszélésben feldolgozott! A sok pályamű egyszerre nehezítette és könnyítette is a zsűri feladatát. Mivel igen nagy volt a merítés, rengeteg jó, értékelhető munka került eléjük, így a jók közül választották ki a legjobbakat. Hamar egyetértettek abban, mely műveket kell díjazni, legfeljebb a sorrendről kellett egyezkedni, de ebben is hamar megszületett az egyetértés – árulta el a kulisszatitkokat Nida Judit.

A zsűri három korcsoportban összesen 21 pályamunkát díjazott. Különdíjban részesítette az esztergomi EMMI Speciális Gyermekotthoni Központ Általános Iskola és Szakiskolából érkező pályázókat. A díjakat dr. Bács István alpolgármester és Urbán Jonatán, az Érdi Ifjúsági Önkormányzat diákpolgármestere adta át.

Érdi Újság 

Ábrahám Edit

Eredmények

Fődíj: Pintér Gergő (Révai Gimnázium, Győr).

I. korcsoport: 1. Lacsik Eszter (VMG), 2. Újpetrei Általános Iskola 2. osztálya, 3. Szabó Dávid László (Bugyi) és Szaszkó Petra (Jászberény).

II. korcsoport: 1. Mali Máté (Siklós), 2. Hűvös Barbara (Siklós) és Kovács Lili Petra (Mezőkeresztes), 3. Szigetvári Zsófia Petra (Budapest).

III. korcsoport: 1. Csáki Zsanett (Újszilvás), 2. Kiss Norbert (VMG), 3. Demján Dénes (VMG).

Különdíj: Bodor Virág, Lévai Ramóna, Rafael Vanessza, Novák Evelin, Balogh Mercédesz, Pápai Dzsenifer, Matola Dominika és Bozsányi Loretta.

***

PINTÉR GERGŐ

A holló és a róka (Utolsó variáció)

Eszopusz óta

Már őszes- vörös róka

Jó sok kölyköt ellett,

De egy nagy trapista mellett

Most sem megy el szótlanul,

S mert nyolc kölyke jól tanul,

Sőt maradéktalanul,

Úgy gondolta,

Minden csemege

Eme remeke

A rengeteg csemete

Eledele lehetne.

Tehát rajta,

Mielőtt a holló befalja.

Ágon ült a holló, mint régen,

Kopottasan, vénen,

Tolla szürke volt, és kuszált,

De a róka nem rá fókuszált.

Penész lepte be a sajtlyukat,

Honnan szedik ezek a sajtjukat?

Mindegy, kétezer év

Nagy emléktömeg,

Nincs már meg az ütős szöveg.

Csak akad még egy-két jó sor,

Ne fosszuk meg őket a jótól.

Odaállt hát

Alá a fának,

Elöntötték a falánk vágyak,

Tudta nem ő a legjobb anya,

Ha sajt nélkül megy ma is haza,

De a kölykök nem várnak csodára,

Jó lesz nekik a Whiskas vacsorára.

Nem volt többé önérzetes szülő,

Rákezdte az ágon ülő

Tollasnak ott,

A kulcsszó-placsmagot,

Mint egy mixer

Remélte, nem lesz gigszer

Benne,

Az kínos lenne,

Belekezdett a mondókába

Gondolatban sajtot turkálva.

-Ó, te holló,

tollad, mint a rozsdás olló,

Csak hangod fekete,

Mint a szeneskazán feneke-

S kitátotta száját,

Egója legyezte szürkeállományát,

S várta, hogy leessen a sajtja,

És a holló-szólót hallja.

Nem értette, mi történhet,

Hát nem így van a történet?

Vagy a holló van itt oly sok napja,

Hogy elhitte, hogy rossz a hangja?

Várt még egy-két percet,

Hátha hall egy madár-tercet

Lassan eltelt fél óra,

De a gravitációra

Ma nem bíztak sajtot,

S a holló sem azt pottyantott.

Úgyis éretlen,

Mondta, s feje lekókadt

Tessék, már keveri az írókat.

Fotó: Boros Sándor