Nemcsak a képzőművészeti alkotásokban, hanem a költészet és a zene szárnyán is a nők kerültek a középpontba március 8-án a Szociális Gondozó Központ és a Poly-Art közös ünnepi rendezvényén. A sokrétű, gazdag műsor zárásaként sor került Vincze Julianna első egyéni kiállításának megnyitójára a Parkvárosi Közösségi Házban.

Elsőként Récsei Krisztina, a Szociális Gondozó Központ vezetője köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Kiemelve, hogy nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amiről az idén egy sokrétű művészeti összeállítással emlékeznek meg.

A rendezvényt a Dr. Dizseri Tamás Habilitációs Központ Csengettyű együttese nyitotta meg, majd Kövecsi Lilla, az IRKA tagjai és Lévai Olivér tanuló előadásában a nőről és a szépségről szóló költemények hangzottak el. Majd a Teleki Iskola két tanulójának népdalcsokra, valamint Ábel Csaba és felesége által elénekelt dalok váltották egymást a színpadon.

Az ünnepség zárásaként Vinczéné Demeter Julianna első önálló kiállítását méltatta Majorné Bániczki Julianna művésztanár. Kiemelte: a képek gondolati világa nemcsak teljes és szép, hanem költői is. A kiállítás indító képe maga a teremtés kezdeti harmóniája, s a teljességet egy körrel fejezi ki, hiszen a legtökéletesebb geometriai forma a kikezdhetetlen kör. Benne nemcsak az ember és a vízben élő állatok, vagy a szárazföldi növények vannak jelképesen jelen, hanem maga a kép a szerkezete is a teremtett lények és az általuk létrehozott tárgyak harmóniájának az együttese – mutatott rá a művésztanár, hozzátéve, hogy Vincze Julianna néhány munkáján szinte tapintható a „csend békéje, a béke csendje”, de találkozhatunk a kereszténység megjelenítésével is többféle formában, s olykor a képzőművészet gondolati ütközésének megoldására is kísérletet tesz.

Eszerint a realista ábrázolás nem egyenlő a fényképszerű ábrázolással, hanem a valóságból kiemelt rész önálló életet él és továbbgondolható. Megjelennek a látomások és a nagyon elvont gondolati közlések is, de a reális kifejezési forma is része a munkáinak, évszakok, tájak, városképek bukkannak fel vásznain. Önarcképe énjének őszinte, kitárulkozó vállalása: ez mind én vagyok, nincs titkolni valóm. Tárlata pedig hitet, békességet és reménységet sugall – zárta szavait Majorné Bániczki Julianna.

A megnyitót megelőzően Somfai István beszélgetett Vincze Juliannával. Megtudtuk, hogy az utóbbi másfél évtizedben rendszeresen foglalkozik festészettel, noha a kreativitás korábban is végigkísérte az életét: bábukat, babákat, lakásdíszeket készített és rengeteget rajzolt. A festészethez elsősorban a pasztell technika megismerése adta a lendületet, majd a Poly-Art kiállításain való szereplések további bátorítást adtak számára, s azóta folyamatosan képezi magát. Több kurzuson vett részt, legutóbb László Bandy csoportjában tanult, de sok tapasztalatot szerzett alkotótársaitól is a Képzőművészek Érdi Közösségében. Mint mondta, a festészet a legjobb pillanatban érkezett az életébe, mert nemcsak kitölti, hanem teljessé teszi, megszépíti a hétköznapjait – vallotta magáról a festmények szerzője.

A nőnapi műsor végén minden hölgy résztvevőt virággal köszöntöttek a szervezők.

(Forrás: Érdi Újság)