Az alkotás nem csapatmunka, a művészek magányos harcosként küzdenek témáikkal, gondolataikkal. A művésztelepek, alkotótáborok mégis népszerűek a festők és más képzőművészek körében. Nagy és jeles hagyományai vannak az állandó és alkalmi alkotói közösségek szerveződésének. Ebbe a sorba tagozódott be sikerrel az elmúlt kilenc év során az Érdi Művésztelep.

Amikor még se galéria, se művésztelep nem volt, a városban élő képzőművészek asztaltársaságba tömörülve rendszeres összejöveteleken cseréltek eszmét – emlékszik vissza Eőry Emil, az „alapító atyák” egyike, számára elképzelhetetlen, hogy érdi művészként ne vegyen részt a közös munkában.

És ha már az alapításról esett szó: A kezdeményezés négy helyi művészhez köthető: Kéri Mihály, Eőry Emil, Karsch Manfred és Büki Attila voltak a legelkötelezettebbek, ez a helyi mag egészült ki Győrffy Sándorral (Budapest) Puha Ferenccel (Szigetszentmiklós), Sz. Varga Ágnessel (Pomáz) és Wrobel Péterrel (Budapest). Ők nyolcan írták alá az Érdi Művésztelep alapító okiratát 2009-ben. Az alapítók többsége ma is aktív, minden évben „bevonul” a táborba. A csapat időről időre egy-egy új taggal bővül, de a szervezők az állandóságra törekszenek.

A művésztelepnek az első években az ófalui iskola adott otthont, majd egy évre a gimnáziumba települtek át, az utóbbi esztendőkben pedig a Bolyai iskola tágas, világos tantermeiben rendezik be a műtermeket, ahol fejenként hat vászon, festékek és egyéb kellékek várják az alkotókat, ahogy a város gondoskodik a résztvevők szállásról és étkezéséről is.

A művésztelepre érkezők méltányolják is a színvonalas vendéglátást, a Kossuth-díjas Aknay János, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke mielőtt bármilyen kérdésre válaszolna, ezt emeli ki, elismerésre méltónak nevezve mindazt, amit Érd nyújt az alkotótábornak. Olyan feltételeket teremtenek, amelyek között igazán nyugodtan tudnak dolgozni.

– A városvezetés hozzáállása tette lehetővé, hogy a helyi művészek egy tudatos koncepció mentén fölépítsenek valamit, létrehozzák a művésztelepet és a városi galériát. A kettő szorosan összefügg, hiszen a táborok végén minden alkotó itt hagy egy művet, megalapozva ezzel egy értékes kortárs gyűjteményt, s a galériában minden télen kiállításon mutatjuk be a táborban született munkákat.

A művésztelep résztvevőinek köre korábbi kapcsolatokra építve alakult ki, hiszen a szentendrei Vajda Lajos Stúdió, a szigetszentmiklósi Patak Csoport és az Érdi X–Art már korábban izgalmas közös kiállításokat szervezett – emlékeztet Aknay János –, s innen jutottak el oda, hogy ma már büszkén lehet beírni egy kiállítási katalógusba, hogy az illető tagja ennek a közösségnek, és rang lett kiállítani az Érdi Galériában.

Kéri Mihály az alkotótábor művészeti vezetője, kezdetektől szervezője megerősíti, hogy az eredmények igazolni látszanak a zártkörűségre törekvő koncepciót. Azzal, hogy a jobbára nonfiguratív stílusban meditatív műveket alkotó festők markáns karaktert adnak a közösségnek, az Érdi Művésztelep bekerült a hazai képzőművészeti élet vérkeringésébe.

Kovács Johanna grafikusművész minden évben izgalommal várja az érdi tábort. Szereti látni, hogyan és mit alkotnak a többiek – lelkesen adja nagyon tömör és találó összefoglalóját társai művészetének –, ahogy Aknay János tágítja és szűkíti a teret tiszta színeivel, vagy ahogy Puha Ferenc széles gesztusokkal alkotja a képeit, ahogy Krasch Manfred az aprólékos fröcskölős technikával építi fel a kompozíciót rétegről rétegre, vagy ahogy Eőry Emil kemény, tiszta színekkel és formákkal jut el a filozofikus gondolatok ábrázolásáig… Szereti azt is, hogy minden terem ajtaja nyitva, átjárnak egymáshoz, megbeszélik a formálódó művet, olykor tanácsot kérnek vagy adnak. Óhatatlanul hatással vannak egymásra – mondja.

Sz. Varga Ágnes pomázi – eredetileg szentendrei – grafikus szeret művésztelepekre járni, de válogatós, akárhová már nem megy.

– Nekem fontos, hogy el tudjak szigetelődni, hogy akár este 11-ig is az állvány előtt állhassak, ahogy itt is. Az olyan helyeket szeretem, ahol komoly munka folyik. Jártam egy időben a barcsi nemzetközi művésztelepre, ami nagy létszámú ugyan, de komolyan felszerelt műhelyei vannak, a kecskeméti alkotóházban jól el lehet rejtőzni, elég csak ebédkor előbújni a műteremből. Nekem szükségem van a mindennapokból való kiszakadásra az alkotáshoz, olyan napokra, amikor nem kell a háztartásra és a hétköznapi rutin egyéb részleteire figyelni. Ez egy fölpörgetett állapot számomra. Ezt a társaságot pedig különösen kedvelem, régi ismerősök vagyunk, összeszoktunk.

Az Érdi Művésztelep megrendezését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap.