Parádés nyáron van túl az Érdi Úszó Sport 17 éves tárnoki tehetsége, Milák Kristóf, aki a netanyai ifi-Eb-n három arany- és két ezüstérmet, a budapesti felnőtt-világbajnokságon ezüstérmet, az indianapolisi junior-vb-n pedig négy arany- és egy bronzérmet szerzett. Milák Kristóffal az ÉRD Arénában beszélgettünk.

Amikor a budapesti vébé után beszéltünk, és mondtad, hogy lebetegedtél, megijedtem. Ehhez képest fantasztikusan szerepeltél Indianapolisban. Te is aggódtál?

– Ez annyira komoly betegség nem volt, csak arról volt szó, hogy kiúsztam magam és valahol elkaptam egy apró vírust, az ütött ki, de pár napnál tovább nem tartott.

De azért mégis átírta a felkészülést. Honnan merítettél erőt?

– Volt egy kis kihagyás, de akkor kellett is, mert ha arra a betegségre ráterhelünk, az nem biztos, hogy előnyös lett volna. Szerintem így jártam a legjobban. Egy hetet edzettem, de ilyenkor már nem lehet fokozni az edzéseket, már csak szinten tartás van.

Mennyire sikerült átmenteni a budapesti felnőtt világbajnokságon mutatott formádat Indianapolisra? Az eredmények azt mutatják, hogy sikerült, de tegyük hozzá: a két versenyen teljesen más volt a mezőny és eltelt néhány hét.

– Azzal a három héttel kimondottan megszenvedtem, mert fizikálisan még úgy ahogy bírtam, de mentálisan nem tudtam elbírni. Attila bával (Selmeci Attila, Milák Kristóf edzője – a szerk.) is nagyon nehezen bírtuk, nehezen tartotta bennem a lelket, de végül az a versenyhangulat kihozta belőlem a maradék energiámat is.

A mentális felkészülésben segít például a váltóban való szereplés? Hallottuk, láttuk a világbajnokságon, hogy Kozma Dominikkel, Bohus Ricsivel és Gyurta Danival jól szórakoztatok. Az ilyenek segítenek kikapcsolni, mentálisan helyretenni?

– Először úszhattam a fiúkkal váltót, már ez is hatalmas tapasztalatgyűjtés lehetősége volt. Minden pillanatban figyeltem őket, a call roomban, a medence mellett, mögött. Sok tapasztalatot gyűjtöttem tőlük, itt megemlíthetem Dominik versenyhez való hozzáállását is (nevet), a körítésre nem feszül rá. Ez segített ahhoz, hogy az ifi-vb-n jobban tudjak teljesíteni, mert már nem lehetett ráfeszülni, hanem jó hangulatban odamentem és leúsztam az egészet.

A két világbajnokság között említetted, hogy kétszázon szeretnél fél másodpercet javítani, ez nem jött össze, ötven pillén is szerettél volna egyéni csúcsot úszni. Százon sejthettük, hogy nem lesz csúcs, hiszen azt Budapesten háromszor megdöntötted, viszont ott is hoztad magadat. A „Mi lett volna, ha…”-nak nincs értelme, de ha nem lett volna a budapesti szereplésed, akkor ezeket a célokat elérted volna?

–Százon és kétszázon ifi-világcsúcsot úsztam, szóval senki nem mondhat semmit.

És a váltók? Amerikában háromban indultál, száz és kétszáz gyorson is meg lett az arany, a mixváltót viszont kizárták.

– Utóbbit sajnáltam, előfordul az ilyen, nem tudtunk vele mit kezdeni. A két arany teljesen más volt. Először volt a száz, ott megadtuk az alaphangot a többieknek is, de a kétszáz nagyobb nyomot hagyott bennem, figyelemreméltó, amikor az első három helyezett egy testhosszal az ifi-világcsúcson belül úszik.

Egyéniben vegyük külön a számaidat: ötven pillén jó eredményt értél el a bronzéremmel, úgy, hogy te inkább vagy százas és kétszázas úszó, mint ötvenes.

– Én pillangóúszó vagyok.

De a három közül inkább a két hosszabb táv, nem?

– Igen.

Akkor hogyan éled meg ezt a bronzérmet, tekintve, hogy a másik kettőhöz képest nincsenek olyan kiemelkedő nemzetközi eredményeid?

– Ha úgy nézzük, hogy nemzetközi szinten nincsenek olyan eredményeim, ahhoz képest itthon meg egy elég jó, sőt, kimagaslóan jó idő. De igazából soha nem ment olyan jól, nem áll jól nekem, nem tudok úgy felpörögni, hogy az ötven jó legyen, s szerintem nem is fogok soha.

Bár, soha ne mond, hogy soha!

– Ez így van! Egyszer idővel, remélem, hogy jól fog menni, de az még nem most lesz.

És a száz? Azt tudjuk, hogy Budapesten majdhogynem maradéktalanul kiúsztad magad. Az ifi-vb-n viszont nem voltak olyan ellenfelek, akik annyira húztak volna téged…

– Elég zűrös volt, mert tisztában voltam vele, hogy az orosz ellenfelem, Igor (Kuimov – a szerk.) tud ennél jobbat is. A döntőbe pont nyolcadikként került be, nagyon szerencsés volt, gondoltam, hogy a surranón el fog menni és el is surrant, végül épphogy, de sikerült megvernem.

Forrás: MTI

Kétszázon szinte nem volt ellenfeled.

– Rajt-cél győzelem.

Ha lehet ilyet mondani, ez egy könnyed érem volt. Lehet, hogy ezért nem tudtad hozni a fél másodperces javulást, amit kitűztél magad elé, mert nem volt ellenfeled?

– Úsztam már ennél jobbat is, akkor sem volt ellenfelem. Ez azért annyira nem volt könnyed, érzésre legalábbis semmiképp. Ha van mellettem valaki, akkor úgy érzem, jobb lett volna, jobban osztottam volna be az erőmet, nem szállok el az első százon…

Mi történt, amióta hazaérkeztél az ifi-vb-ről? Elvileg pihenőn vagy, de ahogy látom, hallom, folyamatosan adod az interjúkat, nem pihensz, vannak feladataid. Mit szól ehhez Selmeci Attila?

– Edzést tart a többieknek. Otthon pihenek, szeretnék pihenni. Nagyjából lecsengett ez az újságírós szezon, aminek örülök is. Nyaralni sajnos nem tudtam elmenni, mert most ki kell szolgálni az igényeket, fel kell állítani egy fontossági sorrendet.

És az iskola? Ha jól tudom, tanulni tanulsz, csak éppen a KRESZ-t.

– Tanulni tanulok, iskolába még nem járok be, csak jövő héttől, de már voltam bent egyszer-kétszer. Rögtön az első napon az évnyitón. Kíváncsi leszek, a többiek hogyan fogadnak engem az iskolában.

Mi történt az elmúlt hetekben? Mit értesz pihenés alatt?

– Nekem az is nagy megkönnyebbülés, hogy otthon ülhetek, nem kell azon gondolkoznom, hogy edzés, iskola van. Addig aludhatok, ameddig akarok, bár mondjuk ez is valamikor túlnyúlik…

Egy úszó meddig alszik? Hozzá vagytok szokva a hajnali keléshez.

– Sokáig bírok aludni, de későn tudok elaludni. Múlt héten még magamtól keltem hajnal négykor, hatkor, most már alszom délig is…

A nyári eredmények után szinte napi szinten adsz interjúkat, mindenhol megjelensz. Akár a tárnoki vasútállomás falán is…

– Annak kimondottan örültem, amikor megláttam, de akkor még személyesen nem tudtam megköszönni nekik, mert Győrben edzőtáboroztunk, azóta már megoldottuk és alá is írtam a falat, de az aláírást még gyakorolni kell…

Forrás: TCH Tárnoki Művészeti Egyesület

Ahogy látom, mindenkinek meg akarsz felelni. A napi szintű interjúzást például tudod már kezelni?

– Mondhatom, hogy igen, de úgy gondolom, igényesnek kell lenni, és nem minden megkeresésre kell igent mondani – szelektálom azokat, amik nekem megfelelnek, azért, hogy olyan dolgokban szerepeljek, amikhez nekem közöm van. Mondok egy példát: a Fábry Showba nekem nincs értelme elmennem.

De azért maximalista típus vagy, mindenkinek minden áron meg akarsz felelni? Csak a sporttal szeretnéd elérni ezeket, nem szeretnél celebritás lenni.

– Celebritás biztos, hogy nem szeretnék lenni! Az általános megfelelési kényszerem pedig mindig is meg volt, meg is lesz. Áttérve az úszásra, talán ez is segített az eredmények eléréséhez.

Ez vezethetett az eredményeidhez? Azt érzem rajtad, hogy bárhogy is történjen, összeszorítod a fogaidat, odamész és megcsinálod! Volt benned valami ilyesmi?

– Nem! Teljesen az ellentéte volt bennem, egy héttel a kezdés előtt kimentünk Amerikába és egyszerűen az tett jót, hogy ott lehettem. Egy „flow” élmény volt, az ottani életmód mentálisan segített ellazulni, pihenni. Olyan volt, mint egy mini nyaralás.

Arról is lehetett olvasni, hogy nem akarsz egyesületet váltani, nem akarsz amerikai ösztöndíjat.

– Nem terveztem, hogy kimenjek Amerikába tanulni. Egyszerűen nem éri meg, az iskolát itt meg tudom oldani, az edzést itt meg tudom oldani, közel lakom, nem kell annyit utazni, szóval nekem jelen pillanatban semmi értelme.

Ha három-négy évvel ezelőtt azt mondták volna neked, hogy lesz egy ilyen nyarad, akkor mit mondtál volna, hogy bírtad volna? És itt nem a versenyekre, hanem az elvégzett munkára gondolok.

– Ezt azzal tudnám magyarázni, hogy minden dologban meg kell keresni a pozitívumot, optimistán kell hozzáállni az adott helyzethez és minden egyes pillanatát ki kell élvezni, beszélek itt például a netanyai ifi-Eb-ről. Izrael egy nagyon érdekes hely, egy mediterrán éghajlatú ország, egy óriási hotelben szálltunk meg, ahol az erkély a tengerre nézett. A tizenhatodik emeleten van széláramlás is, így amikor kimentem az erkélyre és azt éreztem, hogy megcsap a tenger szele, az hatalmas érzés volt. A budapesti vébéről nem tudok ilyeneket mondani, mert itthon voltam, mondhatom azt, hogy minden helyet ismerek, de a közös együttlét, a csapatszellem kiemelhető. Az ifi-vb-n meg az amerikai életmód, tátott szájjal néztem az ottani életformát.

Forrás: MTI

Mi lesz ezután? Tizenhét évesen elég tapasztalattal rendelkezel, nem érhet már sok újdonság. Voltál az elmúlt hetekben egyáltalán medence közelében?

– Nem voltam és még nem is tervezem hétfő reggelig.

Víziszony?

– Víziszony. Itt vagyok, nézem az uszodát és… (nagy sóhajtás) Az a tipikus érzés, amikor nem akarok bemenni, de muszáj.

De azért nem vonulsz vissza?

– Nem, dehogy (nevet). Van bennem még bőven. A következő évben lesz ifi-Eb, felnőtt Eb és ifi olimpia.

Meg rövidpályás Eb.

– Azt majd meglátjuk, hogy fog menni az itthoni ob-n és akkor eldöntöm, van-e értelme elindulni ezen, mert arra is kell gondolni, hogy ha nem megy, akkor a sajtó kezd nevetségesen hozzáállni, hogy akkor most mi is van… A laikus ember nem ismeri a rövid- és a hosszúpálya közötti különbséget. Olvastam nem egy olyan cikket, hogy az újságírók „szép szavakkal illették” az egyes sportolókat, hogy nem teljesítettek, amikor nem is tudják a szakmai okát, hogy valaki miért teljesít gyengébben rövidpályán.

Mert teljesen más adottságok szükségesek a rövidpályához mind testalkatilag, mind technikában.

– A sok forduló miatt túl magas vagyok ehhez. Megpróbálom megtenni a tőlem telhetőt és próbálok úgy készülni a fordulókkal, hogy jól teljesítsek. Szeretnék mindent megtenni, de arra is gondolni kell, hogy nem mindig jöhet össze.

Ebből megint az jön le, hogy meg akarsz felelni mindenkinek, akár az újságíróknak is, és azt is tudom, hogy folyamatosan követed a rólad szóló cikkeket.

– Általában elolvasom. A győri időszakban rengeteg interjú készült velem és a Nők Lapjásat nem tudtam még elolvasni, pedig úgy hallottam, jó lett. Voltak olyan kisebb, Isten tudja, hogy honnan hívott médiumok, olyan rádiócsatornák, amelyeknek még a nevét sem hallottam. Akkor is próbáltam szelektálni és a hozzám illő rádióknak, lapoknak, tv-knek nyilatkozni, de egyszerűen nem lehet ezt úgy megoldani, hogy neked adok interjút, a másiknak meg nem. Erre is próbáljuk kidolgozni a taktikát a mögöttem lévő csapattal, mert az imidzset fel kéne építeni.

A mögötted lévő csapattal?

– Ezt még nem mondom el, később fog kiderülni, de mindenki tudni fogja.

Lesz egy olyan brand mögötted, mint mondjuk Hosszú Katinka mögött?

– Nem konkrét termék, de egy menedzsment.