Akár – színházi kifejezéssel élve – ősbemutatónak is nevezhetnénk Dóró Zsolt festőművész Ketten című kiállítását az Érdi Galériában, ugyanis az alkotó első tárlatát nyitotta meg Balázs Sándor művészeti író, műkritikus.

A festészet, egészen pontosan a rajzolás iránt föllobbanó, művészeti tanulmányokba – középiskola, befejezetlen egyetem – torkolló gyermekkori szerelem kihunyni látszott, mígnem jó két évtized után lobbant lángra újra mindent elsöprő erővel. Olyannyira, hogy Dóró Zsolt korábbi életét fölszámolva Szentendrére telepedet, hogy a város művészeti életének inspiráló hatása segítse az alkotásban, no meg az ott élő alkotóművészek közössége is vonzotta. Köztük hamar társakra is lelt, akikkel galérianyitó kezdeményezésük közepette padokat festettek tele képeikkel és helyezték ki azokat a Duna-parti korzóra.

Ismerve a szentendrei és az érdi alkotócsoportok szoros kapcsolódásait, nem véletlen, hogy Dóró Zsolt bemutatkozó tárlatát Érden rendezték meg. A kiállítás nem kelti a kezdetiség benyomását, nincsen benne megilletődöttség, mintha az évtizedek alatt érlelt gondolatok kész képként törtek volna föl a festő lelkéből. A festmények expresszivitása, figuralitásukban is sejtelmes voltuk, erősen grafikai hatású színviláguk mind-mind ezt erősítik a szemlélőben. Ahogy átgondolt bár korántsem kőbe vésett tartalomra utal a cím is: Ketten.

– Ez a cím sokkal kozmikusabb tartalommal bír, mint első hallásra tűnhet – vallja Dóró Zsolt. – Ha két ember párt alkot, s vállvetve, egymásra támaszkodva lavíroznak az életben, az egy csodálatos dolog. De van, amikor éppen nem egymásra támaszkodnak, mert például egy harmadik személy is megjelenik a kapcsolatban. Ha objektíven nézem, ezekről a dolgokról szólnak a festmények, de valójában én sem tudom előre, hogy mi fog történni a képen, csak a végén értesülök erről, mert a figuráknak teljesen szabad teret adok, és a vásznon ők maguk lépnek kapcsolatba egymással, de az is lehet, hogy semmiféle interakció nem jön létre köztük.

Hasonlóan látja a műveket a méltató-elemző szakember, Balázs Sándor is.

– Kettős alkotói szándékot látunk. A grafikai alap elsősorban alak- és formateremtő célokat szolgál, gesztusfestészeti eljárások pedig a komponálás és dekomponálás, az atmoszférateremtés lehetőségeit hordozzák. A figurák mintegy önmagukat generálják, csonkítják, bomlasztják, idéznek elő állapotokat, kapcsolatokat és viszonylatokat egymással és környezetükkel. Persze csak akkor, ha közben meg nem szűnnek, el nem tűnnek… Kik ők ketten? A festő és társa? A férfi és a nő? Vagy a festőt árnyként követő jobbik, rosszabbik én? Netán a festő és tevékenysége? Tehát a festészet maga? Minderről nincsen semmi bizonyosság A lehetőségek egyenrangúan érvényesek lehetnek mindegyik képre. Ketten. Miközben legfontosabb dolgainkban mindannyian egyedül vagyunk. Még ha ketten is…

A tárlat november 25-ig látogatható.