December 16-án, szombaton tartotta karácsonyi programját az Érdi Görög Nemzetiségi Önkormányzat a Parkvárosi Közösségi Házban, amire az érdeklődőket is sok szeretettel várták. Az este igazi görög hangulatban telt. Aki eljött, az a karácsonyi hagyományokról tartott előadással és énekekkel kapott először szellemi, majd nagyon is fizikai táplálékot a finomabbnál-finomabb görög falatok képében, hogy aztán elegendő energiája legyen táncra perdülni, és egy igazi görög buliban részt venni.

Szopkóné Papakosztandisz Elena, az Érdi Görög Nemzetiségi Önkormányzat elnöke elmondta, hogy 10. alkalommal került megrendezésre a görög karácsony Érden, amire körülbelül 80-100 főt vártak, köztük a nem görög érdeklődőket is, hiszen, ahogy azt hangsúlyozta, mindig is olyan városi eseményeket igyekeznek tartani, amelyek nyitottak mindenki számára. A görögök amúgy sem családjukkal félrevonulva ünneplik a karácsonyt, hanem többedmagukkal buliznak, kimennek az utcára. Mivel máshogy állnak az idegenekhez, egy görög karácsonyozáshoz bármikor bárki csatlakozhat. Ma már nincsenek is tiszta görög családok, vegyes házasságok vannak, veti közbe Bakirdzi Kalliopé, néprajzkutató, aki az este folyamán alapos, mindenki számára érthető és élvezhető előadást tartott, vetítéssel és a Kariatidák Egyesület Kórusának éneklésével kísérve, a dodekaimeroról, azaz a december 25-től január 6-ig tartó ünnepi időszakról, ami magában foglalja a karácsonytól kezdve az újéven át a vízkeresztet.

A szórakoztató, nevetéssel és hangos tapssal kísért előadást követően görög gasztronómiai bemutató következett, ahol igazi terülj-terülj asztalkám várta mindenféle földi jóval a megéhezett tömeget. Az este igazi görögös hangulatát jelzi, hogy alig ült le az utolsó ember is a tányérjával, hogy nekilásson a görög finomságoknak, az elnök asszony és a néprajzkutató már többedmagával ropta a terem közepén – az sem zavarta őket, amikor a zenét szolgáltató Fanari együttes frontembere megjegyezte, hogy tulajdonképpen most még csak afféle aláfestő zenét játszanak a vacsorához. Aláfestő, vagy nem, vacsorához szól, vagy nem, a zene az zene, amire táncolni kell, ha görög az illető, ha nem. A görögök, a magyarok, a gyerekek, a szülők, sőt, a nyugdíjas klub tagjai mind-mind perceken belül táncra perdültek, és hatalmas buli alakult ki a közösségi ház aulájában.

Alább néhány érdekesség olvasható Bakirdzi Kalliopé a görögök ünnepi időszakáról, a dodekaimeroról szóló előadásából.

A kalanda olyan ünnepi szokás, mint nálunk a betlehemezés: a gyerekek hangszerekkel (dobbal, triangulummal, kecskedudával) és egy hajómodellel járnak házról-házra, énekeikben mindenféle jót kívánnak az ott lakóknak – egy kis élelemért, sóért, édességért cserébe. A hajómodellnek, bár elsőre szokatlanul hangozhat, egyszerű a magyarázata: hajós népről lévén szó, a görögöknél a ház belseje felé fordított orrú vitorlás a gazdagságot szimbolizálja. Görögország sok kikötőjében ilyenkor, karácsonykor, feldíszítik, kivilágítják a hajókat, úgy mint, mi, itthon a karácsonyfákat. Utóbbi a görögök között nem is igazán terjedt el, karácsonyfa helyett az ókortól kezdve az olajág díszítése volt a hagyomány, a mítosz szerint ugyanis Thészeusz, Athén királya miután megbirkózott a Minótaurosszal Krétán, a labirintusban, fehér és piros szalagokkal ékesített zöld olajággal áldozott Apollónnak. A görög családoknál ma is sok helyen láthatunk zöld olajágakat piros-fehér szalagokkal, gyümölcsökkel, mézes süteményekkel díszítve.

Ennek az ünnepi időszaknak a hagyomány szerinti hívatlan vendégei azok a bajkeverő rossz manók, kalikandzarik, akik év közben a föld alatt próbálják elfűrészelni az élet fáját, karácsony táján viszont a kéményen keresztül bejutnak a házakba, lakásokba és borzalmas dolgokat csinálnak: elcsenik az ételt, eltologatják a bútorokat, de aztán vízkeresztkor, január 6-án, ahogy jöttek, úgy el is tűnnek, visszabújnak a föld alá.

A szilvesztert a görögök a karácsonnyal szemben inkább otthon töltik, és kártyáznak, mert ekkor kártyázni kell, a lencse mellett ez hozza meg ugyanis a szerencsét. Na meg a gránátalma, amit megszentelnek, majd a földhöz vágják az otthonuk bejárata előtt, hogy szétrepüljenek a magok, s közben azt mondják: „Egészséggel, boldogsággal, szerencsével jöjjön az új év, s amennyi magja van a gránátalmának, annyi líra legyen egész évben a zsebünkben!”

Újévi étel a vasilopita, Szt. Bazileusz (görögöknél ő a Mikulás) pitája. Lehet édes vagy sós, a lényeg, hogy elrejtenek benne egy pénzérmét (az elnök asszony megjegyzi, hogy az ő édesanyja a békesség kedvéért sokat rejtett el benne, mert sokan voltak testvérek), aztán a pitát annyi szeletre vágják, ahányan élnek a családban, egy szeletet kapott Jézus Krisztus, egyet pedig a gazdaság is, ha voltak állatai vagy földje a családnak. Akinek a szeletében volt a pénz, annak szerencsét hozott az újév.

Az ünnepkör vége január 6-án a Vízkereszt, amikor a pópák hajóval kimennek a vízre, hogy megszentelés után vízbe dobják a keresztet, a hideg víztől nem félők pedig utána vetik magukat a vízbe, hogy kihalásszák a keresztet. Akinek sikerül, az abban az évben a szerencse gyermeke lesz.