“Az ünnep időt ad a számvetésre. Én ilyenkor végiggondolom, hogy milyen ajándékot adott az elköszönő év. Ezt a képzeletbeli csomagot is – bár nincs a fa alatt – érdemes kibontanunk, hogy lássuk, mi az, aminek valóban örülni tudtunk az év során.”

Hamarosan valamennyien a feldíszített fa köré gyűlünk, s családi körben bontjuk ki a szépen becsomagolt ajándékokat, majd az ünnepi asztalhoz ülve együtt eszünk a sok-sok finomságból. Az újévig hátralévő néhány – ha szerencsések vagyunk, akkor csendesebb – napban talán több idő jut arra, hogy beszélgessünk egymással, meghallgassuk egymást – és önmagunkat. Az ünnep időt ad a számvetésre. Én ilyenkor végiggondolom, hogy milyen ajándékot adott az elköszönő év. Ezt a képzeletbeli csomagot is – bár nincs a fa alatt – érdemes kibontanunk, hogy lássuk, mi az, aminek valóban örülni tudtunk az év során.

Érdiként és a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökeként, öt gyermek édesanyjaként is jó érzés kimondani: Érd egyre inkább a családok városa. Szeretek itt élni! Jó érzés látni és tapasztalni, hogy ez a város odafigyel a családokra. Hiszen a család az első olyan közösség az életünkben, amelyben megtanulhatjuk az odafigyelés, a segítés, a szolidaritás fontosságát. Megtanulhatjuk azt, hogy az egymás iránti szeretet olyan erő, amivel a legnagyobb gondok is leküzdhetők. Mert a család az együttlét, az odafigyelés, a támogatás ünnepe. S ha ezt megtapasztaljuk a családban, akkor az így nyert erő más közösségekben is építő lehet.

Hiszem, hogy a gyermek megszületése a legnagyobb boldogság az életben. Nem az álomszerű, lányregényekben papírra rótt, rózsaszín boldogságra gondolok – ilyen elvétve, ha létezik. A hétköznapi boldogság nem ilyen. A hétköznapi boldogság az, ami a számolatlan feladat, a rohanás, a stressz, a nehéz felelősség sűrű szövetén is átragyog. A hétköznapi boldogság az első mosoly, az első lépések, az első, alig érthető szavak. A gyermeki kéz fonta ölelés. A bizalom, ami felénk, szülők felé árad a világra csodálkozó gyermekből. A gyermek a boldogság. A megvalósult csoda, amikor végre karjainkban tarthatjuk, akire várakoztunk.

Ezt a hétköznapi boldogságot emeli az emberiség közösségének ünnepévé a karácsony. Kétezer éve erre a csodára emlékezik a keresztény világ szent este. A Gyermek születésére. És amikor körbeálljuk a feldíszített fát, hirtelen semmivé lesznek a gondok, s a hétköznapi boldogság végre teljes fényében ragyog és eltelik bennünk.

Ezt a fényt igyekszünk őrizni magunkban az év többi napján, ez ad erőt a hétköznapokban.

„A kéklő félhomályban / Az örök mécs ragyog, / Mosolygón álmodoznak a barokk angyalok… / Hideg kövön anyókák / Térdelnek. Ifjú pap / Magasba felmutatja / Szelíden az Urat. / Derűs hit tűnt malasztját / Könnyezve keresem. / Ó gyönyörű gyerekség, / Ó boldog Betlehem.”

Juhász Gyula gyönyörű soraival kívánok áldott, békés karácsonyt és örömökkel teli új évet!

Kardosné Gyurkó Katalin

a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke