Telt ház előtt adott újévi koncertet a csaknem 40 tagúra bővült Érdi Kamarazenekar a Szepes Gyula Művelődési Központban vasárnap késő délután. A műsoron elsősorban Johann Strauss művei szerepeltek, de voltak még más igazi zenei ínyencségek is. A közönség is dalra fakadt a karmester utasítására, tapsolt, ahogy és ahol kellett, sőt, még találós kérdést is kapott.

Ezúttal fúvósok és ütősök is csatlakoztak az Érdi Kamarazenekarhoz, akiket Héja László „dirigált”, miközben szórakoztatta a közönséget is: megénekeltetett bennünket A cigánybáró alatt, csak úgy zengett a nézőtérről mindenhonnan a hangos „bumm, bumm”, amikor az ágyúkat kellett utánoznia a közönségnek. A cigánybáróból adtak elő részleteket Ambrus Orsolya és Komáromi Márton operaénekesek is. A jó hangulatról pedig Héja Lászlón kívül Sebestyén Gábor konferanszié is gondoskodott, aki egykoron a Lukin László gitártanára volt. Most minden egyes darab előtt elmondta a tudnivalókat a műről, de egyáltalán nem úgy tette mindezt, mint aki egy zenei lexikont olvas fel, hanem közérthetően, és mindig egy kis humorral keverve vezette fel a következő művet. Így megtudhattuk például, hogy Johann Strauss szerint testvére, Joseph tehetségesebb volt, csak ő meg népszerűbb. Vagy hogy Jókai sokat segített A cigánybáró című regényének operettfeldolgozásában Johann Straussnak, illetve annak konkrét színpadra állításában, cserébe meg sem hívták a bemutatóra. Aztán zenei ki mit tud következett: melyik Szécsi Pál dallam ismerhető fel Ivanovici A Duna hullámain című művében – egy kis mankót nyújtott Sebestyén Gábor: „E”-vel kezdődik és „gy szál harangvirág”-gal folytatódik.

Miközben volt móka és kacagás is, a szimfonikussá bővült kamarazenekar káprázatos, jól felépített, sokszínű műsorral örvendeztette meg a közönségét elsősorban Johann Strauss műveiből. Rédai Erzsébet, aki alapítója és 29 éve művészeti vezetője a zenekarnak azzal magyarázta, hogy ennyire összefonódik az újév Strauss zenéjével, hogy „árad belőle az öröm és a tánc – egy régebbi kor tánczenéje”. Így az első rész kizárólag Straussról és elsősorban A cigánybáróról szólt, Mirabella és Szaffi szerepében Ambrus Orsolyával, Barinkay szerepében pedig Komáromi Mártonnal. Johann Strauss – a fentiek szerint tehetségesebb, de népszerűtlenebb – testvérétől Mézes Gyöngyi, a Lukin László Zeneiskola ütőszakos tanárának egy kis bohóckodása kíséretében a Kovács polka szerepelt a palettán. Majd A cigánybáró Bevonulás indulójára vonultak ki szünetre a zenészek és a közönség is.  A második részben aztán magyar dallamok is megcsendültek: Erkel Ferenc Hunyadijából hallgathattuk meg a Palotást, aztán az Éljen a magyart. A darabok hol lágyabban keringőztek, hol pattogósabban ugráltak, mint a polkában, szép, hullámzó ívet adva az estének. Ivonovici A Duna hullámain, Strauss Vadászata, Waldteufel Korcsolyázók című keringője, Strauss Mennydörgés és villámlása váltakozott egymás után, és persze nem maradhatott el az újévi koncertek szerves részének számító Radetzky induló sem, amire a karmester vezényletére a közönség lelkesen tapsolt. Mégis, az est fénypontja még ezelőtt bekövetkezett. A Császárkeringő – nevéhez hűen – feltette a koronát a koncertre, Rédai Ezsébet csellószólója alatt pedig még az előttem ülők is összesúgtak: Gyönyörű! De talán igazságtalanság egy embert kiemelni, hiszen minden vonós, mellettük pedig a fúvósok és az ütősök is odatették magukat.

Pedig, mint ahogy később Rédai Erzsébet elmondta, sok új darab volt a zenekar számára, rengeteget dolgozott a vonósokkal Héja László, hiszen az első hegedű virtuóz szólamai nagyon sok munkát igényeltek. Az sem tette túl egyszerűvé a dolgukat, hogy egyszerre kellett próbálniuk több előadás különböző programjait, hiszen már október elejétől elkezdtek az újévi koncertre készülni, párhuzamosan az október 23-ai és az adventi műsorral. Rengeteg próbájuk volt, de mindet végigcsinálták, ahogy szokták, szívvel-lélekkel.

Ezt a műsort előadják még valahol? – kérdezem már a koncert után a zenekar művészeti vezetőjét.

Kipróbáltuk azt, hogy ha már megtanuljuk, és ennyi munka volt vele, akkor adjuk elő. Volt egy év, amikor háromszor adtuk elő, Törökbálinton és Százhalombattán is. Ráfizetés volt. Nem vagyunk annyira ismertek. Százhalombattán kevesen jöttek el. Törökbálinton valamennyivel többen, mert az ottani kórust is bevontuk, és ők hozták a közönséget. És akkor azt mondtam, hogy legyen csak az érdieké ez a műsor.

Mi a következő terv?

Van már egy felkérésünk a tavaszi idényre: a törökbálinti vegyeskarral a Szent Cecília misét adjuk elő majd, ami csaknem egy egész estét betölt, és hogyha erre már egy szimfonikus zenekar összejön, akkor lehet, hogy meg tudnánk csinálni a Saint-Saëns csellóversenyt is. Utána pedig szerenád estre készülünk a Földrajzi Múzeumba. Egyelőre ennyi a konkrétum, de ezen kívül még adódhat program. Például húsvétkor is mindig játszunk: Stabat Matert, és egyéb odaillő műveket, kantátákat.

29 éve alapította meg a zenekart, azóta a művészeti vezetője. Mi változott és mi nem az elmúlt évtizedekben?

Egy kicsi, pár tagú együttessel indultunk, és valóban nagyobb létszám lett. Most, amit hallhattál, már elég komoly hangzást produkál.  Amiben még gyarapodtunk, növekedtünk, az a repertoárunk: évről-évre mindig van új, amit tanulunk. Dolgozunk kórusokkal és szóló énekesekkel, illetve csináltunk már kürtversenyt, oboaversenyt, fuvola versenyt, fuvola-hárfa versenyt. Évről-évre tanulunk valami újat. Kezdtük annak idején Corelli concertokkal, meg Vivaldi és Bach versenyművekkel, és ezekre mindig vissza-visszatérünk, mert ezek örök értékű darabok. Bach Brandenburgi versenyét szinte mindegyiket megcsináltuk, talán csak az elsőt nem. A barokk zene a mi összeállításunkra is a leginkább illő. De szeretünk magyar zenét is játszani. Van egy zeneszerző, Király László, aki egy időben álladóan írt a zenekarunknak. Jó barátja volt Lukin Lászlónak, és írt egy elégiát az emlékére a zenekarunk számára. Van egyébként csellókvartettje is, azt is elő kellene egyszer adni. Aztán a ma élő magyar zeneszerzők közül Fekete Gyula egy divertimentóját tanultuk meg és játszottuk el – ez lett az érdi bemutatója. Sok bemutatót tartottunk. Úgyhogy rengeteg művet megtanultunk: ebben is növekedtünk.

És a közönség szeretetében?

A közönség szeretetében is. Az újévi koncert plakátjai csak decemberben készültek el, akkor kezdtük terjeszteni, de az utolsó három hétben az Érdi Újságban is megjelent. Ebben is van segítségünk, aki nagyon ízléses meghívókat, jegyeket készít. És…

Most teltház volt…

Igen. Ennek is megvan a speciális közönsége, talán a legnagyobb közönsége. Sokan jönnek azért a Földrajzi Múzeumba is, ott is telt ház szokott lenni, a templomi koncertekre a templomba járó hívek szoktak jönni, és rajtuk kívül persze a mi barátaink. Úgyhogy mi Érden jól érezzük magunkat, mert szívesen hallgatnak minket.