Már gimnazistaként elkötelezte magát a környezetvédelem mellett. Ma a Vörösmarty Mihály Gimnázium biológia-kémia szakos tanáraként koordinálja a diákok munkáját és az iskola kertjének fejlesztését. Kétgyermekes anya, aki a tanítás és a tudományos munka mellett a város természeti értékeinek megóvása érdekében önkéntes szerepet is vállal. Dr. Kállayné Szerényi Júlia tevékenysége elismeréseként tavaly év végén Pest Megye Környezetvédelméért Díjban részesült.

– Abban a gimnáziumban tanult, ahol az édesapja, Szerényi Gábor legendás biológia tanárnak számított, majd a nyomdokaiba lépett. Hogyan élte meg mindezt?

– Mindenképpen meghatározó volt számomra, hogy a szüleim is ebben a gimnáziumban tanítottak. Biológia-kémia szakos tanárok voltak mindketten, de tudományos munkával is foglalkoztak. Édesanyám antropológiával, édesapám pedig növény- és állattannal. Egy ilyen közegben nevelkedve, szinte nem is történhetett másként, minthogy már gyerekként beleszerettünk a természet csodáiba. Rendszeresen jártunk kirándulni, táborozni és gyakorlatilag „összenőttünk” a természettel. Mindez rengeteg segítséget jelentett a saját érvényesülésünkben, sőt még ma is nagyon sokat számít, mert a legfontosabb kérdéseket, szakmai problémákat mindig megvitatjuk családi körben és segítjük egymás munkáját. Édesapám a mai napig elkísér a terepgyakorlatokra, sőt az általa elindított, legendás biológus tábort is közösen szervezzük.

– Tervezte, hogy a diploma után visszajön a Vörösmartyba tanítani?

– Előbb a biológus kutató szakot végeztem el az egyetemen, botanikus vagyok. A kutatási területem a löszvegetáció tanulmányozása volt. Mivel nagyon szeretek kísérletezni, az utolsó évben felvettem a biológia-kémia tanárszakot is, egyéni tanrenddel, így egy évvel később biológia-kémia szakos pedagógusi diplomát is szereztem. Ezzel lehetőségem nyílt a kutatásra és a tanításra is. Négy éven keresztül ösztöndíjas botanikus doktoranduszként dolgoztam az egyetemen, de miután családot alapítottam és megszülettek a gyerekek, fiatal anyaként jobban megfelelt egy, az otthonunkhoz közelebbi munkahely. Az egyetemen is szerettem tanítani és szívesen tartottam gyakorlatokat, ezért örültem, hogy pedagógusként jöhettem vissza az egykori iskolámba. A tanításban az a jó, hogy a kutatási tapasztalatokat is kiválóan alkalmazhatom az oktatásban, és az új ismereteket azonnal közvetíthetem a diákoknak. A két irány tehát nem kizárja, sokkal inkább erősíti és fejleszti egymást. Különösen akkor, ha érdeklődők a gyerekek, hiszen a kutatómunka soha nem lehet öncélú, akkor van értelme, ha az új eredményeket van kivel megosztani.

– Vajon a diákok is értékelik az efféle ismeretszerzést?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a gyerekek roppant szívesen járnak kirándulni, élvezik a biológus tábor minden percét, örömmel vállalják az állatházban az állatok gondozását és szívesen dolgoznak a gimnázium kertjében, ha látják, hogy én is szívesen foglalkozom ezekkel. Sőt, ők maguk is rengeteg új ötlettel állnak elő. Jó példa erre az állatházunk új, akváriumi részlegének kialakítása. Egy kaposvári tanulmányi versenyt követő beszélgetésen kerültek szóba kipusztulás szélén álló halfajok. Diákjaink kezdeményezésére 2016-ban csatlakoztunk két, a kihalás szélére sodródott, Mexikóból származó, magashegyi fogaspontyfaj tenyésztésének a programjához. Azóta, az adott tenyésztési technológia szerint dolgozva eredményesen szaporítjuk iskolánkban a ritka fogaspontyokat. A sikeren felbuzdulva, a fiatalabb diákok tarisznya-, garnéla- és legyezőfarkú rákok, valamint pézsmateknős tartásának is megteremtették a feltételeit. A diákok nagyon kreatívak, a fejlesztéseket is maguk tervezik és maguk oldják meg, felosztva egymás között a feladatokat. Az állatgondozó szakkör mellett van természetjáró szakkörünk, a már említett biológus tábor, és vezetek egy, a gimnázium kertjének gondozását végző szakkört is. Az iskolapark fejlesztését nyolc-kilenc évvel ezelőtt, amikor pedagógusként idekerültem, jómagam kezdtem el.

– Milyen növények találhatóak ebben a kertben?

– Meglehetősen nagy, több mint egy hektárnyi területről van szó, amelynek egy részét „készen kaptam’” hiszen a fásítását már akkor megkezdték, amikor az iskola ideköltözött. A legöregebb fákat – platánokat, török mogyorót, ezüstfenyőket –  az 1960-as évek elején ültették, ezért ezekhez igazodva alakult kert. Cserjesorokat telepítettünk, bővítettük a fa- és a lágyszárú állományt, így ma már az öreg fák és az új telepítések park jellegű kertet alkotnak. Az a lényeg, hogy egy olyan nyitvatermő, illetve lombhullató fás szárú gyűjteményünk legyen, amely lefedi a tananyagot, ugyanakkor reprezentálja is hazánk növényvilágát. A kert északi oldalán már az összes fontos nyitvatermő faj megtalálható. Most alakítjuk ki a lombhullató fajok gyűjteményét olyan őshonos erdei fajokból, amelyek jól bírják a gyűrődést városi körülmények között is. Ültettünk juharokat, kőriseket, molyhos tölgyet, gyertyánt, bükköt. A sok színes évelő lágyszárú egy részét otthonról hoztam, más részét szülők adományozták. A fák alá erdei vadvirágokat telepítettünk. Nem titkoltan az a célunk, hogy a kert igazi arborétummá váljon, valamennyi növény névtáblát is kapjon, hogy a diákok nézegessék, esetleg megjegyezzék és később bárhol felismerjék őket. A park segít az oktatásban is, ha például a nyitvatermőket tanítom, csak kimegyünk az osztállyal a kertbe, és nem a tankönyv ábráiból, hanem élő példányokról, testközelben ismerkedhetnek meg velük a tanulók.

– Nemcsak a növény-, hanem az állatvilága is gazdag. Milyen állatok élnek a kertben?

– Több mint 30 madárfajt figyeltünk meg a kertben. A téli időszakban történő gondozásuk, rendszeres etetésük, itatásuk a diákok feladata, akik ezt a közösségi szolgálat keretében látják el. A denevérek védelme érdekében denevérodúkat is kihelyeztünk. A madárbarát kert címet 2012-ben kaptuk meg. A kert ízeltlábú-világa is gazdag. A sportpályák melletti, napsütéses száraz területen sokféle boglárkalepke, sáska és szöcske faj él, köztük védett fajok, például a sisakos sáska, ezenkívül gyakori a szintén védett szongáriai és pokoli cselőpók is. Az Érdi Vörösmarty Gimnázium 2016-ban ökoiskola lett, amely cím egyfelől elismerést jelent, másfelől viszont kötelezettségekkel is jár. Tavasszal egy bio-konyhakertet alakítunk ki fűszernövényekkel és zöldségfélékkel, amely tovább színesíti, gazdagítja az iskolakert növényvilágát. A locsolást csapadékvíz gyűjtésével oldjuk meg. Feladatunk a tavaly átadott új tornaterem építését követő kertrendezés is, bár ennek nagy részét még az ősszel sikerült megvalósítani.

– Oroszlánrészt vállalt a Fundoklia-völgy botanikai feltárásában és népszerűsítésében. Miként látott hozzá?

– Több mint egy évtizeddel ezelőtt vettem fel a kapcsolatot az Érdi Környezetvédő Egyesülettel, amikor Bartos Csilla volt a vezetője. Ekkor került – immár sokadszorra – középpontba a Fundoklia ügye. Nagy probléma volt, hogy noha folyamatosan kitakarították, rövid időn belül újra meg újra megtelt szeméttel. Az önkormányzat egyik elkötelezett hivatali munkatársával, Nagy Annamáriával sokat jártunk ki a völgybe és akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy ideje lenne végleg megoldani a sorsát, hiszen még a szemétkupacok ellenére is rengeteg értékes faj élt benne! Az egyesület munkatársai, de főként Bartos Csilla, aki rengeteg munkát ölt a pályázatok megírásába, valamint Czabai Balázs, elkötelezett környezetvédő heroikus munkát végeztek. Az összes létező és nem létező kapcsolataikat megmozgatták, hogy mindenki ott legyen a Fundoklia nagytakarításain. Hatalmas, szervezetek közötti és lakossági összefogással 2009-ben végre sikerült teljesen  kitakarítani a területet. Megterveztem a tanösvény útvonalát, elkészítettem a táblák szövegét, és az önkormányzat anyagi támogatásával még annak az esztendőnek a végén át is adtuk Érd első tanösvényét, amely az amortizáció és a szándékos rombolások dacára ma is áll. Tavaly a Pest Megyei Értéktár túra előtt ismét csak az önkormányzat anyagi ráfordításával sikerült megújítani. Kijavították az elöregedett lépcsőket, korlátokat és újakra cserélték a fakuló táblákat. Fontos volt a völgy bejáratánál a világítás megoldása is, zsákutcák kialakítása, valamint a terület kősáncokkal történő lehatárolása, mert az illegális szemetelők ma már nem mehetnek be észrevétlenül és könnyen erre a területre. Bár ellentmondásnak tűnik, de terület a beépítésének fokozódása kedvezően hatott a völgy megóvására, mert így már nem számít annyira félreeső területnek. A környéken élőknek is fontos lett, hogy tiszta, szép környezetben éljenek, így jobban odafigyelnek a védelmére. Ezzel együtt a polgárőrség is szerepet vállal megóvásában, gyakran járőröznek arrafelé.

– Az önök munkájának köszönhető, hogy egyre többen felfedezik és értékelik a város természeti kincsét.

– A Fundoklia-völgy óriási értéknek számít, hiszen annyira különlegesek a természeti adottságai. A meleg délies lejtők és egy karnyújtásnyira tőle a mély árnyékos völgy, egészen más mikrovilág. Az eddigi kutatások ellenére folyamatosan, szinte minden évben új értékes fajokra bukkanunk, például az ízeltlábúak közül. A gimnázium egyik korábbi tanulója, Molnár Balázs, aki ugyancsak biológus lett, a Fundoklia ízeltlábúvilágából írta a szakdolgozatát. Olyan fokozottan védett ritkaságokat sikerült megtalálnia, mint az óriás keresztespók és a rablópille. Bátran kijelenthetjük: hihetetlen értékeket rejt ez a völgy és még mindig vannak felfedezésre váró kincsei!

– A Fundoklia kincseire írásos anyagokban is felhívta az érdiek figyelmét. Miről szólnak  ezek a tanulmányok?

– Még kétezres években megtörtént a terület teljes botanikai felmérése és állatvilágának feltárása, elkészítettem a völgy élőhelytérképét. Az eredményeket szakcikkek és egy hatástanulmány tartalmazza a legrészletesebben. Ezek kivonata az a legfontosabb információkat összegző leporelló, amit az érdeklődők kezébe adunk, amikor végigvezetjük őket a tanösvényen. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a Fundoklia-völgynek felbecsülhetetlen régészeti értékei is vannak, ami a terület hihetetlen összetettségét mutatja.

– Ön is vállal szakvezetést a tanösvényen?

– Ha ráérek, természetesen mindig szívesen megyek és örülök, hogy vannak visszatérő csoportok is. Nagyon jó érzés számomra, ha az őszintén érdeklődő emberekkel járhatjuk körbe ezt a nagyszerű területet. Talán május közepétől június közepéig a legszebb a völgy, amikor a tarka virágszőnyeg felett valósággal úszik az árvalányhaj tömege, a forró nyári hónapokban ugyanis kiszáradnak a gyepek. Augusztus végén azonban ismét érdemes időt szánni a bejárására, mert megjelennek a kora ősszel nyíló fajok, így a fokozottan védett magyar gurgolya, a védett szürkés ördögszem, vetővirág.
Amikor a Fundoklia-völgy feltárását elkezdtük, az Érd TV is tevékenyen részt vett az anyagok dokumentálásában. Szegedi Levente operatőrrel és Czabai Balázzsal rengeteg felvételt készítettünk a Beliczay-szigeten, a Kakukk-hegyen, a Fundoklia területén, a Czabai kertben és a Druzsin házaspár egyedülálló pozsgás gyűjteményében, de időhiány miatt ezekből eddig csak két ismeretterjesztő film, a Beliczay-sziget és a Fundoklia-völgy élővilágát bemutató természetfilm készült el. A többi anyag még raktáron vár feldolgozásra. A filmek azért nagyon értékesek és fontosak, mert azok is élvezhetik a látványt és juthatnak fontos információkhoz, akik nem érnek rá kimenni oda, vagy esetleg bármilyen okból nem képesek részt venni a kirándulásokon. Ezért úgy vélem, a többi film elkészítése még olyan feladat, amit feltétlenül pótolnunk kell.

– Említette, hogy a tanítás mellett a kutatást sem adta fel. Milyen területen dolgozik?

– Amikor a szakdolgozatomat írtam, szívem szerint a Zemplénbe indultam volna, mert oda sokat jártunk táborozni is, de csak olyan terület feltárására vállalkozhattam, ahová könnyen és gyakran ki tudok menni, hiszen folyamatos terepmunkát igényel a növényzet felmérése. Így esett a választás Érd Duna-parti részére, a Kakukk-hegyre és környékére. Gyakorlatilag feltáratlan terület volt és meglepően értékesnek bizonyult. Egyedülálló növényvilága miatt országos védelemre javasoltam és nagy örömömre a terület 2007-ben országosan védetté vált. Az első önálló kutatási munkám a Kakukk-hegy volt, majd Sánc-hegy és a környező löszterületek következtek. Utóbbiak, hasonlóan a Kakukk-hegyhez, páratlan természeti értékek. Az Európai Uniós csatlakozásunk kapcsán került sor az ország természetes vegetációjának teljes állapotfelmérésére. Ennek keretében kaptam megbízást az Észak-Mezőföld flóra- és élőhely térképezésére, amely több évig tartott és megint sok meglepetést hozott a tudomány számára. Legértékesebbnek közel százhúsz, új, természetközeli állapotú lösznövényzet folt bizonyult. Ez azért érdekes, mert az Észak-Mezőföld alapvetően mezőgazdasági terület és mégis hihetetlen kincsek, például a fokozottan védett gyapjas csűdfű, borzas macskamenta legnagyobb hazai állományai kerültek elő a kis löszfragmentumokból. Az adatok elemzése sokváltozatos matematikai statisztikai módszerekkel történt, az eredmények pedig további szukcessziós vizsgálatok alapját jelentik. Igyekszem naprakész maradni, éppen február végén utazom Debrecenbe a „XII. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében” konferenciára, ahova egy poszterrel jelentkeztem.

– A terepmunka azonban nem egy-két napos feladat. Sok türelmet követel?

– Nagyon sokat. Ami a kívülállóknak könnyed sétálgatásnak tűnhet, az nagy figyelmet, pontosságot és jelentős fizikai teljesítményt igénylő terepmunka, főleg 30-40 fokos nyári melegben, 50-60 fokos löszlejtőn! Ráadásul a löszgyepek első, leggazdagabb aszpektusa május közepétől július közepéig tart, aztán a száraz időszakban „pihen” a növényzet. Tehát nagyon kell iparkodni, hogy az optimális állapot fennmaradásáig befejezzem a felmérést, különben egy évet kell várni a következő alkalomra! Előfordult, hogy meg kellett beszélnem a pásztorral, ne hajtsa már rá a marhákat a távolabbi gyepekre, mert mindent lelegelnek, összetaposnak mielőtt végeznék a munkámmal!

– Hogyan készül fel, mit visz magával, amikor terepmunkára indul?

– Először is – főként a darazsak és a leégés veszélye miatt – jól be kell öltözni. Nyáron is hosszú nadrágot, hosszú ujjú inget veszek fel és elmaradhatatlan kellék a szalmakalap, napszemüveg. Nélkülözhetetlen egy megfelelő minőségű légi fotó, mert némi rutinnal annak alapján el lehet különíteni a különböző növényzeti foltokat. Mióta van GPS, könnyebb a munka, pontosan lehet rögzíteni adatokat és később a számítógépes adatfeldolgozás is egyszerűbb. Az új módszereket, számítógépes programokat folyamatosan tanulnom kell, mert ezek könnyítik meg vagy teszik gyorsabbá az értékelést. A tanításnak azt köszönhetem, hogy nem felejtem el a több ezer növényfajt, hiszen amikor a gyerekekkel kirándulok, újra meg újra fel kell idéznem a neveket, mert sokszor kérdeznek.

– A biológiát illetően, vajon folytatódik-e a családi hagyomány?

– A nagyobbik lányom kilencedikes, ő orvosi pályára készül, a kisebbik hatodikos. Mindketten itt tanulnak még a gimnáziumban. A férjem kutatóvegyész. A gyermekeink akarva-akaratlanul is belenőttek ebbe a világba, hiszen ahogyan korábban jómagam, ők is rendszeresen részt vesznek a kirándulásokon, a biológus táborba is velem jönnek és a családdal is gyakran túrázunk.

(Érdi Újság)