Káprázatos hónapokat tudhat maga mögött az MTK Budapest 19 éves érdi rövidpályás gyorskorcsolyázója, Bácskai Sára Luca. Bánhidi Ákos tanítványa előbb még januárban megszerezte első érmét a felnőttek között az Európa-bajnokságon, majd a pjongcsangi téli olimpián a váltóval 3000 méteren világcsúcsidőn belüli eredménnyel, negyedik helyen zárt. Ezt követően viszont még a montreáli világbajnokságon is jelenése volt. Interjú Bácskai Sára Lucával.

Mielőtt a drezdai Európa-bajnokságról, a pjongcsangi olimpiáról vagy a montreáli világbajnokságról, azaz az elmúlt hónapok nagy eseményeiről beszélnénk, mesélj arról, mennyire fontos a versenyek előtti regeneráció? A jó alvás? Mert például az Európa-bajnokságon úgy lettél bronzérmes, hogy előtte nem aludtál, az olimpián pedig a földön aludtál, mert az ötfős váltó külön szobában aludt volna…

– Az Eb-n, a döntő előtti estén nem tudtam aludni. Nem tudtam, hogy ez annak köszönhető-e, hogy nagyon feszült voltam és egyfolytában csak járt az agyam. Sajnos általában ez van a fontos versenyek előtt. Ideje lenne kiküszöbölnöm és megtanulnom, hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket, de nem mondanám, hogy bármi is másként alakult volna, ha kialszom magamat, hisz jó formában éreztem magamat. Sokat számít egyébként a regeneráció, szóval ezt muszáj lesz megtanulnom.

És az olimpián milyen volt? Az ötfős váltónak nem volt elég helye egy szobában, de ti mégis megoldottátok.

– Jó volt, mert együtt voltunk a lányokkal és nem akartuk, hogy bárki is kilógjon, három lány együtt lett volna (Jászapáti Petra, Kónya Zsófia és Bácskai Sára – a szerk.) és azt mondtuk, hogy átmegyünk a nagylányokhoz (Heidum Bernadett és Keszler Andrea), és nem akartunk átcipelni ágyat, így felajánlottam, hogy a földön alszom, ott volt egy matrac és otthonosnak éreztem a helyet, úgyhogy ezzel nem volt probléma.

Az Európa-bajnokságon megszerezted első egyéni érmedet felnőtt pályafutásod során, amikor 1500 méteren bronzérmes lettél, emellett összetettben a hetedik helyen zártál.

– Az volt a legjobb formám a szezonban, és kijött a csúcsforma. Nem mondom, hogy nem kellett szerencse az eredményhez, de arra büszke vagyok, hogy sikerült önerőből bejutnom a döntőbe. Az, hogy a döntőben mi történt… A jég csúszik, de próbáltam úgy helyezkedni, hogy minél jobb helyezést érjek el. Örültem neki, hiszen nem gondoltam volna, mert azt sem gondoltam, hogy indulok egyéniben, de örömmel töltött el az egész hétvége és az összes eredmény.

A bronzérem megszerzése után viszont azt nyilatkoztad, hogy szerencse is kellett ehhez az eredményhez.

– Valóban beleszólt a szerencse is, bár azt hiszem, elég régen volt bármiféle szerencsém ebben a sportban, úgyhogy örülök neki.

Az olimpia előtt milyen volt a csúcsforma? Nem jött túl korán?

– Talán azt mondanám, hogy kicsit korai volt és nem tudtam, hogyan fogjuk ezt megtartani, de ahogy látszik, a váltódöntőben is nagyon jó időt jöttünk a lányokkal. Nem is a fizikai, hanem a mentális állapoton múlt, hogy ki mennyire bírta. Fizikailag mindannyian jó formában voltunk.

Milyen volt az olimpiai falu? Azt mondják, hangulata semmihez sem hasonlítható.

– Ez valóban így van. Egy kis faluban voltunk, olyan volt, mint egy normális falu emberekkel, csak itt minden ember sportoló volt. Jó volt minden sportágba belelátni, együtt étkezni nagy sztárokkal. Felemelő érzés volt majdnem egy hónapon keresztül velük lenni.

Milyen érzésekkel érkeztél az olimpiára, az Eb-n való szereplésed sok önbizalmat adhatott?

– Nem mondanám, hogy elszálltam és sokkal bizakodóbban álltam hozzá, inkább csak próbáltam elhinni, mi van bennem.

Az olimpiai eredmény milyen volt? Úgy lettetek negyedikek, hogy a korábbi világcsúcsot is megdöntöttétek, de a hollandok mögött a B-döntőben így is „csak” országos csúccsal lettetek másodikak, az A-döntőből pedig két váltót kizártak, így lettetek negyedikek. Hogyan nem jött össze az A-döntő, ha a B-döntőben ilyen időt mentetek?

– Elég erős futamot kaptunk az elődöntőben. Itt pedig a legjobb nyolc csapat szerepel, tehát itt mindenki erős volt. A papírforma szerint is a B-döntőben kellett volna szerepelnünk. Az, hogy ott aztán ilyen időt mentünk, nagyban köszönhető a hollandoknak is, akik húztak minket előre. Eredetileg hatodik helyen végeztünk, csak két csapatot kizártak az A-döntőben, de az érzés, hogy világcsúcsidőn belül koriztunk, az fenomenális.

Hogyan jöhetett mégis össze ez az eredmény?

– Mivel ez már az olimpiai szereplésünk végén volt, az összes erőnket próbáltuk kiadni magunkból a lányokkal. Ott voltak előttünk a hollandok, mi pedig próbáltunk kaparni utánuk, ez pedig sikerült is.

Az olimpia után azonban nem álltatok le, hiszen márciusban rendezték Montrealban a világbajnokságot. Az olimpia izgalma mennyire múlt el?

– Megmondom őszintén, nem csak magamon, hanem a többi versenyzőn is azt láttam, hogy kicsit kiengedett, mert mindenkinek a fő versenye az olimpia volt, hiszen erre edzettünk négy éve, a világbajnokság pedig minden évben van. Szóval ez egy kicsit kiengedős verseny volt, nem foglalkoztunk vele, próbáltuk jól érezni magunkat.

Szóval a világbajnokság egy olimpiai levezetőverseny volt?

– Pontosan.

A következő időszakra ezek szerint az olimpia eredményeiből kell kiindulni, nem a világbajnokságéból.

– A világbajnokságot el kell felejteni, mert nem sikerült jól, szóval az olimpiára kell alapozni.

Ennek ellenére a váltóval hoztatok egy jó eredményt, a B-döntőben másodikak lettetek, így ötödik helyen végeztetek. Ez minek köszönhető?

– Sajnos abban az elődöntős futamban elestem. Próbáltam előzni, meglöktek, próbáltam talpon maradni, de kaptam még egy lökést, amit már nem tudtam megtartani. Mondanám, hogy rajtam múlt, de egy csapat vagyunk, szóval remélem, a lányok nem mérgesek rám… De másképp is alakulhatott volna, önerőből simán meg kellett volna nyernünk a B-döntőt.

Heidum Bernadett a világbajnokság után bejelentette visszavonulását. Ez milyen változásokat hoz a csapatba?

– Szomorúan fogadtuk. Gondoltuk és tudtuk, mi lesz a vége, reméljük, nem fog teljesen elvonulni és időnként vissza fog térni, mert egy nagyon erős tagja a csapatnak. Mindenféleképpen segít minket, hogy minél jobbak legyünk, mind a személyiségével, mind a rutinjával.

Mesélj magadról is, Érden nőttél fel, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolába jártál. Információim szerint elég sokat sportoltál, a diákolimpián is több sportágban kipróbáltad magad.

– Eleinte kézilabdáztam, de mellette sok sportot kipróbáltam, viszont egyikben sem éreztem azt, hogy az én sportágam lenne. Minden sportot szeretek, a kézilabda mai napig hiányzik, és néha rájövök, hogy kézilabdázhatnék is, de aztán rájövök arra is, hogy a gyorskori a mindenem, és egy olyan sport, amit sosem akarnék feladni

És hogyan jött a gyorskorcsolya? Itt, Érden nem nagyon volt lehetőséged ezzel a sportággal megismerkedni.

– Valóban, de a vicces dolog, hogy egy érdi család mutatta meg nekem. Amikor a Kőrösiben voltam harmadikos, az egyik fiú elhívott az edzésükre, és annyira megtetszett, hogy másnap visszamentem. Aztán két éven keresztül párhuzamosan kézilabdáztam és gyorskorcsolyáztam, de választanom kellett.

Mikor fordult ennyire komolyra a gyorskorcsolyázás? Mintha azt mondanád, hogy első látásra beleszerettél, de egy kilenc-tízéves gyerek még nem biztos, hogy így gondolkodik.

– Mióta az eszemet tudom, a lényeg az volt, hogy ott legyek az olimpián. Mindig szerettem a kihívást és ez a sport egy ilyen nagy kihívás volt számomra. Akkor ezt a sportot szinte senki sem ismerte, most pedig már majdnem mindenki ismeri, én pedig láttam benne a lehetőséget. Ez kiskoromban nehezen volt érthető, de kíváncsi voltam, mi lesz belőle a végén.

Mennyi lemondással jár ez a sportág? Van egy roppant kemény versenyidőszakotok, de gondolom, nyáron kevesebb a teendő.

– Aki élsportoló, annak a pályafutása sok lemondással jár. Azt hiszik, hogyha vége a szezonnak, akkor mi megállunk, ami nem igaz! A nyár gyakran durvább, mint a téli szezon. A főszezon után szoktunk kapni egy hónap pihenőt, most, az olimpia miatt két hónapot kaptunk. Nyáron viszont alapozás van és nem is vagyunk itthon, megyünk edzőtáborozni.

Mit csinálsz, amikor nem edzel?

– Most álltam rá a nagy tanulásra, hiszen érettségi előtt állok. Próbálok nem mindig tanulni, mert már kikészülök… Elég stresszes volt a versenyszezon is. Egyébként nagyon szeretek főzni, ezzel próbálom nyugtatni magam. Illetve most, hogy jó lett az idő, szeretek kimenni a padra és csak ücsörögni.

Miből érettségizel és hova tovább?

– Az alaptantárgyakból, és angolból fogok emeltezni. A Corvinust jelöltem meg gazdálkodás és menedzsment, illetve kereskedelem és marketing szakon.

Ezzel szeretnél majd foglalkozni, vagy ez még csak a távolabbi jövő zenéje?

– Ez még csak a távolabbi jövő. Ha befejezném a korcsolyát, mivel a főzés jelenti minden boldogságomat, azzal mennék tovább, de rengeteg időm van még ezt eldönteni a kori közben vagy után.

Mik a tervek nyárra?

– Annyit tudok, hogy június közepéig pihenünk, én az érettségivel foglalkozom, utána tudjuk meg, megyünk-e valahova edzőtáborozni.

Ilyenkor mennyit foglalkoztok a jéggel, illetve az edzéssel? Mennyire vannak kültéri, egyéb foglalkozások?

– Fel szoktunk járni a Normafára, ott sokat szoktunk alapozni, imitálni. Ha elmegyünk edzőtáborozni, az ugyanúgy zajlik, mint egy versenyidőben rendezett nap, csak több és hosszabb az edzés.

Mik a saját terveid? Az edzések és az iskola mellett mit lehet csinálni?

– Ezek csak most fognak körvonalazódni, mert a szezonban nincs időm ezekre, de az energiámmal és az erőmmel van a probléma, mert napi több edzés után nincs hangulatom akkor kimozdulni sehova. Egyébként szeretek túrázni, strandra járni, vagy bármi olyan tevékenységet, ami kikapcsol. Igaz, most már elkezdtem mozogni, mert hiányzik, de ez nem akkora terhelés.

Érden nőttél fel, de mégis mennyi időt töltesz itt, amikor az iskolád és az edzéseid is Budapesten zajlanak?

– Két éve költöztem be Pestre, mert nem tudtam ennyi edzést kivitelezni ennyi utazással, főleg úgy, hogy a mostani iskolám, a TF Gyakorlója a Normafán van. Heti egyszer, vagy jó időben többször is ki szoktam jönni anyuékhoz napozni.

Milyen álmaid vannak? Említetted, hogy nagy álmod volt az olimpiai szereplés, de ezen kívül?

– A jövőbeli cél, hogy minél jobb eredményeket érjek el és a következő olimpiára is kijussak (2022, Peking – a szerk.), nem csak váltóban, hanem egyénileg is olyan helyezést érjek el, amire azt mondom, hogy ezért küzdöttem és megérdemlem. Akkor lennék a legboldogabb, ha kiadnám magamból a maximumot.

Abban a furcsa helyzetben vagy 19 évesen, hogy bejártad a világot. Ha csak a közelmúltra tekintünk vissza, akkor Drezda, Pjongcsang és Montreal. Milyen érzés? Nem sokan mondhatják el magukról – pláne, ilyen fiatalon – hogy ennyi helyen jártak a világban.

– Szokták is mondani, milyen jó dolgom van ezzel, hogy bejárom a világot. Nem igazán tudom megfogalmazni ezt, mert nyilván szerencsés vagyok, hogy mindenhová mehetek, de nem realizáltam még magamban, hogy ezt át tudtam élni és minden kontinensen megfordultam. Ha felnőtt leszek, akkor majd értékelem ezeket a pillanatokat.

(Kiemelt kép: DPA)