A napokban ballagnak el a nagycsoportos óvodások, akik számára szeptembertől már nem a pöttyös labda, hajas baba és kisteherautó, hanem a ceruza, füzet és tankönyv lesz a mindennapi pajtás. Sokan felesleges rongyrázásnak tartják az óvodai ballagást, pedig nem az. A Kutyavári Óvoda Őzike és Róka csoportjának búcsúztatóján jártunk.

Itt egy évzáró ünnepség keretén belül búcsúztak el az ovisok jelképesen társaiktól, az óvónéniktől és az óvoda falaitól. Csak jelképesen, hiszen egyrészt nyáron még sok-sok napot töltenek el itt a legtöbben, másrészt az egyik csoportból tizenheten, a másik, vegyes csoportból csak öten  ballagtak most el.

Csernyák Györgyi tagóvoda-vezető a mesék záró fordulatával élt a Róka csoport ballagásán elmondott beszédében: “minden jó, ha a vége jó”, mondta a nagycsoportosoknak, és sok sikert kívánt nekik és az Őzike csoport ballagóinak is az iskolás évekhez, illetve megköszönte a szülők eddigi támogatását. Az Őzike csoport szerdai és a Róka csoport csütörtöki ballagásának főszereplői természetesen a gyerekek voltak, akik több tucat verset, mesét, mondókát és körjátékot adtak elő, amit az évek során itt tanultak az óvónők és a dajkák segítségével. Az Őzike csoportosoknak ez volt a harmadik és sokaknak az utolsó óvodás évzáró műsora, a három év alatt a gyerekek egyre hosszabb verseket mondtak ezeken az alkalmakon, egyre magabiztosabban. Most is csak úgy zengett az óvoda aulája Donászy Magda óvodát búcsúztató verseitől.  Aztán előkerültek a kis tarisznyák, bennük sóval a sószobából, pogácsával, kis füzettel és ceruzával, hogy az elballagók örökre magukkal vigyenek valamit innen. (De a legfontosabbat, biztos vagyok benne, már gondosan elraktározták kicsi szívükben.) A szülők a gyerekek nevében Aranyosi Ervin A szívek szabója című versével köszönték meg az óvónőknek  és a dajkáknak, hogy három évig gondozták, nevelték, szerették, ha kellett, fegyelmezték a kicsiket – egyfajta pótanyukaként. Ha eddig valakinek szárazon is maradt a szeme, hát most garantáltan vehette elő a zsebkendőjét. A gyerekek meg tekergették a fejüket egyik síró óvónéniről a másik síró anyukára.

Rengeteg netes kommentet olvasni arról, hogy mi értelme óvodásoknak ballagni, csak felesleges hajcihő az egész, az iskolai ballagásnak van egyedül jelentősége. De miért is? Lehet, hogy csak három évig járnak ide a kicsik, de a személyiségük kialakulásának egyik legfontosabb korszakában. Ne becsüljük alá tehát se ezt az időszakot, se azt a munkát, amit ezalatt az idő alatt az óvodapedagógusok végeznek. A másik meg, hogy az sem árthat sohasem, ha engedjük a gyerekünket megélni, átélni és ezzel együtt tudatosítani bennük az eseményeket és azokat az érzelmeket, amiket ezek előhívnak bennük. Legyen az öröm, izgatott várakozás – az iskola és az eljövendő évek miatt, vagy szomorúság, mert el kell válni a társaiktól, pedagógusaiktól.

És akkor ide kívánkozik a már emelgetett Aranyosi -versből egy idézet: “Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,/ szeretetet adnak, ölelést cserélnek,/ mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,/ tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet./ És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!/ Otthonban, és szívben meleget csinálnak./ Örömmel lelkedet szép fehérre festik,/ s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.” /Aranyosi Ervin: A szívek szabója/