Idén negyven éve, hogy Érd megkapta a városi rangot. A települést akkor Európa legnagyobb falujaként tartották számon, kevés városi funkcióval rendelkezett, de már akkor is nagy agglomerációs településnek számított.

A hetvenes években Érd teljesen más arcát mutatta, mint amit ma láthatunk, mindenki ismert mindenkit, a kedvező árú telkek, a közeli fővárosi munkahelyek, az autók elterjedése és a kertes ház nyugalmának ígérete rengeteg embert vonzott. A lakosság az érdi kistérségben a 1970-es évektől napjainkig megduplázódott. Erre a rohamra azonban sem az infrastruktúra, sem a települések szerkezete nem volt felkészülve.

A változás az 1920-as évek végén kezdődött, amikor gróf Károlyi Imre és fia, Gyula elkezdték felparcellázni a mintegy háromezer holdnyi birtokrészüket. Trianon után az elcsatolt területekről menekülők számára Érd ideális helynek mutatkozott a letelepedésre.

A huszonezresre duzzadó község a hatvanas években kapott újabb lökést, amikor a hatóságok korlátozni kezdték a Budapestre beköltözők számát. A vidéki élet szomorúságait megelégelők előtt ugyan bezárult a főváros, de ott voltak még az agglomerációs gyűrű települései. Ezek még ideális távolságban voltak a munkához, de a kertvárosias jellegük miatt a vidéki élet szokásaiból sem kellett sokat engedni.

T. Mészáros András polgármester családjával 1965-ben költözött Érdre. Jászkisérről először Budapestre mentek, onnan érkeztek aztán a Selmeci utcába. A városvezető úgy emlékezik, gyerekkorában csak két-három telek volt a környéken, de közel volt a Bem téri buszmegálló és a 8-as számú általános iskola (ma Teleki Sámuel Általános Iskola).

– Az M7-esen túlra, ahol ma több mint nyolcezren élnek, mi kirándulni jártunk. Odajártunk szalonnát sütni, tavasszal ibolyát szedni, tényleg falusias volt a hangulat. Gyerekek voltunk, akkor még nem figyeltük a körülöttünk zajló változásokra, sokan költöztek akkoriban a környékünkre, és láttuk gimnazistaként, hogy épül a lakótelep a Béke téren, de akkor még nem ezek voltak a prioritások az életünkben. – emlékszik a polgármester.

T. Mészáros András 1989-ben, a rendszerváltás után kezdett el politizálni, azt mondja, a célok ugyanazok voltak, mint ma. Vagyis városias környezetet kialakítani, amivel fel lehet zárkózni más nagyvárosok színvonalához. Ugyanakkor akkoriban még az is komoly gondot jelentett, hogy sok helyütt nem volt ivóvíz.

– A gondot az jelentette Érd életében, hogy 1985-ben egy tanácsi rendelet értelmében a város minden területe beépíthetővé vált. Ez egy elhibázott döntés volt, mert aki nem tudott Budapestre költözni, az jött Érdre. Ám előtte is százával jöttek az idetelepedők, hiszen vidéken nem volt munka, nem volt iskola, ezért özönlöttek az emberek a fővárosba, igen ám, de ott nem tudtak letelepedni, mert csak 5 év munkaviszony után lehetett egyáltalán bérleti jogviszonyt teremteni. Érthető okokból, aki vidéken nem tudta eltartani a családját, mert nem volt munkalehetőség – itt viszont tudott dolgozni –, azt nem érdekelte akkor, hogy van-e út, van-e járda a telke előtt, csak az érdekelte, hogy meg tudja etetni a gyermekeit, elérhető közelségben van az orvos, az iskola és a bolt. Később persze kiderült, hogy milyen jó volna, ha lenne víz, ha lenne gáz, ha volna rendes vízelvezetés, de például a telefonra is 1991-ig vártunk. – idézi fel a polgármester.

Arra a kérdésre, hogy milyennek szeretné látni a várost az ötvenedik évfordulóra, a polgármester egyértelmű választ ad.

– Azt szeretném, és az a célom, hogy Érd megmaradjon kertvárosnak. Vagyis, hogy az itt élők kilencvenöt százaléka kertes házban éljen, a többiek pedig társasházakban és a lakótelepen. Viszont ez drága dolog, és azért mondjuk sokszor, hogy le vagyunk maradva, mert amíg a magasépítésű házaknál a vezetékeket el lehet vinni egy-két kilométeres szakaszban, addig egy ekkora területen fekvő város infrastrukturális kiépítése több száz kilométeres szakaszon valósulhat csak meg. Ennek ellenére, hiszem, hogy ez a jó irány. Tisztában vagyunk azzal, hogy vannak adósságaink. Tudjuk, hogy mi kell az itt élőknek: jó út- és járdahálózat, kiváló intézményrendszer, kiépített felszíni vízelvezetés, működő szolgáltatói hálózat. Viszont azt is látni kell, hogy hamarosan itt fog élni százezer ember, akinek munkahelyet kell biztosítanunk. Ma szinte minden felnőtt ember Budapestre, vagy más városba jár el dolgozni, mert Érden csak a tíz százalékuk kap állást. Ha viszont megépítjük az ipari parkunkat és további mintegy tizenötezer munkahelyet tudunk teremteni, akkor lesz annyi iparűzési adóbevételünk, amiből lehetőségünk adódik majd további munkahelyeket teremteni, amelyek a szolgáltatói bázist alkotnák; és akkor mondhatjuk azt, hogy van körülbelül 6-8 milliárd forint plusz bevételünk, amelyek a biztonságos működés feltételei. Hiszem és remélem, hogy mindezt rövidesen elérjük! – zárta szavait T. Mészáros András.