Javasolt a kisdiák erőfeszítéseit rendszeresen dicsérni, eredményeit kiemelni, ugyanakkor a hibáira is mindig figyelmeztessük, de ne hangsúlyozzuk azokat. Ami nagyon fontos, ne érezze, hogy a szülői szeretet és elfogadás a teljesítményétől függ. Ezzel együtt persze szükség van arra, hogy a szülő követelményrendszert állítson fel, de az inkább arra vonatkozzon, hogy a gyermek képességei szerint a legtöbbet hozza ki magából. Az önállóság sem fog egyik napról a másikra ugrásszerűen kialakulni. Már óvodáskorban el kell kezdeni arra szoktatni a gyermeket, hogy a saját dolgait rendben tartsa, például, hogy önállóan öltözködjön.

Az első iskolaévben nem várható el a gyerekektől, hogy egész nap a tanulással foglalkozzanak. Az óvodából általános iskolába vezető úton is fontos betartani a fokozatosság elvét. Az elsősöknek még nem javasolt az iskola melletti külön foglalkozás, legfeljebb a sport heti egy alkalommal, ha igényli a gyerek.

Várakozását, lelkesedését sajnos, sokszor letörik az első hetek az iskolában, amikor szembesül a kötöttségekkel, a folyamatos feladatokkal és versenyhelyzettel, valamint a monotonitással. Engedjük, hogy feszültségét megfogalmazhassa és – elfogadott keretek közt – levezethesse. Erre a szabad játék a legalkalmasabb.

Támasszunk felé reális és jól megfogalmazott elvárásokat, de ne büntessük a hibákat, főként az első szárnypróbálgatások során. A jutalmazás formája elsődlegesen a dicséret és ne tárgyi jutalom legyen. Emellett igyekezzünk a gyermek önmaga felé irányuló elvárásait ésszerű keretek között erősíteni, hogy ne a mi kedvünkért tanuljon, hanem saját maga miatt. Ez később nagy segítség lesz. A gyakorlást, házi feladatot igyekezzünk a minimálisan szükséges szintre és időtartamra csökkenteni alsós gyerekeknél, hogy még kellő mennyiségű idejük maradjon önmagukra. Így nem fogják teherként megélni a tanulást.

Gyakran előfordul, hogy az iskolakezdést élethelyzeti krízisként éli meg a gyerek, ami változatos testi-lelki tünetekben is megjelenhet. Előfordulhat bepisilés, visszatérő hasfájás, dadogás, szorongás, alvásprobléma. Fontos figyelni ezekre, és arra, hogy meddig, milyen intenzitással jelennek meg. Ha tartóssá válnak, vagy fokozódnak, akkor mindenképpen és minél hamarabb keressünk fel szakembert, különben a problémákat hólabdaszerűen görgethetjük majd magunk és a gyermekünk előtt – egész tankötelezettsége alatt. Mindemellett fontos tudni, hogy a tünetek hátterében nem csak az iskolával járó lelki terhelés állhat, ezért minden típusú panasz esetén javasolt orvosi kivizsgálással kezdeni. (Forrás: WEBBeteg)