Immár a negyedik ciklusát tölti az Érdi Görög Nemzetiségi Önkormányzat elnökeként. Oszlopos tagja a görög Kariotidák Asszonykórusnak és évek óta rendületlenül szervezi a görög kultúrát közvetítő városi rendezvényeket. Megtehetné, hogy Kréta szigetére költözzön a lányához, de bármennyire is szeret görögök között lenni, mindig hazavágyik, mert amennyire görögnek, annyira magyarnak is érzi magát. Szopkóné Papakosztandisz Elenával beszélgettünk.

- Tulajdonképpen mikor és hogyan kerültek görögök Érdre?

- Főként a közeli, görögök laktaBeloiannisz faluból, illetve a főváros különböző területéről költöztek ide jelentős létszámban. Többségük 70 évvel ezelőtt érkezett Magyarországra, amikor Görögországban polgárháború dúlt. Akkoriban több ezren kértek politikai menedékjogot és itt telepedtek le. A szüleim nem együtt érkeztek, de itt ismerkedtek meg és alapítottak családot. Később sokan a könnyebb elhelyezkedés reményében költöztek a főváros közelébe. Édesapám egyébként Kréta szigetén született, Melidoni faluban, édesanyám az Ipiroszi hegységéről, Lija falucskából származik, őket is a Budapest közelsége miatti jobb álláslehetőségek hozták Érdre. Én meg már Magyarországon születtem és emiatt egyfajta kettősség él bennem. Bár görög vér folyik az ereimben – amire természetesen nagyon büszke vagyok, sőt le sem tagadhatnám, hiszen árulkodó a habitusom –, de ugyanakkor magyarnak is érzem magam, mert ez a hazám. Szóval: örülök, hogy görögnek születtem, de hálás vagyok, hogy magyarként élhetek.

- Őrizték a szokásokat és ápolták otthon a görög hagyományokat?

- Hogyne! A szüleim természetesen mindent megtettek azért, hogy mi gyerekek tudjuk, honnan erednek a gyökereink, érezzük azt, hogy görögök vagyunk. Kiskorunkban még nem is beszéltük a magyar nyelvet, hiszen akkor még a szüleinknek sem sikerült olyan jól elsajátítani, így otthon csak a görögül kommunikáltunk. Ennek köszönhetem a kiváló anyanyelvi tudásomat, bár később a budapesti „Manolisz Glezosz” görög iskolában is tanultam egy ideig. Aztán ahogy nőttem, egyre inkább hanyagoltam a görögöt, mert fontosabbnak véltem, hogy a magyar nyelvtudásomat tökéletesítsem. Talán azért is, mert nem szerettem volna kilógni a sorból. Gyermek-, de főleg kamaszként nem voltam túl büszke a származásomra, nem akartam más lenni, mint a többiek. Persze, felnőtt fejjel már egészen másként gondolkodik és érez az ember!

- Vajon az itt élő görögök többsége is beszéli a nyelvet és megtartja a szokásokat?

- Természetesen. Több olyan családot ismerek, amelyek a polgárháború elől menekültek, ők ma is tökéletesen beszélik a nyelvet és örömmel csatlakoztak a görög önkormányzathoz. Közülük sokan rendszeresen jelen vannak a rendezvényeinken és támogatnak bennünket nem csak anyagiakban, hanem a tudásukkal, a hagyományok ismeretével is. Ugyanakkor az is igaz, hogy ma már a legtöbb görög családot – amelyekben a szülők már az én korosztályomhoz, tehát a második nemzedékhez tartoznak – többnyire a vegyes házasság jellemzi, ahogyan nekem is magyar férjem lett. A vegyes házasságból született gyermekeknél már kissé halványul a görög nyelvtudás, ám abban biztos vagyok, hogy akinek legalább egyik szülője görög, elképzelhetetlen, hogy ne őriznék a görög hagyományokat!

- Ön mit emelne ki a görög szokásokból?

- Ahol jelentős számban élnek görögök, együtt tartják meg a nemzeti ünnepeinket. Mi leginkább a fővárosban szoktunk ezeken részt venni, gyermekekkel és unokákkal együtt. Ilyenkor a történelmi múltunkra emlékezve előadást hallgatunk meg, majd utána fergeteges mulatság, buli következik, amikor igazi görög módra táncolunk, jól érezzük magunkat. Mégis, számunkra a legnagyobb ünnep a húsvét, amit nálunk mindenki báránysütéssel, a gyertyafény átadásával ünnepel. Ilyenkor nem csak a templomba visznek gyertyát, hanem körbehordják a szomszédoknak, barátoknak is és természetesen a családtagok is átadják egymásnak a gyertyával szimbolizált fényt. Mi kizárólag pirosra festjük és nem díszítjük semmi mással a tojást és amikor megtörjük, az épen maradt szimbolizálja, kinek lesz szerencsés az esztendő. A karácsonyi ünnepünk is más egy kicsit, mert nekünk szilveszter napjára esik az ünnep és mi ilyenkor mind együtt vagyunk. Nem csak a szűkebb, hanem az egész nagy család, testvérek, unokatestvérek, nagyszülők, dédszülők, szóval aki csak él a családban, mind összejövünk és közösen ünnepelünk.

- Van kedvenc görög étele, süteménye?

- Sokan túl, szinte ehetetlenül édesnek tartják a mi süteményeinket és nem is alaptalanul, mert tényleg rengeteg cukorral, mézes sziruppal készülnek. Egy szelet görög süti cukortartalma felér a magyarországi fél tortáéval! A baklavát ismerik legtöbben, de az én kedvencem a hálvá, ami darált tökmagból készül és kevesebb cukrot adunk hozzá. A lényeg, hogy a görög édességek zöme sziruppal készül és jó édes. Ami az ételeket illeti, biztosan ismerik sokan a dolomeszt, vagy a töltött paradicsomot, meg az egyik kedvencem a savanykás ízű, citromos, tojásos csirkeleves, ami talán a magyar raguleveshez hasonló. Hidegen melegen is közkedvelt. Érdemes megemlíteni, hogy a görög konyha zöldség orientált, a habarást és a rántást a görögök nem is ismerik, viszont sok halat és kevesebb húst tartalmaznak az ételeink.

- Pontosan mikor alakult meg az Érdi Görög Nemzetiségi Önkormányzat?

- Valójában a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata szorgalmazta, támogatta a megalakulását, tekintettel arra, hogy Érden elég nagy létszámban élnek görögök és mivel közel vagyunk a fővároshoz, az országos önkormányzat munkáját is nagyban segíthetjük. Számunkra is fontos nemzeti identitásunk megőrzése, kultúránk és hagyományaink ápolása, megismertetése. Érden 2006-ban alakult meg a görög önkormányzat, amelynek a kezdetektől elnöke vagyok, így immár a negyedik ciklusomat töltöm ebben a tisztségben. Előtte 2000-2008-ig a Görögök Országos Önkormányzata testületének voltam tagja két cikluson át.

- Érden sikerült a kitűzött célokat megvalósítani?

- Legfőképpen a görög kultúra és a hagyományok ápolása és széles körű megismertetése volt a célunk és úgy vélem azokkal a városi rendezvényekkel, amelyeket az érdi önkormányzat is támogat, ezt mindenképpen elértük. Idén már két rendezvényünk volt az új Parkvárosi Közösségi Házban. Ezeken kulturális és gasztronómiai élmények egyaránt várják az érdeklődőket. Az önkormányzatunknak egyébként számos olyan tagja is van, akik nem görög származásúak, viszont érdekli őket ez a kultúra, ezért csatlakoztak hozzánk. Programjainkat az állami költségvetés működési- és feladatalapú támogatásából tudjuk megvalósítani, de szerencsénkre a városvezetés is támogatja a működésünket. Az eredményes munka annak is köszönhető, hogy kiváló együttműködés alakult ki több település görög közösségével, így megosztjuk egymással a hagyományőrző kultúránkat.

- Jól tudom, hogy mindemellett egy görög népdalkórusban is énekel? 

- A Kariotidák Asszonykórusnak vagyok tagja, amely kizárólag görög népdalokat énekel. Nem érdi az énekkar, de természetesen szívesen teszünk eleget a városi rendezvényekre szóló meghívásoknak is, így többek között rendszeres szereplői vagyunk a nemzetiségi rendezvényeknek, valamint minden évben fellépünk a Szőlővirág ünnepen, hiszen ez is hagyományos nemzetiségi találkozó Érden. Legutóbb például az egyik érdi idősek otthonába kaptunk meghívást. Soha nem mondunk nemet a felkérésekre, hiszen örülünk, ha bemutathatjuk a hagyományainkat, szívesen viszünk jó hangulatot bárhová, ahol igénylik és szeretettel fogadják.

- Miként sikerül összeegyeztetni mindezt a munkájával? „Civilben’” mivel foglalkozik? 

- Virágkötő a szakmám, amiben 32 évig dolgoztam, előbb alkalmazottként, majd tíz évig a saját virágboltomat vezettem. Négy évvel ezelőtt azonban családi okokból megszüntettem, mert átmenetileg Kréta szigetére költöztem. Onnan származott az édesapám és édesanyám is odaköltözött a testvéremhez. A nagyobbik lányom meg oda ment férjhez, két unokám született, így szükség volt rám, mint nagymamára. Miután visszaköltöztem, újabb álláslehetőség után kellett néznem, így mostanában többféle foglalkozást kipróbáltam, jelenleg még keresem a legmegfelelőbbet.

- A családért sokat ingázik Kréta és Érd között. Milyen a tél a szigeten?

- Nagyon kihalt és csendes. Nyáron ugyan megtízszereződik a lakosok száma, olyan sok turista érkezik! Ám, amint a nyüzsgés, a nyaralók forgataga eltűnik, a krétaiak meglehetősen bezárkóznak a téli hónapokban. Pedig, mint tudjuk, a görögökre jellemző, hogy szívesen ücsörögnek az utcai kávéházakban, szeretnek kint enni és beszélgetni a vendéglők teraszán, nagyszerűen szórakoznak a szabadban, a tengerparton. Az emberek többségében nyilván ez a kép él, mert turistaként ezt tapasztalja. Télen azonban olyan Kréta, mint egy lakatlan sziget, szinte alig van élet! Pedig az ottani hideget össze sem lehet hasonlítani azzal a téllel, amit itthon tapasztalunk. A tengeri légáramlatok következtében azonban erős szél fúj, így úgy érzi az ember, mintha mínusz tíz lenne, pedig a hőmérséklet szinte soha nem süllyed nulla alá! Öt fok Celsius az átlagos hőmérséklet, a görögök mégis fáznak, ezért behúzódnak az otthonaikba.

- Úgy tűnik, az ön családjában tovább él a hagyományőrzés, hiszen egyik lánya Görögországban talált otthonra. 

- Nekünk görögnek igen erős kötődésünk van a gyökereinkhez, az anyaországhoz és egy pillanatig sem tudjuk elfelejteni, hogy görögök vagyunk. Örülök, hogy mindkét gyermekünk beszéli az anyanyelvét. A lányaim a görög, Afrodité és Athéné keresztnevet kapták, bár magyar az édesapjuk. Afrodité itt él Érden, ő is tagja a görög nemzetiségi önkormányzat testületének, hiszen nagy szükség van a fiatalokra! Egymás között jókat derülünk azon, hogy magyarul társalogva is be-beszúrunk néhány jellegzetes görög kifejezést. Nem azért, mert nem lenne rá magyar szó, de mi afféle családi szlengként használjuk, mert így „ízesebb” a beszélgetés.

- Ha azt halljuk görög, sokunknak Zorba meg a „görög lagzi” jut eszünkbe. Tényleg jellemző a görögökre, hogy mindig lazák és vidámak?

- Szerintem igen! Nem görcsölünk, ha baj van, könnyebben túltesszük magunkat a rossz dolgokon is, nem hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a keserűség. Pedig a görögöknek is lenne rá okuk, hogy aggódjanak, de azt hiszem, annyira szabaddá teszi őket a tenger közelsége és a sok napsütés, hogy könnyen elfelejtik a gondokat. Úgy gondolom, a magyarok is derűlátóbb hangulatba kerülnek, amint kisüt rájuk a nap, nem igaz? Görögországban meg jóval több a napsütés, meleg van, így nem csoda, hogy vígan és lazán veszik az akadályokat.

- Tervezi-e, hogy nyugdíjasként Krétára szigetére, a rokonsága közelébe költözik?

- Mivel nemrégen egy teljes évig éltem Krétán, nekem épp elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire magyar vagyok! Természetesen, imádom a görögségemet, büszke is vagyok rá nagyon, de amíg Krétán voltam, nekem nagyon hiányzott a magyar föld, a magyar anyanyelv, a magyar kultúra. Ötvenöt éves vagyok, ennyi idő épp elég hosszú ahhoz, hogy idekössön Magyarországhoz. Nekem ennyi „történelmi múlt” is elég ahhoz, hogy érezzem: magyar vagyok, nekem itt vannak a gyökereim, itt vagyok itthon. Szívesen megyek Görögországba látogatóba, de hazahúz a szívem, mindig vissza is jövök.

(Érdi Újság)