Csecsemő- és gyermekszakápolóként kezdte, de röviddel később tanítónak állt. Amíg egy kis faluban a csillogó szemű nebulókat oktatta, ő maga is tanult. Miután elvégezte a drámapedagógiai meg a színjátszás rendezői szakot, az érdi Kőrösi iskolába került, ahol a városban elsőként vezették be a drámaoktatást. A gyermekek személyiségfejlesztésén túl szívügyének tartja a diákokkal megismertetni hagyományainkat és nemzeti kultúránkat. Nagyné Balázs Gabriella drámapedagógussal beszélgettünk.

- Miért van szükség a dráma oktatására már az általános iskolában?

- Leginkább azért, mert a személyiségfejlesztés fontos területe az oktatásnak. A Kőrösi iskola igazgatójával, Maitz Ferenccel közel egy évtizeddel ezelőtt arra a közös elhatározásra jutottunk, hogy érdemes lenne bevezetni a drámaoktatást. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján pedig bátran állíthatom, hogy azok a gyermekek, akik részt vesznek ezeken az órákon, sokkal nyitottabbakká válnak, könnyebben kommunikálnak: egyrészt azért, mert jóval gazdagabb lesz a szókincsük, másrészt bátrabban viselkednek, akár egy ismeretlen közösségben is. Rengeteget tanulnak ugyanis a szituációs játékokból, a szerepkörök cseréjéből. Kíváncsibbak és érdeklődőbbek, és ezáltal tanulékonyabbak is lesznek a drámaoktatásban részesülő kisdiákok. Az meg természetesen adta magát, hogy színjátszókört is alakítsunk. Rendszeresen szép eredményekkel térünk haza a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztiválokról.

- Feltételezem, a színjátszókör már a tanórákon kívül, szabadidőben tartja a próbáit?

- Igen, sem a diákoknak, sem nekem, mint pedagógusnak nem kötelező. De nekem szívügyem a hagyományok ápolása, kultúránk megismertetése, nem sajnálok erre időt és energiát. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a gyerekek minél több verset és mesét megtanuljanak elmondani: ez nemcsak a kommunikációs készséget fejleszti, hanem rászoktat a szép és tiszta beszédre is. Ezért jómagam is számos versenyre készítem fel a diákjaimat, amelyeken kiváló eredményeket érnek el.

- A felkészítések mellett hagyományőrző versenyt is indított, amikor megszületett az érdi Katyika meg Matyika Országos Mesemondó verseny ötlete, és ez évről-évre népszerűbb.

- Igen, az idén már a hatodikat sikerült megtartanunk iskolánkban. Fővédnöke Kóka Rozália Örökségdíjas mesemondó, a Népművészet Mestere, aki a zsűri elnöke is évek óta. Úgy vélem, szerencsés vagyok, mert iskolánk igazgatója, Maitz Ferenc nyitott az ilyen kezdeményezésekre, azonnal támogatta az ötletet, a verseny megszervezésében pedig minden évben nagy segítséget jelent az önkormányzat köznevelési és művelődési bizottság civil keretéből elnyert összeg.

A mesemondó versenyt Benedek Elek születésnapja – amit a magyar népmese napjaként jegyzünk –, szeptember 30-a környékére próbáljuk időzíteni, és nagyon örülök, hogy ez a kezdeményezés már annyira kinőtte magát, hogy az ország számos pontjáról érkeznek – gyakran visszatérő –roppant ügyes kis mesemondók is. Közben egy kicsit szomorú is vagyok amiatt, hogy kevés érdi iskola vesz részt a versenyen. Jönnek a környező településekről a diákok, de több érdi iskolából várnánk versenyzőket. A mesemondás ugyanis kiváló eszköz arra, hogy a gyermek kikerüljön a maga kis „jól elvagyok én a háttérben” komfortzónájából, és tegyen valamit annak érdekében, hogy bátran ki merjen állni a közönség elé, és úgy adja át a hallgatóságának a meséjét, hogy mindenki érezze: szeretettel és értéssel teszi mindezt. Ezért elsődleges szempont, hogy mindig a saját korához és egyéniségéhez illő verset válasszon a diák.

- Épp most készül a Gyimesbe, egy tanulmányútra, tapasztalat-, meg mesegyűjtésre. Honnan jött az ötlet?

- Kóka Rozáliával közösen, egy gyimesi mesemondó versenyen vállaltunk zsűrizést. Örömmel elfogadtam a felkérést, mert egyrészt még soha nem jártam azon a vidéken, és nagyon kíváncsi vagyok rá, másrészt meg mert biztos vagyok benne, hogy rengeteg tapasztalatot szerzek. Nagyon szeretném, ha itt Érden is kiemelt szerepet kapna a hagyományápolás. Úgy érzem, fordítunk elég figyelmet örökségünk kincseire.

- Néhány éve indította útjára az Ötórai teaházat. Ez a népszerű program nem iskolai zsúrt, vagy bulit jelent, hanem egészen mást. Mi volt a célja a teaházzal?

- Négy évvel ezelőtt azt találtam ki, hogy mutassunk be a gyerekeknek olyan embereket, akik valamilyen módon kötődnek, közel állnak az iskolánkhoz, kapcsolatban állnak az intézményünkkel. A meghívott vendéggel beszélgetve a gyerekek személyesen is megismerkedhettek a például a városvezetőkkel, a helyi rendőrkapitánnyal, vagy városunk gimnáziumainak igazgatóival. De vendégeink voltak híres sportolók is, vagy éppen Gundel Takács Gábor televíziós műsorvezető, aztán iskolánk korábbi tanulói, például Király Ádám zongorista, Erényi Júlia színésznő is – hosszasan sorolhatnám a neveket. Elsősorban az volt a célom ezekkel a rendezvényekkel, hogy közelebb hozzam a meghívott vendégeket a diákokhoz, ezért főként a gyermekkorukról, csínyeikről, élményeikről faggattam őket.

A példaképek bemutatása mellett nem titkolt szándékom, hogy elősegítsem a gyerekek kommunikációját is, mert ezeken a délutánokon lehetőségük volt bármit megkérdezni, ami izgatta, érdekelte őket. Jól látszott, hogy kezdetben ódzkodtak megszólalni, de idővel egyre jobban felszabadultak, és bátran elmondták a véleményüket, aztán már mertek kérdezni is. Így észrevétlenül gyakorolták, hogyan kell viselkedni, megszólalni, társalogni egy közösségben.

Idén egészen új elképzeléseim vannak a teaházzal kapcsolatban. Nemsokára a Cimbora Alapítvány, illetve a Cimbora klub támogatásával egy népszerű írót szeretnék meghívni. Az új teaház-sorozat első programja lesz a nyitánya azoknak a jövőbeni rendezvényeknek, amelyeken érdekes fellépők, felnőttek és gyerekek is szerepelnek majd. Meggyőződésem, hogy napjainkban nagy szükség van példaképekre, akik elmondják, mit tettek azért, amit elértek.

- Említette a Cimbora Alapítványt, amellyel ugyancsak régóta „cimborál”. Miért tartja fontosnak ezt a kapcsolatot?

- Ó, a Cimbora régi nagy „szerelmem”! Tíz évvel ezelőtt találkoztam É. Szabó Mártával, az ő elnökletével működik az egykor népszerű tévéműsor, a Cimbora „folytatása”, a Cimbora Alapítvány. Egy országos anyanyelvi feladatmegoldó versenyt találtam ki, amellyel elsősorban az volt a célom, hogy a Cimbora-klubokat összehozzam. A kezdeti lendület még ma is tart, minden esztendőben megszerkesztem ezeket a feladatlapokat, és minden évben a Kőrösi iskola ad otthont a Cimbora verseny országos döntőjének. Örülnék, ha a többi érdi iskolában is működne Cimbora klub, és ők is részt vennének az anyanyelvi versenyeken. Úgy vélem, a korai gyermekkorban aligha van fontosabb az anyanyelvi nevelésnél. Kiemelt feladatuk a pedagógusoknak, hogy a magyar irodalmi műveket megismertessék a diákokkal, és a Cimbora verseny kiválóan alkalmas arra, hogy ezt játékos formában megtegye. Közben a klubélet a közösségi életre, a közös munkára tanít. Manapság erre is nagy az igény, mert egyre jobban elmagányosodnak az emberek, szóval hasznos még gyermekkorban rászoktatni a tanulókat a közösségi élet gyakorlására. Ezt vállalja fel a Cimbora klub. Rendszeresen megyünk együtt színházba, múzeumlátogatásra, Cimbora rendezvényekre. Olykor szülőkkel együtt is szoktunk színházi látogatást szervezni, és ez mindenkinek maradandó élmény. Jól tudjuk, hogy sok gyermek másként el sem jutna egy fővárosi színházba, vagy nem menne el soha múzeumba… Igaz, hogy ez már nem tartozik a pedagógus feladatai sorába, de szívesen teszem, annak ellenére, hogy esetleg fel kell áldoznom a hétvégémet.

- Mint ahogyan a nyári vakáció egy részét sem nyaralással szokta eltölteni, hanem iskolai táborokat szervez a diákoknak. Miért vállalja fel mindezt?

- Természetesen minden a gyerekekért van, de persze az is fontos számomra, hogy a Kőrösi iskola, ahol tanítok, egy igazi kulturális centrum legyen, diákoknak és szülőknek egyaránt. Vannak még ötleteim, hogyan lehetne még több, színvonalas, rendezvényt tartani. Ahogyan mondtam, minden évben részt veszünk a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozón, amelynek döntőjét az idén Dunaújvárosban tartják. Boldoggá tenne, ha egyszer Érd lehetne a házigazdája a döntőnek, hiszen minden adottsága megvan hozzá, és ez is öregbítené városunk hírnevét.

De rengeteg más értékünk is van itt Érden, a város iskoláiban, csak sajnos sokszor elszigetelten zajlanak a programok. Ki-ki a megrendez néhány fontos programot, de leggyakrabban a többi intézmény kimarad belőle, mert nem tudnak egymás rendezvényeiről. Sokat gondolkodtam már azon, hogyan lehetne ezen változtatni, és arra jutottam, hogy talán a városvezetésnek meg kellene bíznia egy kapcsolattartót, akinél összefutnak az információk, és akitől aztán mindenhova eljuthat az értesítés.

Meggyőződésem, hogy városunk jóval többre lenne képes, ha lenne gazdája, felelőse az általános iskolai kulturális versenyeknek, és ha megtalálnák azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek összeköthetnék iskoláinkat.

- Úgy tűnik, kifogyhatatlan a jó ötletekből, de ami még jobb, meg is valósítja azokat. Van-e valami újabb elképzelés a tarsolyában?

- Van bizony, de még nem szeretném nagydobra verni. Akkor mesélek majd róla, ha nemcsak a saját álmomként említhetem, hanem mások is üdvözlik. Egyelőre csak annyit árulok el, hogy elsősorban a gyerekek kulturális nevelését segítené elő, de az egész város profitálhat majd belőle. Meglátjuk, mi lesz belőle. Én legfőképpen annak örülök, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek: tanítok, és nagyszerűen érzem magam, amikor gyerekek vesznek körül.

Érdi Újság

Bálint Edit

Nagyné Balázs Gabriella Esztergomban született. Az általános iskolai tanulmányait követően csecsemő- és gyermekszakápolóként végzett, majd a ezért a kórházi szolgálatot hamar felcserélte az oktatással. A Debreceni Tanítóképzőt befejezve, évekig egy kis faluban tanítóskodott. Folyamatosan képezte magát, drámapedagógiából is szakvizsgázott. Tíz éve a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanítója és drámapedagógusa, rendezői szakvizsgát is tett, és mára már a mesterpedagógus címet is megszerezte. Emellett fejlesztőpedagógus, közoktatási vezető, tanfelügyeleti- és minősítési szakértő, minőségbiztosítási auditor is. Kilenc éve Érd-Ófaluban él. Kitartóan küzd azért, hogy városunk felnövekvő új nemzedéke tagjai egész életében fogékonyak legyenek nemzeti hagyományaink és kultúránk értékeire.