Ilka Gábor szobraival közel 100 alkalommal találkozhattak már a művészetkedvelők bel- és külföldön egyaránt. „Összegződő idő” kiállítása április 9. és május 5. között látható a Százhalombattai Barátság Kulturális Központban. Megnyitó szombaton 11 órakor.

- Szobrai gyufásdoboznyi alkotások, mégis történeteket mesélnek. Hogyan jöttek az életébe?

– 38 éves koromban készült el az első. Akkor én ezt játéknak vettem, még elég szemérmesen kezeltem a szobraimat, mert azt gondolom, az alkotó ember mégiscsak a lelkét teszi ki a posztamensre. És egy-két szobor sikerülhet jól – véletlenül is. Hat évig csak alkottam, vártam, hogy egy nagyobb kollekció összejöjjön és ekkor az ikertestvérem beadta egy országos pályázatra, ahol nagy meglepetésemre nyertek a szobraim. Örültem, olyan volt, mint mikor egy nagy szerelem beteljesedik: nem vártam és adománynak élem meg. A tanult szakmám egyébként fogtechnikus. A szobraim az „igazi” szobrokhoz képes valóban kicsik, de a fogakhoz képest monumentális alkotások. Ha kérdezik, miért nem csinálok nagyobbakat, azt felelem, mert azokat már mások megcsinálták.

– Mi volt az első szobra?

– Tréfából készült az első, ami egy picike szék volt. Egy farsangi bulin előálltam egy ötlettel, hogy 3 percig tudok a fejemen egyensúlyozni egy széket, majd elővettem a farmerzsebemből és a homlokomra helyeztem az alig másfél centis szobrot…

– Mi ihleti meg?

– Például más művészetek vagy egyik nagy kedvencem, a Kispál és a Borz. Zenéjüket hallgatva megragad egy mondat, mint a Disznók tánca című dalban a „kipörgetlek, kipörgetlek”. Ami nálam úgy jelent meg, hogy egy férfi szinte hanyatt dőlve fogja egy nő kezét és forognak körbe-körbe. Ez a szám egy kicsit frivol, van szó sörről, de az Istent is megemlíti, ahogy mi is mindannyian éljük az életünket.

– Milyen szobrokat mutat be a most nyíló, Összegződő Idő című kiállításán?

– „Olyanok ezek a szobrok, mint Örkény Egyperces novellái” – ezt mondta egy nyugdíjas magyartanárnő egyszer. Szóval humoros, filozofikus és szakrális szobrok, amik a Teremtővel való kapcsolatomról beszélnek. És lesznek szomorú szobrok is – ami szerintem nem baj, hogy kibillent a komfortzónából vagy visszaemlékeztet egy nehezebb időszakra.

– Az első, mondhatni kabalaszobra, a székecske milyen pozícióban lesz látható?

– Eredetileg egyedül volt. A nagy térben egy szék nekem a magányról szól. De tudtán kívül része lett egy kompozíciónak: egy egyedülálló férfi társa lett, így már ez a figura és a szék sem lesz egyedül, tehát a társas kapcsolatról szól.

– Így alakul át a magány…

– Így van, mert egy meg egy, az már kettő, és a részek összessége mindig több mint maga a rész.

Érdi Újság

Ölvedi Réka