A péntek már a művek becsomagolásával és pakolásával telt a Bolyai Iskolában. Július 29-én búcsúesttel köszöntek el egymástól a kompánia tagjai. Az itt született munkák válogatásával az Érdi Galéria novemberi kiállításán találkozhat majd a helyi közönség.

Hamar elszállt a két hét, múlt szombaton bezárta kapuit a VIII. Érdi Művésztelep. Pénteki látogatásunkkor már sokan összecsukták állványukat, kimosták az ecseteket és az elkészült munkákat rendszerezték. A Budapestről érkezett Székács Zoltán festőművész először vett részt a művésztelepen, kíváncsiak voltunk, milyen benyomásokkal, tapasztalatokkal távozik. – Remekül éreztem magam! Annak dacára, hogy egy jól összeforrt, összeszokott társaságba csöppentem, nagy szeretettel fogadtak, s úgy vehettem részt a kéthetes munkában, mintha már nyolc éve aktív tagja volnék a társaságnak.  Ez annak is köszönhető – magyarázta a festőművész –, hogy hozzá is nagyon közel áll az a gondolkodás, amit a többiek képviselnek. Meggyőződése, hogy az itt alkotó művészek csupán minimális mértékben hatnak egymásra, különösen, hogy itt kiforrott arculatú, emblematikus művészek vannak jelen, akik mind letettek már valamit az asztalra. Viszont az egészen apró dolgokban mégis tudnak impressziókat szerezni egymástól, amelyekből új tagként, ő különösen sokat összegyűjtött Láthatta, ki hogyan dolgozik, milyen munkatempóban veszi fel mindennap a fonalat, mikor hagyja abba a képet, hogyan lát hozzá a folytatásának. Itt zömmel már nem fiatal, hanem érett művészek alkottak együtt, akikről köztudott, hogy szívesebben dolgoznak a maguk „elefántcsont-tornyában”, ezért igen erős kimozdulást jelent számukra a művésztelepen való részvétel.  Székács Zoltán korábban számos – köztük rengeteg külföldi, például németországi, malajziai, spanyolországi – művésztelepnek is részese volt, így tapasztaltból állíthatta, hogy az érdi az egyik legjobb, amin valaha járt. – Nem a körülmények, hanem az itt uralkodó szellemi erő tette azzá, ami megfelelő értéket adott a csoportnak.  Székács Zoltánnak egyébként augusztus 6-án nyílik kiállítása a szekszárdi Művészetek Házában, így az itt befejezett képeinek 90 százaléka máris a közönség elé kerülhet.

Vele ellentétben, Sz. Varga Ágnes Kabó a kezdetektől jelen van a művésztelepen. Kérdésükre elmondta: már az első hangulatából látszott, hogy nagy jövője lesz az érdi kezdeményezésnek. Olyan művészekkel ismerkedhetett meg, akikkel rendkívül építő, jó közösséget sikerült kialakítaniuk. A korábbi helyszínekkel is elégedett volt, mégis mindannyian úgy látták, hogy az idei volt talán a legideálisabb számukra. Aki akart, nyugodtan magányba vonulhatott a saját kis „birodalmába”, alkalmi műtermébe. Így senki és semmi nem zavarta a munka közbeni meditálásban, összpontosításban – tette hozzá a festőművész-grafikus. Kéri Mihály művészeti vezető szomorúan vette tudomásul, hogy már csomagolnak a művésztársak. Annak viszont örült, hogy a két hét alatt mintegy száz alkotás született. Bár ebben a műfajban nem a mennyiség a lényeg, viszont az már látszik, hogy a munkák minősége is igen figyelemre méltó – mondta. Mint megtudtuk, a búcsúesten a résztvevő művészek egymás között is összegezték idei tapasztalataikat, felidézték az elmúlt napok történéseit. Kéri Mihály úgy vélte, valamennyien elégedetten távoztak, hiszen sikerült megvalósítaniuk azokat az elképzeléseket és terveket, amelyeket még otthon dédelgettek magukban.

Az itt született munkák válogatásából novemberben az Érdi Galériában láthatnak kiállítást a helyi érdeklődők. Ugyanakkor ezek a képek az ország különféle helyszínein megrendezett tárlatokon is megjelennek, sőt a jövő év tavaszán Ukrajnába is eljut az anyag, ahol az ukrán konzul meghívására nagyszabású tárlatot rendeznek az Érdi Művésztelepnek.

Az Érdi Művésztelep megrendezését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap.